Menü

1431


   Fél egy is volt, mire nekivágtam a czifrakapunak (egy utca). Nehezebb elindulnom osztani mostanság, ebből azt látom, hogy tényleg nem szeretek házalni, főleg ezen a környéken. Pedig mindenki lélek erre felé is…   Mostanában Srini kegyéből 4-esezek. Járom a négyemeleteseket. Elég komoly film megy néha. Attól különlegesek ezek a házak, hogy nagyon kicsi folyosólyuk van és az ajtók, illetve lakások általában, egy-két más konstrukciót kivéve szinte egymásra nyílnak. Mindig jön- megy valaki, sosincs nyugalom, hogy csak úgy simán tudjál beszélgetni valakivel. Csak ha behívnak…   Behívtak…  Egy ötven körüli „jófej” ember volt aki az ajtóhoz jött. Mondtam neki kiféle, miféle vagyok, meg hogy mit akarok, mire igencsak megörült nekem. Azt mondja de jó, akkor hogy jöttem, kerüljek is mindjárt beljebb, mert ő már régóta el akart jönni a Krisnásokhoz, csak sehogy sem akart neki összejönni. De akkor engem most biztosan az Isten küldött…  Mondtam neki, hogy ez minden bizonnyal így van, mert én az Ő szolgája vagyok.  Be is léptem, hogy akkor beszéljünk…  Gondosan bezárta mögöttünk az ajtót, majd elkezdte mesélni, hogy ő már több mint egy éve találkozott egy kollégámmal, aki elmondta, hogy mi foglalkozunk a drogproblémával és sokan vannak köztünk, akiknek sikerült abbahagyniuk… Mondtam, hogy pont jónak mondja, mert én is egy vagyok azok közül, akik Krisna-tudatnak hála abbahagyták a cuccozást…  Felcsillant a szeme és azt mondta, hogy van neki egy lánya, aki már régóta kábítószerezik, hogy tudnék-e vele beszélni. Mondtam, hogy persze semmi gond…  Erre beljebb vezetett a lakásban, kinyitott egy szoba ajtót, ahol csak sötét volt, és bekiabált, hogy itt van egy lelkész. Beszélsz vele, vagy megint mufurc vagy?  Nem érkezett válasz, legalábbis nekem, de ő intett, hogy lépjek be…  Egy kb 6négyzetméteres sötét kis szobában, ahol a fal mellett két ágy, az egyiken a térdeit átkulcsolva kuporog egy lány egy pokróc alatt… Nem fél, csak néz ki a Tokió-Hoteles frizurája alól… Rámpislant, mire megpróbálok kedvesnek és nyugodtnak tűnni és megkérdezem tőle, hogy –Szia, bejöhetek? -Bólint…  Az apja erős hangján, mint ahogy nekem mondta, még hozzá teszi, hogy beszélgess vele egy kicsit…  Mondom a nevem és mosolygok, hogy engem így hívnak és Krisnás szerzetes vagyok. Mi a neved?-kérdezem tőle.  -Orsolya jön a halk válasz…   Aztán kell pár perc, míg felfogja, hogy miért is jöttem és, hogy nem az ellensége vagyok, hanem valaki, aki járt már hasonló cipőben és valaki aki ismeri a kivezető utat onnan, ahol most ő jár…  Pár szóban felvázoltam neki a helyzetet, és a múltamból ismert drogos szlengek meggyőzik, hogy megnyíljon…  Elmondja, hogy 21 éves, 3éve speedezik és fél éve már lövi magát. Gyorsan megbeszéljük, hogy most már nem olyan, mint régen. Azért is a szurka… Kérdeztem, hová szúr. Mutatta, hogy még csak karba. Megnyugodtam némileg, hogy akkor még talán menthető. (Nem lábhajlat, végbél, vagy végsőesetben már akár szemhéj stb) Mondtam neki, hogy a speedröl még nem olyan nehéz lejönni, de elég jó úton halad ahhoz, hogy belenyúljon valami komolyabba, amit már nem nagyon lehet elengedni, vagy legalább csak kevés olyat láttam, hogy valakinek végleg sikerült volna… Értette…  Megkérdeztem tőle, hogy milyen gyakran bök és mikor szúrt utoljára. Megkérdezte, hogy most őszintén válaszoljon-e? Mondom persze, hiszen én is őszinte vagyok… Erre mondja, hogy kb 10 perce húzta ki a tűt a kezéből…  Hirtelen előugrottak az emlékeim és láttam, hogy most hol van, mit lát, mit érez és ki vagyok én neki…  Így beszélgettünk tovább…  Mondta, hogy nincs más alternatíva az életében, mint drogozni, nem is tudja másképp elképzelni az életét.   21éves, jól néz ki. Egy aljább dealer akár 180ezret is kapna érte, ha eladná valahová külföldre hajtani (prostitució)… Mert neki most a drog az Isten és bármit meg tesz érte…  Majd egy órát beszélgettünk. A végén adtam neki egy számot, hogy ha valamikor még a közeljövőben lesz kedve beszélgetni, akkor hívjon bátran. Meghívtam Vasárnapi programra is. Mondtam, hogy hozza el nyugodtan a társaságát is, ne aggódjanak… Lelkes lett a végére. Ki mondta az Úr Gouranga nevét, sőt a javaslatomra az ágya fölé ragasztotta a matricát. Mondtam neki, hogy Gouranga Ő segít…   Aztán majd meglátjuk mi sül még ki belőle.   Én meglepődnék, ha felhívna, hogy akkor szeretne erről még hallani, meg eljönne programra…  De hát vannak még csodák. Hiszen Krisna Isten és a kegyéből bármi megtörténhet… Bármi… Ezért járom ezt az utat… Hare Krisna Hare KrisnaKrisna Krisna Hare HareHare Ráma Hare RámaRáma Ráma Hare Hare