Menü

Archívum a következőhöz: 2005 szeptember

Isten hozott a MATRIXban!

Isten hozott a MATRIXban!

 

A Védikus filozófia szerint 2 világ létezik. az egyik a lelki világ ahol a lélek azaz te is és én is (meg mindenki más is) Krisnával él együtt teljes boldogságban és tudásban örökkön örökké. A másik pedig az anyagi világ, azaz ez a világ amit jelenleg tapasztalunk. (A MATRIX)

 

A lélek (jiva) vágyai alapján kap egy testet (cica, nyuszi, kutya, amőba, polip ember, fa, fű, félisten stb.) amivel azonosíthatja magát. Ez a test 5 durva fizikai elemből áll: föld, tűz, víz, levegő, éter. Ezekből épülnek fel a durva érzék szervek 6db.:

Szemek (3dimenziós kamera),

Fülek (dolby suround),

-Orr (hogy még hihetőbb legyen a dolgok valódisága),

Nyelv (mert a íz is kell ehez),

Gyomor (az elégedettség érzéséért),

Bőr (hogy tapasztalhassuk így is a teret),

Nemiszervek (hogy legyen valami amiről azt gondolhatjuk, ez a boldogság).

Meg van még 3 finom fizikai elem az amik egyben finomfizikai-érzékszerveknek is nevezhetőek

Elme ami össze fogja a durva érzékeket.

Hamis-ego amivel elhisszük: Én igenis ez a test vagyok és ami bejön az érzékszerveken keresztül azokat én tapasztalom, átélem, megélem stb…

Inteligencia, ami ha mindezt mi lelkek (jivák) elhisszük (mármint azt a sok információt ami be érkezik), akkor az érzékek szolgálatában áll és azzal van elfoglalva, hogy hogyan juttassuk magunkat még nagyobb élvezethez. (Hogyan legyünk mégjobban rabjai a MATRIX -nak.)

Ezek az érzék szervek ha nincsenek kontrollálva, akkor egyre többet és többet akarnak. Ezzel megőrjítve bennünket. Mert a karmánk alapján nem biztos, hogy kaphatunk még többet és mégtöbbet.

dhyáyato visayán pumsah

sangas tesúpajáyate

sangát sanjáyate kámah

kámát krodho'bhijáyate

Bhagavad-Gita 2.62

 

Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen vonzódás vágyat, a vágy pedig dühöt szül.

Joda is erről beszélt az ifjú Skywalkernek (Star Wars) mikor azt mondta:

"-Nem szabad félni, mert a félelem rettegést szül, a rettegésből gyűlölet lesz, a gyűlöletből pedig háború."

Amikor már nincs elég karma az élvezethez, de a kontrollálatlan érzékek mégtöbbet akarnak élvezni, akkor feltámad a félelem attól, hogy nem lesznek ezek a vágyak kielégítve és ebből, attól függően, hogy mennyire ragaszkodunk az épp aktuális vágyunk beteljesítéséhez düh lesz. (3 Út vezet a pokplba: Kéj, Düh, Mohóság.) Pl: Mindenki szereti élvezni az életet és mivel ezt nem akarja abba hagyni ezért álltalában fél a haláltól. Az is a haláltól való félelemnek számít, ha nem szerets erről hallani, beszélni, stb… és amikor bármilyen formában találkozik a témával (Mint most itt.) akkor zaklatottságot fedezhet fel magában.Pedig a halál igenis bárkiért,bármikor eljöhet GAME OVER. (Akár mindjárt.)

– –New Game?

Az emberi élet nem arra van, hogy állatok módjára létezzünk (Ahol és amikor, ami eszünkbe jut, ösztönösen.) Az emberi létformában képesek vagyunk kontrollálni a vágyainkat (Nemet mondani az élvezetnek), képesek vagyunk hinni Istenben. Mert ez a világ annyira összetett, hogy lennie kell valaminek…

Van is. Ő Krisna a MATRIX Ura. A védikus(több ezer éves, változatlan állapotban fennmaradt, szanszkrit nyelven íródott) szentírások nem Matrixnak, hanem MAYA -nak (Nem létnek, Illúziónak) hívják ezt az állapotot amiben jelenleg vagyunk. Továbbá javasolják a sürgős elhagyását, mivel itt csak szenvedhetünk. Mert itt nincs ÖRÖK BOLDOGSÁG. ÖRÖK TUDÁS és BOLDOGSÁG amit mindannyian keresünk, az a lelki világban van. Isten pedig mivel mindenkit egyformán és őszintén szeret adott ehhez a monumentális játszótérhez (Ahol a jedi.lovagoktól a szellemeken, vámpírokon át a tündéreken és sárkányokon stb… keresztül minden játszik) szabálykönyvet amivel kiszabadúlhatunk a kettőségek (hideg-meleg, sötét-világos stb…) birodalmából.

Mert megszülethetsz bármiként (Tényleg bármi lehetsz következő életedben.)de a

-SZÜLETÉStől,

-BETEGSÉGtől,

– ÖREGSÉGTŐL

– HALÁLTÓL

MINDENHOL SZENVEDNI FOGSZ.

Mert ez A TÖRVÉNY.

Ez Isten Törvénye

Hare Krisna, Gouranga!!!

A Rádha-lila csónakos kedvtelésének megnyilvánulása.

Tegnap 6-kor keltem és ezt
is elég nehezen. A Krisna völgyi látogatásnak hála elég jól ment a
jappázás. 8 körül nekiálltunk a főzés előkészítéshéhez (pucolás). Majd
9-re szétdurrant a mosogató lefolyója és mindent elárasztott a víz
(prema).

A bhakták így sürögtek tovább én meg az Új Vraja-Dhamai lapátos módszerrel neki álltam egy vödörbe merni, még mielőtt árvíz lenne. Közben, ahogy egyre több lett a "folyadék", sorban nyilvánultak meg a kis csónakok (elfelejtett holmik) a szekrények alól. Nagyon kalandos szolgálat volt, mert a konyha elég zeg-zugos. A bhakták különféle ászanákat (meditációs testtartás) vettek fel, hogy tudják folytatni a főzést és én is hozzá férjek a helyszínekhez. Pont mint mikor előző nap Rádhástamin, ültünk a Rádha-kunda partján, a Bhaktákkal együtt énekeltük a szent nevet, és Krisna meg Rádhe ott csónakáztak. Itt is volt minden víz (Rádha-kunda), bhakták, szent név, csónak, Rádha-Krisna minden. (Extaza)

Továbbá:

Folyamatos pumpálás mellet elmosogattam, majd fél hat-kor elmentem edzésre. Egyre oldottabb a hangulat velem kapcsolatban a helyi ninják körében. Szép lassan meg látják, annak ellenére, hogy festem magam (Tilak) meg szoknyában járok (dhoti) még is lehet velem komunikálni. Vittem heti menükártyát az étteremből, és szét osztottam közöttük. Mire a dojo vezetője Csaba, megígérte, holnap eljön fél ötre, megkóstolni az ünnepi menünket (keddre írtuk ki a Rádhastami ünnepi lakomát). Kilencre visszaértem a templomba, ahol István (mester szakács) még a lefolyóval játszott, eredménytelenül. (Javasoltam a kézigránátos megoldást, de nem volt lelkes rá). 11-körül lefeküdtem, elájultam és már reggel is volt.

Krisna azt jelenti:

Mindenkit vonzó!!!

4:20-kor kikapartam magam az ágyból és 10 perces késéssel megérkeztem Mangala áratira (itt 5-kor van).Jappa időben meg sem mertem kockáztatni az ülést, annyira kizsigerelve éreztem magam. Mivel a lefolyó továbbra is gázos, kb félóránkénti pumpálással ezt a napot is sikeresen zártuk. Fél hatkor riasztott Ricsi prabhu, Csaba megérkezett Mózival (egy szintén diplomás ninja, de ő már járt is Krisna völgyben.) Leültünk az egyik asztalhoz elmondtam kb. mire számítsanak (prasadam),kiszolgáltam őket majd egy másfél órát beszélgettünk Krisna tudatról. Azt hiszem tetszett nekik, a prasadam az biztosan bejött. Vittek a mézünkből is. Krisna tényleg mindenkit vonz. Még engem is… :)

Énekeld te is:

Hare Krisna

Hare Krisna

Krisna Krisna

Hare Hare

Hare Ráma

Hare Ráma

Ráma Ráma

Hare Hare

Rádhastami 2005

Hajnali 3-kor keltünk
4-kor pedig nekivágtunk a 400 km-es útnak, hogy mi is részt vehessünk
Srimati Rádharáni szülinapi buliján. Ahogy ki értünk Debrecenből,
akkora vihar lett, hogy nem láttunk ki a kocsiból csak 2-3métert.
Karcsi a sofőrünk, meg 120-szal nyomta neki. Kérdezem is tőle: Te
Karcsi jó ez, hogy ilyen gyorsan mész?

Erre mondta, hogy rally-zott régebben, meg amikor pénzszállító volt, ezen az úton ment minden másnap Pestre, úgyhogy csukott szemmel is tudna vezetni annyira ismeri az utat. Ok-mondtam. Aztán megpróbáltam nagyon figyelmesen jappázni, hátha mégis rosszul emlékszik majd egy kanyarnál… :)

9-körül épenegészségesen megérkeztünk a Szent Dhamaba. Beszaladtunk a templomba ahol RádheSyamasundara már javában ünnepelt a bhaktákkal. A kirtan kezdett a tetőfokára hágni Sri Prahláda prabu vezetésével, úgy hogy nem is törődtem mással, inkább gyorsan fejest ugrottam én is. Aztán egy mély megható lecke Devamrita maharája lótusz ajkairól, majd nektár prasadam a Brijvásik odaadásával elkészítve (A tejszínes kesus subjival az élen.). Majd némi filozófiai diskuráció után Nitai Bhavana pr. áldását adta, hogy maradjunk még, így résztvehettünk Rádhe-Syamasundara csónakázós kedvtelésében és az avatáson.

Áryan deve Prabhu ki Jaya!!! (Lufti)

Syama Bihari Prabhu ki Jaya!!! (Zsolti)

Nagyon szép avatási ceremónia vollt (Most láttam először életembe ilyet.) Majd fél nyolckor elindultunk vissza Debrecenbe, mert másnap indítanunk kellett a menzát. Útközben beugruttunk Pesten a még ott maradt holmijaimért.

Fél 1-re vissza értünk Debracenbe, akkor lefeküdtem és elájultam. (SivarámaSvami azt mondta, hogy ne aludjunk az autóban, ezért végig ébren voltam)

GOURANGA

Ahogyan az álmok valóra válnak… / Rádhastami 2004. nekem.

Régebben sokat foglalkoztam
Freuddal, álom fejtéssel és tudatos álmodással. Pl próbáltam álmomban
is ragaszkodni elvekhez, hogy ne csináljak álmomban sem olyan dolgot
amit ébren sem tennék.
Ma este is hasznát vettem ezeknek a régi dolgoknak Krisna kegyéből.

 

Álmomban a szombathelyi Mormonok gyülekezeti házában jártam ismét. Kicsit más volt mint a valóságban (Az álmok már csak ilyenek.), sokkal tágasabb és otthonosabb lett. Egyedül voltam, és azt a gyönyörű hangú Pianinót kerestem, amin játszani szoktam Istennek még régen amikor ide tartoztam. Csak egy gondolat járt a fejemben, hogy mindjárt jönnek a gyülekezet tagjai és mire megérkeznek, nekem játszanom kell rajta. Meg is találtam, de nem a helyén a vasárnapi iskola teremben, hanem hátra volt vive a konyhába, ahol a női segítő egylet tartja gyűléseit. Az épületben sehol nem voltak berendezési tárgyak, minden ebbe a terembe volt bezsúfolva. Nagy lelkesedéssel előbányásztam a hangszert a lomok alól így láthattam, elég sérült állapotban van. Leütöttem néhány billenytyűt, majd végig szaladtam a középső oktávokon és nagy örömmel tapasztaltam, hogy csak a burkolat romos, a hangja ugyan olyan szép, mint régen. Kitoltam az előtérbe, ami álmomban egy tágas terem volt, kiválló akusztikával, majd mögé helyeztem egy széket és örömmel nyugtáztam, minden készen áll a testvérek fogadására. Ekkor mivel volt még egy kis időm be mentem a kápolnába, ahol a berendezés változatlan volt, csak ez is valamivel nagyobb lett és az ablakok gyönyörű jégvirágokkal voltak teljes egészében beszaladva. Észre vettem, hogy a húgom az első sorok ban ül és épp imájából néz fel rám (A valóságban már rég kiszőkítette a haját és egy mai materialista főiskolás életét éli.) majd könyörgő tekintettel, nagy őszinteséggel így szólt: -Neked olyan jó, hogy ott nálatok minden olyan színes és melegséggel teli. Itt végig néztem magamon és nagy örömmel tapasztaltam, hogy vaisnava öltözetben vagyok. Át villantak bennem az első lenyűgöző élmények amit a Krisna-völgyi templomban tapasztaltam első látogatásomkor. Aztán tekintetem körbe szaladt a sivár kápolna fehér falain és rideg puritán berendezésén, majd a következő pillanatban mindent úgy láttam, mintha beköltöztek volna a Krisnások. Kellemes füstölő illat lengett mindenütt, a falakon pedig élénk színekkel Krisna kedvtelései voltak felfestve. Az ablakok "indiai" motívumokkal ékeskedtek a rajtuk átszürődő kellemes napfénnyt megszínezve, ami a símogatóan langyossá változott márvány padlóról szét vetült a most már gyönyörű temlom szobában. Ráeszméltem, hogy kint vár a pianino és énekelnem kell a maha mantrát… 04:20 Felébredtem.

Reggel ketten voltunk mangala-áratin. Én énekeltem, Laca prabhu pedig mridangán játszott. (Ez volt az első mangala amin elő énekelhettem.) Aztán jappáztunk, majd a Guru-puját és a kirtant is vezethettem (életemben először) még mindig hasonló felállásban. Valamivel 10 után kimentünk Debrecen főterére bhajanozni Csabi prabhuval meg Lacával, és du kettőig nyomtuk (Ez szintén az első utcai bhajan volt amit vezethettem).

Aztán visszamentünk a templomba és megtiszteltük a prasadamot az egri Sankirtan különítmény tagjaival akik közül Lufti prabhu és Zsolti prabhu holnap kapnak avatást s így új nevet is. Ezért még gyorsan dicsőítem őket ma, mert holnaptól ez már sértés lesz

Lufti prabhu ki Jaya!!!

Zsolti prabhu ki Jaya!!!

A többieket meg mert megérdemlik.

Lajos prabhu ki Jaya!!!

!!!!!!Potter prabhu ki Jaya!!!!!!

Holnap Rádhastami. Számomra a legemlékezetesebb és legszebb ünnep a vaisnava kalendáriumban.

Hogy miért?

Rádhastami 2004. nekem.

Tavaly még Új Vraja-Dhama lakójakén a konyhán teljesítethettem szolgálatot. Reggel ötre mentünk főzni és a böjttől, meg a füsttől (Vagy inkább a tisztulástól, ami egy ilyen alkalommal bevállalt szolgálatkor bekövetkezik) olyan migrénes görcs állt a fejembe, hogy déltől már csak egy széken bírtam ülni és nagy nehezemre esett kommunikálni a külvilággal. Nem hittem el, hogy ekkora fájdalom is létezhet. Három körül a völgy lenti része felé tántorogtam, ahol nemsokára kezdődött a lakoma, mikor is Vanamali prabhu (Áyurvédikus természet gyógyász, meg minden.) szólított meg, pár mondattal ecsetelve, szétzuhant helyzetemet. Majd érdeklődött hogylétemről. Miután megtudta, épp test elhagyásra készülök úgy kínoz a fájdalom, határozott mozdulatokkal 5-10 percig gyúrta a fejem.

A migrén elmúlt (Azóta teljesen eltűnt.) és az érzékeim a fájdalom ködétől megtiszulva kristályossá változtatták a nap hátra levő részét. Este nyolcra befejeztem a jappázást és attól félve, hogy befejeződött a program imádkoztam, legalább egy kicsit had kirtanozzak a bhaktákkal. Beléptem a templomszobába, ahol a kirtan épp a tetőfoka felé közelgett, leborultam, mikor pedig keltem fel egy egy jappa zsák csapódott a vállamba közepes erővel. Oda fordultam, hogy megtudhassam vajon kinek a kegye nyilvánult meg ily módon számomra? Sivaráma Svami Maharaja nevetve mutatta, ugorjak fejest a kirtanba. Holnap megint Rádhastami.

Jaya Jaya Sri Sri Rádhe!!!

Előszó:

Sok ismerősöm azt mondja, nem mindennapi az életút amit eddig bejártam. Nekem nem tűnik így vissza tekintve olyan különlegesnek. Sokkal inkább nevezném hiábavalónak és értelmetlennek a Krisna-tudathoz való csatlakozásom előtti időket.

2003 Szilveszere óta élek krisnásként, azóta tervezgetem, hogy írni fogok egy naplót. Eddig azért nem került rá sor, mert mindig próbáltam az életem minden pillanatából, akkor ott helyben tanulni és nem tartottam fontosnak, hogy ezeket később az emlékezetemnél valamivel pontosabb formában felidézhessem. Az egyetlen ok amiért ezt itt és most olvashatod, az a kíváncsiságom. Kíváncsi vagyok, hogy van-e értelme a blogszerkesztésnek. Mármint képes vagyok-e a saját életem mindennapjaiban meghozott döntéseim, tapasztalataim megosztásával valami értéket átadni másoknak. De döntsd el magad. Ha van erről véleményed, az harciszerzi@gmail.com –ra írhatod. Bátran és őszintén.

( Na jó, ezt tányleg később nyestem ide. :) )

In medias res?!?

2003 Szilvesztere óta élek Krisnásként. Azóta Megjártam egy-két központot, nyughatatlan természetemnek és az 5 év alatt az éjszakában kötelezően kifejlesztett cseppet sem kívánatos tulajdonságaimnak köszönhetően.

Jelenleg a debreceni templomunkban(ami étterem is) mosogathatom az edényeket és a szívemet a Bhakták és Pancha-tattva kegyéből(így próválván alázatossá válni, “mert csak az alázatos ember léphet be az Istennek országába”)

A reménytelen küzdelmek a legszebbek..

Későn feküdtem tegnap így nehezen jappáztam reggel, le is dőltem egy félórára, hátha jobb lesz. Ez peddig rányomta a tudatomra a bélyegét egész napra. Késő délutánra a lefolyó is eldugult és a legszörnyűbb, hogy reggeltől tudtam, így lesz, próbáltam tenni ellene, Krisna mégis azt akarta, hogy így legyen. (És láthatjuk Ő a mindenható, nem én.)

Azt szeretem Krisnában, hogy számomra reménytelennek tűnik megérteni, vagy elérni Őt. Mivel azonban a reménytelen küzdelmek a legszebbek, maradok szerzetes, hogy szépen küzdhessek. Mindig a remény hal meg utoljára!

Krisna, a mindenkit vonzó!

Krisna, azt jelenti, hogy mindenkit vonzó. Nagyszerű dolog tapasztalni ezt a valóságban is.

Tegnap este edzés után beszélgettem egy kicsit a Dojo vezetőjével. Illetve inkább megkérdeztünk egymástól egy két dolgot. Ő érdeklődött tőlem mióta foglalkozom ninjutsuval és, hogy hogyan tudom össze egyeztetni a vallásommal. Én pedig néhány egyszerű elvre voltam kíváncsi (de ez lényegtelen). Mivel későre járt már, nem fejtettem ki azt a társadalmi rendszert (varnásram-dharma), amit próbálunk megvalósítani mi Krisnások és a harcművészek helyzetét ebben a kultúrában, hanem csak annyit mondtam :-Nekem ez nem olyan nehéz, mint a körülöttem lévőknek, meg 7éve gyakorlok és nem nagyon tudom abbahagyni, mert már próbáltam.

Erre megkérdezte: -Mit mondanék, ha választanom kéne Ninjutsu és Krisna tudat közül. Erre megkérdeztem, -Nem járhatok tréningre ha Krisnás vagyok? (mosolygott) Aztán folytatódott a beszélgetés. Minek során kiderült, járt nálunk a régi étterembe és nagyon ízlett neki a prasadam. Meg hogy egyik tanítványa már Krisna-völgyet is meglátogatta. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy a múltkor (pár hónapja) utazott a vonaton és egy matajival (tiszteletre méltó anyácska (ő nem ezt a szót használta.)) volt egy fülkében, aki a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán (ez a mi Fősulink) dolgozik és két órán keresztül mesélt neki Krisna tudatról. Mire ezt mind el mondta, nagyon lelkes lett és invitálásomra megígérte, ellátogat hozzánk a mostani éttermünkbe is. (Ámen)

Srila Prabhupada ki Jaya!!!