Menü

2+2= 4vagy9 Ez a kérdés


Érdekes beszélgetések alakultak itt ki a blogon, a Vaníliás Ági születésnapodra c. nótájánál, amit állítólag nem is a József Ati írt, aki meg állítólag úgy készen lett, hogy hazavágta magát egy vonattal. Aztán meg hasonló témában nagyon érdekes beszélgetés alakult kis a facebookon. Ezt a  beszélgetést a bejegyzés végén tudod elolvasni, ha érdekel. És én meg most gondoltam, mivel érdekes téma, le írok egy pár gondolatot ezzel kapcsolatban, had főjjenek a fejek. :)

Nárada muni

Az iskola

Világ életemben utáltam az iskolát, az egész oktatási rendszerrel egyetemben, mert csak elvétve tanítottak olyan dolgokat amiktől úgy éreztem, hogy több lettem, vagy a későbbi életemben hasznát fogom venni annak a tudásnak. Ez alól talán a kémia órák voltak még kivételek álltalánaosban, de azok is csak azért, mert egy jó barátom volt az osztályból a szertáros, és tudott kilopkodni mindenféle csodaszereket mikor a kémia tanár nem figyelt oda, hogy aztán suli után együtt ugorjunk el hozzánk és kísérletezgessünk. Így sikerült magnéziumot égetnünk, meg c.c sósavval maratni dolgokat, az efféle kalandokba most nem bonyolódnék bele, talán majd egy másik alkalommal.

Szóval mikor jönnek nekem emberek azzal, hogy nekik ez meg ez a véleményük rólam, vagy arról amit mondok, akkor rájuk szoktam nézni, és megsajnálom őket. Főleg azért, mert ezek általában elkeseredett emberek akik elhitték azt amit a suliban tanítottak nekik, vagy kezükbe nyomtak egy ilyen vagy olyan papírt és elhitték, hogy nekik ilyen meg olyan diplomájuk, miegymásuk van. Pedig igazából csak egyetlen egy kérdést szeretnék ilyenkor nekik szegezni:

Boldog vagy?

Ilyen egyszerű lenne a kérdés amit szeretnék nekik feltenni, de igazából teljesen felesleges feltenni, hiszen éppen most mondták el, hogy nem azok. Nem boldogok, mert éppen kifejezték azt, hogy ők jobbnak gondolják magukat nálam, meg azoknál akiknek nincsen hasonló papírjuk.  De ehhez igazából nem muszáj magas iskolai végzettséggel rendelkezni, egész egyszerűen még arra is simán képesek emberek elszállni maguktól, hogy van egy házuk, kocsijuk stb…

Ezek az emberek nem boldogok, sőt kifejezetten frusztráltak, mert igazából elfojtottak magukban valamit, egy nagyon fontos dolgot, ami igazából a boldogság első lépcső foka. El nyomták magukban az elfogadást, illetve a mások egyenrangú félként való kezelésének tudását. Pedig igazából mindannyian apró kis porszemek vagyunk ebbe az univerzumban, és ez az univerzum, csak egy parányi homokszem a sok milliárd ettől nagyobb univerzumhoz képest. (Nem én mondom, hanem a védikus szent írások)

Hogyan válhatsz tanítanítóvá?

Mikor elfelejtjük, hogy igazából olyan kis jelentéktelenek vagyunk, akkor mindig büszkék leszünk és hajlamosak leszünk másokat magunk alá, vagy fölé helyezni. Muikor szembesülünk saját gyarlóságunkkal, akkor szeretnénk, ha mások is olyan gyarlóak és nyomorultak lennének mint mi magunk. Ezért megpróbáljuk nekik elmondani, hogy mi az amit szerintünk rosszul csinálnak, vagy mi az amit ha szerintünk másként csinálnának, akkor jobb lenne nekik.

Ez természetesen nagyon könnyű dolog, hiszen mindig másokban látjuk leginkább a hibákat, hogy nekik hogyan lehetne könnyebb, de saját magunkban nem. És akkor itt jön  az igazság, amit már sokszor megírtam, kerülgettem lejegyeztem, de most akkor megint elmondom, hogy leginkább azokat a dolgokat szoktuk másokban hibaként érzékelni, ami bennünk sokkal nagyobb mértékben jelen van, hogy igazából csak az zavar másokban minket, amit saját magunkban nem tudunk helyre tenni.

És a legnehezebb, hogy mikor szóljunk mondjuk másoknak a hibáit, mert hát had fejlődjön ő is, de igazából ez semmi más, csak egó, büszkeség, és nem segítünk vele, hanem csak saját magunkat nyírjuk ki, mert nem vagyunk tanítók, csak kéretlen vélemény generátorok. Vagyis a véleményedre csak akkor kíváncsiak, ha kérdezik, amíg nem kérdezik, addig a kutyát sem érdekli, hogy mit mondasz, vagy gondolsz. És nem azért, mert nem értékesek a gondolataid, vagy te magad ne volnál értékes, hanem egészen egyszerűen azért, mert amíg nem kérik a véleményedet, addig nem kíváncsiak rá… Azért, mert nem vagy olyan ember akinek a véleménye bárkit is érdekel.

Hogyan segíthetek másokon?

Ha szeretnél tanítani másokat, meg igazán segíteni, akkor az nem úgy működik, hogy akkor fogod magad és neki állsz mondani mindenkinek a kis véleményedet ha kell ha nem. Mert ha így teszel, csak mindenkit elzavarsz a környezetedből, és boldogtalan leszel. Ha szeretnél segíteni másokon, ezt csak egyetlen egy módon tudod megtenni. Méghozzá úgy, hogy nem csak adod ha kell, ha nem, hanem csak lehetőséget adsz másoknak, hogy ha kíváncsiak a véleményedre, akkor meghallgassák.

Én például el kezdtem írni ezt a blogot, 5 évvel ez előtt. Akkor iban csak nagyon kevesen jöttek és olvasták, de aztán kitudja miért, egyre többen kezdtetek el ide jönni, és egyre többen lettek kíváncsiak arra amit mondok. És ez nem jogosít fel engem, hogy akkor megint csak mondjam ha kell ha nem, hanem csak azoknak mondom és akkor amikor kell nekik… Például ha valaki szerint nem vagyok jó ember, és nem jók a gondolataim, akkor nem kell ide jönnie és elolvasni őket. Én is csak olyan oldalakat olvasok, meg olyan dolgokat tanulok, amik tetszenek és amiket jónak tartok. Meg van egy csomó oldal amiről azt gondolom, hogy hülyeség, meg van egy csomó tanítás amiről szintén azt gondolom, hogy hülyeség.

De csak nekem. Vagyis nekem hülyeség, vagyis nekem nincs szükségem rá. Például nem leszek Katolikus, vagy Muzulmán, vagy hitgyülis, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok hülyeségek lennének, vagy azok az emberek akik ezzel foglalkoznak, ők hülyék lennének. Sőt nagyon tisztelem és becsülöm őket, és még néha jókat szoktam is velük beszélgetni. De nem arról, hogy szerintem mi az amit másképp kéne csinálni, mert arról csak az ostobák beszélnek. Azt gondolom, hogy a boldogság első lépése az, ha a jót tudom nmegtalálni másokban és azt tudom előtérbe helyezni a kapcsolataimban. A rosszat azt meg csak akkor, ha kérdezik.

Én például harcművészetet tanítok, ami jellemformálás is. Tehát ha valaki fizet azért, hogy el jön hozzánk edzésre, akkor fogok neki olyan dolgokat mondani amik talán fájnak neki, hogy szembesüljön velük. Sőt mikor felnőtteket tanítok, akkor vannak direkt olyan edzések, ahol meg aztán egymásnak fel kell hozni a legrosszabb tulajdonságokat, hogy az érzékenyk is lelkük fölé tudjon emelkedni annak a stresznek amit az jelent mikor olyan dolgokat mondanak nekünk amiket nem szeretünk.

Például, ha le jön egy dagadt lánya, akkor neki el fogom mondani, hogy kövér, de ha nagyon érzékeny erre, akkor csak óvatosan, de hangsúlyozni fogom, mert azt gondolom, hogy valahol ez neki egy akadálya fejlődésben, és meg kell találnia a probléma gyökerét…

2+2=9

És a lényeg ami miatt mindezt leírtam, az a földhöz ragadtság (remélem jól írtam). Az a fajta racionálisnak nevezett ostobaság, amit azok az emberek vallanak követnek, akik csak az érzékeiknek hajlandóak hinni, de képtelenek megérezni, megérteni az igazságot, vagyis annak abszolút, mindenek felett állóságát.

Egy történettel szeretném kezdeni a témát:

Nárada Muni esete a pappal és a cipésszel

Ősi indiai sztori a banjanfáról, az elefántról, a hitről és a tudásról

Egyszer egy bráhmana (pap) így szólt Nárada Munihoz:

– Ó, az Úrhoz mész? Kérlek, kérdezd meg Tőle, hogy mikor fogok végre felszabadulni!

– Rendben van – egyezett bele Nárada Muni –, megkérdezem. – Folytatta útját, s találkozott egy vargával, aki egy fa alatt üldögélt és cipőket foltozott. A varga is megkérte Náradát:

– Ó, Istenhez mész? Kérlek, kérdezd meg tőle, hogy mikor szabadulok fel!

Amikor Nárada Muni megérkezett a Vaikuntha-bolygókra (a lelki égbe), teljesítette kérésüket, s megkérdezte Náráyanától (Istentől), mikor szabadul fel a bráhmana és a varga.

– A varga e teste elhagyása után Hozzám jön – válaszolta Náráyana.

– És mi lesz a bráhmana sorsa? – kérdezte Nárada.

– Még jó néhányszor meg kell születnie a földön. Nem tudom, mikor térhet vissza Hozzám.

Nárada Muni elképedve szólt:

– Ez igazán rejtélyes!

– Mindent meg fogsz érteni – mondta Náráyana. – Ha megkérdezik, mit csináltam épp a birodalmamban, mondd nekik, hogy egy elefántot fűztem át egy tű fokán!

Nárada visszatért a földre, s felkereste a bráhmanát. A bráhmana megkérdezte:

– Láttad az Urat? Mit csinált?

– Éppen egy elefántot fűzött át egy tű fokán – válaszolta Nárada.

– Ez képtelenség, nem hiszem el! – mondta a bráhmana. Nárada azonnal látta, hogy ennek az embernek nincs hite, s nem több egyszerű könyvmolynál.

Tovább indult, s megérkezett a vargához.

– Láttad az Urat? Mondd, mit csinált? – kérdezte a varga.

– Éppen egy elefántot fűzött át egy tű fokán – hangzott Nárada válasza.

A varga szemébe könnyek szöktek:

– Ó, az én Uram olyan csodálatos! Mindenre képes!

– Te tényleg elhiszed, hogy az Úr keresztül tud fűzni egy elefántot egy tű fokán? – kérdezte Nárada.

– Miért ne hinném? – mondta a varga. – Persze, hogy elhiszem!

– Hogy hiheted ezt el?

– Látod, itt ülök ez alatt a banjanfa alatt – válaszolta a varga. – Minden áldott nap rengeteg gyümölcs lehullik, s minden magban benne van egy ugyanolyan banjanfa, mint ez itt. Ha egy apró magban benne lehet egy ekkora fa, akkor miért lenne nehéz elhinni, hogy az Úr keresztülfűz egy elefántot egy tű fokán?

Ezt hívják hát hitnek – s ez nem vakhit, hiszen mögötte ott az értelem. Ha Krisna bele tud tenni egy banjanfát egy apró magba, akkor miért lenne megdöbbentő, ha egy elefántot keresztülfűzne a tű fokán, vagy az, hogy a világűrben az energiája segítségével pályáján tartja a bolygórendszerek mindegyikét?

A tudósok azt gondolják, hogy egyedül a természet az, ami pályájukon tartja a bolygókat az űrben. A természet mögött azonban ott áll a Legfelsőbb Úr, s Ő irányítja azt. Srí Krisna azt mondja: „Az anyagi természet az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és a mozdulatlan lényeket. Törvényei alapján újra és újra megteremtődik és megsemmisül a világmindenség” (Bhagavad Gítá 9.10).

forrás:kutatóközpont thx

Az önmegvalósítás legeslegelső csapdája, amibe minden kezdő belelép

Vagyis vannak olyan emberek akik mivel elkezdtek fejlődni a lelki, vagy akármilyen másik önmegvalósítás útján, hirtelen azt gondolják a megváltozott életük miatt, hogy ők most már elég fejlettek ahhoz, hogy másokat tanítsanak, hiszen tessék, ők is hajlandóak voltak megváltoztatni egy két dolgot az életükben és milyen más lett az életük. Ők is meghallgattak másokat és akkor ha ők is ugyan úgy majd elmondják ezeket a dolgokat másoknak és azok meghallgatják őket, akkor majd jó lesz nekik is…

De ez sajnos nem így van. Mert ez csak a büszkeségről szól. Vagyis minden vallás, út és önmegvalósítási folyamat legeslegelső csapdája. Mikor azt hiszed, hogy egy kicsit fejlődtél, és mivel sokáig nem fejlődtél semmit előtte, így most a hirtelen változástól azt gondolod, hogy megvilágosodtál és akkor most már rá világíthatsz bárkire, mert most már te értesz egy két dolgot…

Pedig valójában semmi nem történt, csak felemelted a fejed, és még egy lépést sem tettél előbbre. Mert amikor megteszed valóban az első lépést, akkor megérted, hogy igazából a víz csak lefelé képes folyni, és hiába akarod lefröcskölni azokat akik feljebb állnak a lépcsőn, akkor csalódni fogsz, hogy a víz amit fellocsolsz, vissza szakad a nyakadba. Sőt még ki is buksz, hogy héé-héé figyelj csak, én meghallgattalak téged, és jó fej voltam és akkor most nézd meg, milyen fejlett lettem, most akkor hallgass meg te is engem, és akkor neked is jó lesz…

A lelki fejlettség első valódi szintje az, mikor különbséget tudunk teni azok között akiket tanítanunk kell, meg azok között akiktől tanulnunk. Mert igazából mindenki a mesterünk, de van aki arra tanít, hogy hogyan csináljuk, van aki meg arra, hogy hogyan ne csináljuk a dolgokat…

Így ha valaki azt mondaj, hogy 2+2=9, akkor megkérem, hogy mondja el, hogy miért gondolja ezt, mert hátha tényleg igaza van. De igazából már amikor valaki ezt mondja, érezhető belőle, hogy ez valódi tudás, vagy csak hülyéskedik…

Mindezt csak azért írtam le így ebben a formában, ezekkel a szavakkal, mert most éppen az az ember vagyok, aki lenni szerettem volna egész gyerekkoromban, és tudom, hogy milyen utat jártam be és milyen döntéseket kellett meghoznom ahhoz, hogy így legyek…

És akkor következzék a bejegyzés elején említett ominózus Facebookos beszélgetés:

Imádom, mikor mások elemezgetnek, aztán megírják, hogy milyen vagyok. :) Na és akkor mi van? Szoktam kérdezni. Azt hitted, hogy én ezt nem tudom magamról XDDD Azon dolgozom több s kevesebb sikerrel, hogy jobb legyek, de ezek az emberek miért nem ezt teszik? ;P Vagy miért gondolják fontosnak, hogy elmondják ezeket a dolgokat? :)

    • Barát Csaba hát elég sokat kell dolgoznod még magadon ha már ennyi is zavar


      Ádám Horváth Írtam én valahol, hogy zavar kisnyuszifül??? ;DDDDD
    • Barát Csaba

      akkor az jó ha mégsem zavar túlságosan, bár még mindig sokat kell fejlődni ha ezt komolyan kérded
      “Vagy miért gondolják fontosnak, hogy elmondják ezeket a dolgokat? :)”
      de segítek, egyszerűen azért mert az emberek szerencsére szeretnek elemezgetni
      “Imádom, mikor mások elemezgetnek, aztán megírják, hogy milyen vagyok. :) Na és akkor mi van? “
      Például az van, hogy ha normális vagy akkor komolyan odafigyelsz, hogy írnak-e valami okosat.
      Bővebben

    • Gudakesa Das Eszembe jutott, mikor Bhaktisidhanta Magharaja legnagyobb “ellensége” halálának hírére sírni kezdett, és azt mondta, ő a barátom volt, segített nekem alázatossá válni….


    • Gabor Bóta Az én tapasztalatom az, hogy tanácsot adni akkor jó, ha kérik. Ezáltal nem tudom, hogy most heylesen cselekszem e, de talán, mivel ez egy közösségi oldal és nyilvánosan van kifüggesztve a téma, így nem bűn, ha én is hozzá teszem az én véleményemet 😀


    • Ádám Horváth

      A nagy számok törvénye alapján, minél több ismerősöd vasn, annál több van benne minden féléből. Mindegyik számít, de értéket, csak nagyon kevés képvisel, vagy kap. Nem azért, mert nem biztos, hogy hülyeség amit ír, hanem csupán azért, mert előbb mondjuk mutasson valamit, amiről bebizonyosodik, hogy ő aztán télleg tudja, és máso kszerint is tényleg tudja, és amúgy meg tényleg tudja is.
      De kit érdekel, a nemtom kicsoda a mittom én honnan a kis meglátásaival?

      Az ellenségek meg megint mások, ők igazi nagy segítségek. De most itt nem róluk emlékezek meg. :)))Bővebben


    • Ádám Horváth Igen, azt hiszem Gábor megfogalmazása a helyes… Jó, ha van vélemény, meg tanács, de…



    • Gudakesa Das

      Bhaktiszidhanta “ellsnsége” az volt aki az előadásain kellemetlen beszólásokat intézett, ahol tudta megszólta Őt.

      Aki valamit tesz, azt úgy is mindig megszólják, kritizálják, tanácsokkal látják el. Legfőképp az, aki nem tesz semmit, közben azzal a tudattal nyugtatja magát, hogy ha ő lenne a másik helyében jobb lenne!

      Múltkor olvastam amolyan indigós csávó kommentjeit, amit egy bhakta blogjára írt, abban oszt volt minden, teljesen megvilágosodott, clear helyzetből osztotta a népnek, miszerint rájuk már nem vonatkoznak a vallási szabályok, semmi, mert ő mindezeken túllépett már, és micsoda korlátolt, elesett személy aki bármilyen vallási rendszert elfogad, és aszerint próbál élni…. Közben sajnos egy csepp alázatot nem éreztem ki az egészből, inkább jókora felsőbbrendűségi tudatot…Bővebben


    • Barát Csaba

      inkább azt kellene figyelni hogy igaza van-e, nem pedig azokat a lényegtelen dolgokat, aminek nem sok vagy semmi köze sincs a mondanivalóhoz

      ha beképzelt csöves azt mondja hogy 2+2=4 akkor neki nincs igaza, de ha sikeres, pénzes stb. emberke is azt mondja hogy 2+2=4 akkor már igaza lesz?

      veszélyes dolog ez, mert az utóbbinak akkor is hajlamosak igazat adni ha tévesen azt mondja hogy 2+2=9

      na kivel is van akkor valójában probléma?Bővebben



    • Ádám Horváth

      Látod csabikám, ebben különbözünk, mert ha egy pénzes emberke azt mondja, hogy 2+2=9, akkor leeht, hogy tud valamit, úgyhogy megkérem, hogy mondja el, hogy akkor ezt hogyan is csinálja, hátha utána tudom én is. :) És akkor nekem is 2+2=9 lesz…

      A csövi, meg had gondolja csak azt, hogy 2+2=4. mert ugye az iskolában megtanították neki, ahol az összes többi olyan hasznos dolgot is megtanulta az élethez, ami végül oda vezetette, hogy csöviként kell élnie…

      Szóval azt gondolom, hogy nem azt számít, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja… És úgy látszik az életben, hogy ez a felfogás látszik beigazolódósnak és hasznosnak, bármennyire is irracionálisnak tűnik.

      Az átlagosan gondolkodó emberek csak átlagos dolgokat képesek véghez vinni és megpróbálnak minden átlagon felűlit a maguk átlagos szintjére hozni….Bővebben


    • Gudakesa Das ‎”Cāṇakya Paṇḍita következőt megállapítása: nīcād apy uttamaṁ jñānam – “még egy alacsonyrendű embertől is magasrendű tudásra tehetünk szert”. Szóval még egy alacsonyabb származású embertől is elfogadhatunk tanítást, ha az illető tudással rendelkezik.”


    • Barát Csaba
    • aham szóval ha egy magasrangú politikus vagy milliárdos mond egy hatalmas, emberek ezreit megnyomorító faszságot, te azt követed, mert neked nem az számít mit mond hanem hogy kimondja


    • Aza kérdés, hogy kinek és miért nem jó az amit mond. Neked, mert te azt gondolod? De ki a kuki vagy te? Még egy képed sincs fent, hogy az arcoddal vállald amiket írogatsz… XDDDDD
    • Részben értem Kisora pr. álláspontját, ő az egyenlet eredményéből indul ki, azaz a 9 több mint a 4, ez egy eredmény centruikus álláspont, míg Csabáé inkább az igazság mellett van, ami meg a minőségre helyezkedik.
    • mivel itt a pénz volt a példa, azt gondolom, hogy mondjuk 900 forint az több mint kétszer több, mint 400 forint, vagyis teljesen mindegy, hogy mi van, mert a minőség az azonos…
    • Nagyon nem mindegy, mert az egyenlet egyik levezetésében igazság, béke van, a másikban meg csalás, mert 2+2 a büdös életben nem 9, tehát én rohadtul rühellem ha bárki is kihozza azt a 9-t! Itt beszélhetünk a korlátok nélküliségről, hitről, tehetségről, de a tények elferdítése bárkitől csalás, az igazság viszont bármilyen helyzetű ember szájából ugyanaz marad.
    • Ádám Horváth Te életed, te tudod… ;P
    • Gudakesa Das ‎9= máyá. 😀
    • Barát Csaba

      ‎”mivel itt a pénz volt a példa, azt gondolom, hogy mondjuk 900 forint az több mint kétszer több, mint 400 forint, vagyis teljesen mindegy, hogy mi van, mert a minőség az azonos…”
      rohadtul nem pénzre gondoltam, hanem arra hogy mi igaz és m…i nem,
      2+2=4 ez igaz
      2+2=9 ez nem igaz
      de mivel te inkább azt nézed hogy ki mondja nem pedig azt hogy mi mond

      ezért téged a szerencsésebb helyzetben lévő emberek durván félrevezethetnek

      a szerencsétlenebbet pedig durván félre lököd még ha igaz is amit mond

      legalábbis nagy rá az esély, ha nem a mondanivalót nézed, hanem azt hogy kimondjaBővebben


    • Ádám Horváth

      Jajja gyerekek. Itt most nem arról van szó, hogy 2+2=9, hiszen 2+2=4.
      De avannak esetek, amikor lehet 2+2=9 is. És ha valaki be tudja bizonyítani, akkor kit érdekel, hogy neked mi igaz és mi nem az?

      Csak egy példa, mondjuk a Thermopülei szorosnál a 2+2=9 volt, sőt még több is. Mivel mikor 2+2 Spártai katona össze állt, akkor simán lenyomtak 9-et, illetve még többet is az ellenségből…

      Vagy ha egy másik számrendszerben számolunk, mit a 10-es, akkor is előfordulhat, hogy 2+2=9 lesz…

      De szerintem teljesen felesleges ezt magyaráznom, mert úgy tűnik pont rólatok szólt ez a kis beszólásom a facebookra XDDDDDDDDDDDBővebben


    • Barát Csaba de ne gyere azzal hogy ha így meg úgy csavarjuk akkor bla bla bla
      lényegre koncentrálj
    • Ja és még a Cāṇakya Paṇḍita féle idézetre mondanám, hogy itt a megvalósított tudásról szól ez a dolog, nem az okoskodó, okostolyásokról, akik valahol hallották, hogy 2+2=4 és mikor valaki meg rávilágít, hogy bizony vannak olyan esetek amikor nem, akkor meg csak óbégatnak, hogy ÁÁÁánntikrisztus… XDDDDD
    • ez a lényeg bucinudli, erről beszélek…. :)))
    • Prhbuji, ne hidd hogy csak neked van tudásod a szinergiáról! :DDD
      Érted te, hogy miről beszélek, és azt is, hogy Csaba miről…
    • Igen értem…
      Csak az a baj, hogy te nem amiről én… :)))
    • ‎:D
    • Zoltán Morvai

      ‎2+2=10 4-es számrendszerben
      2+2=1 Z/3Z zárt gyűrűn (mod3)

      Nem is beszélve arról, hogy mi az a a kettes?! Mert két vödör 2C°-os vízből összeöntve egy nagy vödör 2C°-os vizet kapsz. Tehát itt 2+2=2 (És csak a harmadik példánál látszik kicsit hogy megint be vagyok rúgva, de azért még működik! xP)

      A tudomány a képletről szól. A művészet a dobozról, amibe benne van. A valóságban pedig te kapod a dobozt, amibe rakj össze, amit tudsz, abból, amit hoztál, méghozzá a dobozzal adott idő alatt.

      Gyakorlati példa: Devizahitel:
      Folyamatosan törlesztesz, mégis több lett a részlet is meg a tőke is. Mehetsz hajléktalannak 2+2=4 -gyel.

      ui.: Az élet értelme pedig a 42. Ez a számítógépnek 101010. Te viszont saját magad vagy a doboz…Bővebben


    • Eva Barbara Bodogan

      Ádám :) nem akarsz ebből az egészből valami tök jót is kihozni? Valami hasznosat? Minden negatívnak látszó dolog jó tud lenni ha azt hasznodra tudod felhasználni (és persze másokat nem bánt).
      Engedd meg hogy lehessen igazság a másik hozzászólásában, akármilyen blődségnek tartod.

      Egyszer bejött hozzánk a főiskolára egy csövi kinézetű ember. Hosszú loncsos haj, nagy szakállszakadt póló, elnyűtt strandpapucs, kikopott bermuda és igen erős testszag.
      Na, mondom mit keres itt ez a koszos csövi. Óra elkezdődött, elkezdett beszélni.
      3 éven át ittuk a szavait. Ő volt a Szánkhya, Upanisad, Védanta stb tanárunk. Hihetetlen tudása van.Bővebben


    • Jó messze ment az eszmefuttatás az “elemezgetés” témájától. Pedig a lényeg a lényeg: ha van egy gondolat, ami megakad, akkor ez azért lehetséges, mert azon kell dolgozni. Sőt! Lehet teljes gőzzel tagadni, mégis önkéntelenül is dolgozni kezd rajta az ember. És mindez független attól, hogy ki mit néz: aki mondja, vagy amit mond…
  • Ádám Horváth
    Nem tudom pozitív lett-e:
    Mindezt csak azért írtam le így ebben a formában, ezekkel a szavakkal, mert most éppen az az ember vagyok, aki lenni szerettem volna egész gyerekkoromban, és tudom, hogy milyen utat jártam be és milyen döntéseket kellett meghoznom ahhoz, hogy így legyek…

    http://harciszerzi.hu/archives/2011/02/08/22_4vagy9_Ez_a_kerdes/