Menü

5+1 Lépés, hogy legyőzhesd az aggodalmat és csüggedést!


Mindannyiunkban ott él. Szunnyadón várja, hogy feltámadhasson, maga alá gyűrhessen férfit, nőt, erőset, gyengét. Bárkit, aki csak enged neki. Csendesen meglapul, és csak nagyon finoman kúszik elő. A szívbe kapaszkodik. A szív húrjaiba. Ezeken csimpaszkodik felfelé, hogy ahogy mászik oda, közben a szálakkal, amiken érkezik összeszorítsa szervezetünk központját, hogy szépen, lassan ezen az érzeten keresztül az egész lényünket magáévá tegye…

Ha nem kapunk észbe, ledermeszti teljesen a szívünket, aztán a végtagokat, majd egy gombócot küld a torkunkba. Hogy legszívesebben csak elájulnánk, vagy lefeküdnénk aludni, hogy ne kelljen ebben a világban lennünk, ahol ő is. Legszívesebben csak odaát az álomvilágban járnánk, mert nem tudnánk megbirkózni vele, úgy érezzük és ezért inkább szeretnénk csak múlatni az időt, hogy ő maga álljon tovább.

aggodalom, félelem

képforrás

Az aggodalommal kezdődik mindig. Így hívják eleinte. Valamiért, vagy valakiért elkezdünk aggódni, hogy nem úgy lesz vele, vagy azzal, ahogy azt mi elképzeltük. Általában az elvesztés az, ami leggyakrabban felmerül. Igazából talán teljesen mindegy, hogy személyről, tárgyról van szó, ha aggódunk az elvesztéséért, megváltozásáért, akkor tudhatjuk, elkezdett mászni a szívünkbe felfelé, az aggodalom, hogy félelemmé alakuljon, megdermesszen és rettegéssé váljon ott, jégbirodalommá és gyötrelemmé téve létezésünk azon pillanatait, ahol hagyjuk eluralkodni.

De az életünknek nem szabad az aggodalomról, a félelemről és a rettegésről szólni, mert amíg aggódunk, félünk, rettegünk, általában nem haladunk előre az úton, hiszen megbénít bennünket ez az érzés. Legyőzni pedig nem lehet, csak felülemelkedni rajta.

Hogyan?

1. Első lépésben nem rossz, ha tudatosítjuk magunkban, hogy értékesek vagyunk. Ha nem vagyunk tisztában magunk, a lélek értékével, mely ugyanolyan értékes, mint minden más lélek, hiszen mind Istenke parányi szerves részei vagyunk, akkor elég nehéz dolgunk lesz. Szóval első lépésnek ezt jó rögzíteni a dermedt pillanatokban.

2. Aztán következő lépésként nem rossz, ha képesek vagyunk analizálni a pillanatot és a helyzetet, hogy mi is van valójában, vagyis valóban érdemes-e aggódnunk, vagyis veszélyben van-e az életünk, a létezésünk, a fejlődésünk. Mert ha nem, akkor igazából felesleges aggódni.

3. Mindegy, hogy okkal, vagy ok nélkül aggódunk egy dolog miatt, könnyen elképzelhető, hogy nincs hatalmunk a befolyásolása felett, tehát úgy is úgy lesz, ahogy lennie kell, tőlünk függetlenül. Mert ha nem lenne a dolog tőlünk független és tudnánk befolyásolni, akkor nem kéne ugye aggódni amiatt, hogy mi lesz, ha nem…

4. El kell engednünk a félelmet, hogy úgy lesz, ahogy nem akarjuk. A legtöbb esetben ha valamin meditálunk, valamiért aggodalmaskodunk, akkor az úgy is lesz. Persze ez nagyon nehéz, de ha már figyeljük egy ideje a gondolatainkat, akkor lehet, hogy menni fog. Ha pedig eddig nem tettük, akkor itt az ideje kianalizálni saját magunkat (nem pár perces dologról van szó), hogy miért érzünk így meg úgy, vagy miért jutnak eszünkbe ilyen meg olyan dolgok erről meg arról.

5. Ötödik lépés pedig, mikor semmi sem sikerül, végső menedékként érdemes felkeresni Istent. Nem tudom szoktál-e imádkozni, de az én tapasztalatom az, hogy ha Istentől kérek enyhítést, akkor Ő mindig segít. Mert Ő Isten és megteheti. Sőt lehet épp ez volt a célja azzal, hogy úgy alakultak a dolgok az életünkben ahogy, hogy végre ráeszméljünk, hogy Rajta kívül nincs jobb pártfogó, rajta kívül senki más nem tud olyan hatással lenni az életünkre, amire épp szükségünk van.

+1 (Ez egy Harciszerzi tipp)
Szintén saját tapasztalatom, hogy jót tesz ilyenkor egy hideg zuhany, vagy csak sima fürdő, napfényre menés, séta, egyenletes légzés figyelés, takarítás (igen mert azonnali a siker élmény). De nekem szokott még működni a hajszárító, monoton hangjára való figyelés, vagy csak a meleg levegő áramlásának érintése is nagyon kedvezően hat a dermedő tagok végtagok újra éledésére, és így az aggódó elmére. Persze a hajszárító csak a legvégső fegyverem, mikor már semmi, de semmi nem működik, akkor egy friss zuhany után, egy hajszárító sugarát magamra irányítva szoktam újra átmenni a fenti 5 lépésen. (Olyan még nem volt, hogy ez ne működött volna, szóval ettől további tippeket egyenlőre nem tudok adni.)

Mindezt csak azért, hogy lásd, nem üres szavak, és tippek ezek itt, hanem mindig próbálok egy megoldási alternatívát is adni azok kezébe akik agymenéseimre bukkannak itt a világhálón, az emberiség kollektív tudatában. :)

Egy szónak is száz a vége: csak meg ne állj, és soha ne add fel!

Te milyen módszerekkel szoktad legyőzni a csüggedést?

, , ,