Menü

„Az élet egy hosszú pillanat, a halál pillanata”


    Úgy néz ki, itt maradtam az országban mégis csak. A többiek ma mentek vissza Svédbe. Mikor búcsúztunk, csak viccelődtünk, hogy akkor Delhiben találkozunk legközelebb kb. egy hónap múlva…

   Az emberi születés egy nagyon különleges lehetőség mindannyiunk számára, hogy önmegvalósítást végezzünk, vagyis megértsük, hogy mi nem vagyunk egy test, hanem mindannyian lelkek vagyunk. A vágyaink csupán nem mások, mint szennyezett érzékszerveink soha véget nem érő követelései…

   A lélek „sat, cit és ánada", vagyis örök, boldogsággal és tudással teli.

  A boldogságot keressük mindannyian, méghozzá az örök boldogságot. Mert a valódi boldogság az soha nem ér véget. Ami véget ér, az igazából csak egy illúziója a boldogságnak, ami tulajdonképpen nem más mint szenvedés…

  Mert a boldogság nem a múltban volt, vagy a jövőben lesz… Hanem itt van most, ebben a pillanatban is. Ha nem érzed, akkor valamit rosszul látsz. Mikor nem érzed, akkor valami el van csúszva…  (velem is gyakran előfordul…)

  Énekeld:

Hare Krisna Hare Krisna

 Krisna Krisna Hare Hare

 Hare Ráma Hare Ráma

 Ráma Ráma Hare Hare

És légy boldog!

Meg ilyenek…

 

Gourangyal :)