Menü

Gyöngyösi portya magányos farkas üzemmódban.


    Hajnalban komolyabb orkán rázta a kaput és nem csitult egészen indulásomig, sőt mire oda értem a városba, addigra még komolyabb hófelhőket is küldött arra Krisna. Aztán a gyönyörű, de viharelőtti csend következett…

Van zsák? Nindzsák…

  Aztán kerestem egy szélvédett helyet és nekiálltam osztani. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mintha elvágták volna a reggeli képet és hirtelen meleg és ragyogó napsütés lett.

  És akkor jött az első ninja. Már párszol találkoztunk itt tréningen, de csak most ámult csak igazán, miféle szerzet vagyok. Beszélgettünk és vitte a Gitát. Nem sokkal utána pedig jött egy másik ninja is. Vele is hasonlóan zajlott minden, azt leszámítva, hogy vele volt a cimbije is, akit épp most dobott a nője és így ő kért egy A Tökéletesség Útja c. könyvet, ninja tesóm, meg félre rakatott magának egy Gitát tréningre, mert épp nem volt nála elég munició.

  Ezzel ki is fogytam a Bhagavad-Gitából. Mindig vigyázok, hogy ne osszak úgy könyvet, hogy nincs legalább 1 a kezemben, mert olyankor mindig fura dolgok történnek…

Tabak

  A gyönyörű hangulatban, ami attól volt csudaszép, hogy a nagy széltől a felhők odafent úgy kergették egymást, mintha idelent megállt volna az idő No meg a néha-néha oda-oda csapó széllökések által önálló életre kelő szemét és levél kupacoktól, melyek embermagasságúra emelkedve ide-oda kóboroltak az utcán, nem egyszer telenyomva apró porszerű hordalékukkal az arra járó-kelők szemét-száját. (Főleg az enyémet. He-he)

  Szóval elvagyok merülve a jobb szemgolyóm tisztogatásában, mikor hirtelen ösztönösen leguggolok, és pár pillanattal később egy átlátszó plexi elem húz el felettem. Már meg sem lepődök, csak felkapom, hogy vigyem vissza a gazdájának és közben azon imádkozom, hogy ne valami bűnös tevékenységben segédkezzek hirtelen jött segítő kézségemmel. Ám mikor a furgonhoz érek, ahonnét a cucc elszállt és bepillantok, akkor láthatom, hogy egy szétkapott dohányautomata egy tartozéka kóstolt be az előbb. Az emberek meg megköszönték és bár se olvasni nem szerettek, se pénz (állítólag) nem volt náluk, azért a végén csak sikerült kapnom tőlük pár notesz lapot, amire jegyzetelhettem a szokatlan események sorozatát…

Nők szólóban avagy a Singlifeeling.

  Az első fura egy magányos fiatal nő volt, akitől mikor már a végén, legalább csak 1forintot kértem csak úgy jelképesen adományba, hogy szerencséje legyen az életben, csak kinevetett és annyit mondott:

  -Tudod én lombikbébizek (Na mondom ezt kapd ki itt az új divathullám.) Több százezer forintot fizetek érte és nem hiszek az ilyesmikben…  Majd legyintett és tovább állt.

  Aztán van egy nő, akivel pár hete találkoztam, mondta, hogy Krisnás akar lenni, be akar állni meg minden. Persze láttam, hogy kicsit furi, de hát mondom ki nem az, mikor így dönt…

  Szóval már több hete hajkurász, hogy miképp, meg hova és ma jött megint, viszont kissé megzakkanva. Öreg mán a lelkem 38 és kapuzárási rohamai vannak, mert se férje, se gyereke, sőt szép lassan se lakása és most keresi, hogy mit rontott el. Mikor kifejteni próbáltam neki, hogy valószínűleg az önző mentalításával és a makacs vitatkozásából van elege mindenkinek, csak állandóan a szavamba vágott és nyomta a magáét. Ez még persze nem is lett volna gáz, hiszen nap mint nap vannak ilyen szituk, csakhogy ő mindenáron arról akart beszélgetni velem, hogy ha neki nem lehet gyereke, de felszed egy „Krisnás-pasit" (Olyan szóhasználat, melynek hallatán nyaktekerhetnékem támad.), akkor élete végéig próbálkozhatnak a nemi élettel, hiszen azt nálunk gyermeknemzés céljából lehet…

  Valahogy sehogy sem akart neki átmenni, hogy ő egy lélek és hagyjon már engem ezzel békében, sőt egyre csak közelebb jött, meresztgette a szemeit, meg elkezdett magyarázni, hogy a szex az kell, mert szükséglet és hogy megérinthet-e, hiszen abban nincs semmi és csak jött és jött, én meg lányos zavaromba, mert hát mégiscsak egy nő és csak nem üthetem le fényes nappal az utcán, hátrálgattam. Egészen addig, míg éktelen haragra nem gerjedtem és elmondtam mindenféle fehérmájú satöbbinek, ami ráadásul csak fokozta lendületét, mígnem néhány keresetlen nagyon őszinte helyzetleírás után sértődöttséget színlelt és elszelelt… Sajna elfutni nem tudtam, mert a húzó kocsival azt ugye nem lehet, jobb választásom meg nem volt éppen az eszemben…

Szóval ez történik egy szabadon engedett elmével 38év alatt. Még jó, hogy csak ilyenek jutnak eszébe, nem mondjuk az, hogy gyerekeket daraboljon föl, vagy valami hasonló…

 Ami pedig a legelszomorítóbb mindebben azaz, hogy egyre több ilyen nő szaladgál, mert manapság szégyen 17évesen szűznek lenni, mi több, szűzen férjhez menni, vagy karrier helyett a gondos-kedves családanya szerepet választani… Az eredmény egyre több szénfrusztrált vénlány, akik forever young-ra festve felperzselt mezőhöz hasonlatos ábrázatukat, szégyentelenül bármire képesen vadásznak, hogy kielégítsék esztelen, önző vágyaikat.

Vicc:

– Mit teszel, ha valaki nagyon irritál vonaton/repülõn/buszon és épp
melletted ül?
– Nos, szépen vedd elõ a laptopod, nyisd ki, fodrítsd úgy, hogy az illetõ
biztosan lássa a képernyõt.
– Csukd be a szemed, arcod fordítsd mereven az égfelé.
– Kattints a linkre:
http://www.thecleverest.com/countdown.swf
A hatás garantált!

Gouranga!