Menü

JUHÉÉÉÉ!!!!!


  Ez az utolsó hét a karácsonyi vásárból. Lassan elkezdem rendezgetni a jövőbeni dolgokat. Pénteken (Mintegy menekülésre vágyva ebből a borzalmas világból, melynek részleteit, majd januárra bepötyögöm ide is, csak amolyan érdekesség képpen.) írtam Manorama Prabhunak , hogy had mehessek le 1 hétre Krisna-völgybe töltődni. Ő pedig továbbította levelemet LilaSuka Prabhunak aki nagy kegyesen engedélyezte. Így aztán azt hiszem megint Rádhe-Syamasundarral szilveszterezhetek. JAYA! (Magyarosan: JUHÉ! :)  )

  Az elmém lehiggadt a kegyetekből. Meg azoknak a kegyéből, akik képesek higgadtan mindenféle következmények nélkül elviselni démonikus természetemet.

  Ha minden pillanatban képes az ember tudatos lenni, akkor megfigyelheti, hogy ez a film amit amúgy életünknek nevezünk, úgy van össze rakva, hogy rá jöjjünk Istenen kívül nincs semmi esélyünk.

  Aki eddig még nem ismerné:

  Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare

 Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare.

  Mikor ki mondod ezeket a szavakat, olyankor együtt vagy Istennel. S hogy miért nem látod? Mert nem akarod igazán. De ha sokat gyakorlod, akkor kifejlődik a vágy a szívedben, hogy láthasd őt, hogy vele együtt lehess. (Mint pl ahogyan nem tudsz meglenni Internet meg mobiltelefon nélkül sem gondolom…  :)  Mert kifejlesztettél egy ragaszkodást ezek iránt a folyamatos használatukkal.) Mert ha mindenáron ragaszkodni, szeretni akarsz valamit, vagy valakit, akkor szeresd az Istent teljes szívedből, teljes lelkedből.

  Gouranga!