Menü

Van egy álmom!


Van egy álmom…

Egy gyermekkori álmom…

Nem itt történik…

Nem ebben a világban…

Egy másikban…

Egy olyan világban, ahol az embereket nem csak saját maguk érdeklik. Mindig más és más történik, és mindig nagyon jó ott. És soha nem ér véget, és soha nem kell aggódni, hogy jaj Istenem, mi lesz ha így meg úgy, vagy ez meg az. Mindig tudjuk, hogy amit csinálunk az jó és helyes. Mindig ott vannak azok, akiket szeretünk és ha el is mennek biztos, hogy visszajönnek. Olyan ez az álom, mint a lelkivilág…

Rég nem álmodtam már róla…

Sajnos ez nem egy autómatikusan visszatérő álom. Pedig de jó is lenne…

Régebben foglalkoztam Freuddal meg a kis dolgaival, melyek közül a tudatos álmodást igyekeztem elsajátítani, hogy megint járhassak ebbe a világba. Mint mikor kicsi voltam.

Nem sikerült…

Aztán különféle drogokkal próbálkoztam vissza jutni.

De nem sikerült…

Aztán próbáltam az elmémmel elérni, megteremteni, de így se jött össze. Pedig bármit el lehet képzelni. S bár szélben elég nagy őrültség ilyesmivel próbálkozni én mégis csak kártya várat akartam építeni. Ez van. Gondoltam:"Akkor most már csak meg kell várni a halált és addig elütni valamivel az időt"…

Aztán eljutottam Krisna-völgybe… "Véletlenül". 

De véletlenek meg nincsenek is…  Most már tudom, hogy hogyan juthatok megint el ebbe a világba…

Az álmomba… 

El is indultam. Úgy mint sokan. Mert nem csak számomra vonzó ez a hely…

Csak a kitartásomon múlik. Mint ahogy azoknak is, akik még erre felé tartanak. Meg azon, hogy megszerzem-e a kulcsot ennek a világnak a kapujához. Az Isten szeretetet. A Premát. Meg, hogy felébredek-e én ott belül végre. Krisna örök szolgája. A lélek.

Ma nem olyan, mint szokott lenni…

Ezért ilyen ez a bejegyzés. 

Gouranga