Menü

A világ Legnagyobb Jóga Fesztiválja: Maha Kumbha Mela 2013.


Repülő emberek, magukat folyó mélyére leláncoló jógik, sok ezer éves gyermekek, a halhatatlanság nektárja, mindenféle csodatévő népek akik csak léteznek a világban. Ha Harry Potteresen akarnám mondani, a világ legnagyobb varázsló összejövetele, ahová eljönnek a muglik is, ha meg vallásosan, akkor talán a világ legnagyobb vallásos eseményeként emlegetném a dolgot. Körülbelül ezek lehettek címszavakban amiket megjegyeztem azzal kapcsolatban, hogy mi is lehet ez az egész.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Körülbelül tíz éve hallottam először a Maha Kumbha Mela fesztiválról. Méghozzá úgy, hogy akkor azt mondták, hogy két évvel ezelőtt volt az előző. A misztikus történetek és a róluk szóló legendák abszurdságának köszönhetően, már akkor eldöntöttem, hogy a következőn ami 2013-ban lesz, történjen bárhogy is, ott leszek, mert látnom kell a saját szememmel a sok csodát.

Aztán kalandosan alakult az életem a következő 10 évben, szerzetesi pályafutásom is véget ért, de a sors úgy hozta össze, hogy mégis csak teljesen egyértelmű, hogy el tudok és el fogok menni. Egy barátommal szerveztük a csoportot, aki már járt ezen a fesztiválon és ünnepen, valamint mindent tudott arról, hogy mi merre hány méter. Legalábbis jó lett volna ha így van, de mivel még soha a történelemben nem volt ezen a bolygón száz millió ember együtt, így tudtuk, hogy tulajdon képpen az ismeretlenbe indulunk.

A Maha Kumbha-mela története:
A Védikus Jóga szent írások, melyek a legősibb nyelven Sanskrittul (Istenek nyelve) íródtak, a teremtés után, a történelem kezdetén, a Félistenek és a Démonok egy hatalmas csata után kibékültek, és Visnu tanácsára úgy döntöttek, hogy a tej óceánból kiköpülik a halhatatlanság nektárját (Sok féle képpen fordítják) A hatalmas Manadara hegyet használták a köpülő rúd tengelyének, és Vásuki-t a legnagyobb kígyót pedig köpülő rúdnak. A Félistenek a Kígyó farkánál fogták a rudat, a Démonok meg a szájánál, és közben mivel a méru hegy kevésnek bizonyult, Visnu személyesen jelent meg egy hatalmas teknős formájában és innentől Ő tartotta a köpülő rudat.

Több minden is keletkezett a köpülés során, amiből csak két dolgot említenék. Az egyik a méreg, ami kiválasztódott, és mérgezőbb volt mindennél ami létezik a világon. Nagyon féltek tőle a Démonok és a Félistenek is, de az Úr Siva, a Jóga Istensége, kegyesen a kezébe vette a mérget és megitta. Ám néhány csepp az ujjai közül a földre hullott, és azt mondják innentől fogva vannak mérgeskígyók, skorpiók, és más mérgező állatok és növények a világon. Ráadásul neki azóta kék a nyaka.

A másik pedig a Nektár, amit Danvantari, Isten Gyógyító Inkarnációja hozott el a köpülés egyik eredményeként. Persze a démonok amint meglátták, azonnal elragadták tőle, Ő meg hagyta.

Erre a félistenek nagyon szomorúak lettek, és csak nézték, ahogy a Démonok el kezdenek egymással harcolni a hallhatatlanság nektárjáért. Visnuhoz fordultak, aki cselesen megnyilvánította Mohini Murti formáját. Mohini, Ő Isten Nőként. Vagyis a legesleggyönyörűségesebb nő akit bárki bárhol láthatott, és ebben a formájában megjelent a démonok között, akiket természetesen elkápráztatott olyannyira, hogy megkérték döntse el Ő kié lesz a nektár. Ő meg egy trükkel a Félisteneknek adta, akik mind megitták, és ezért újabb harc tört ki a Démonok és közöttük.

Na és azt mondják, hogy amikor a Démonok egymással veszekedtek a Nektárért, ami egyébként egy kancsóban, vagy csuporban volt, Sanskrittül úgy mondják, Kumbha, akkor néhány csepp kiloccsant, pontosan oda, ahol a Gangesz és a Yamuna összefolyik, és ahol mindig rendezik a Maha KumbahMelát.

Az ünnepet minden évben megrendezik, de csak 12 évente van olyan bolygó együtt állás, amikor maha kumbha-Mela van, és csak 144 évente van ugyan olyan Bolygó együtt állás, ami akkor volt amikor ez a dolog történt. ezeket a 144 évenkénti eseményeket maha-maha-Kumbha melának nevezik, és állítólag ez amin most februárban voltunk ez még ráadásul egy ilyen 144-évenkénti dolog is volt…

Azt mondják minden 12 évenkénti fesztiválon, amióta megjelent a technológiai forradalom és az embereknek nem kell gyalog elzarándokolniuk, mindig dupla annyian voltak, így a szervezők úgy készültek, hogy százmillió ember fog összegyűlni, (mivel a 2001-esen 50 millióan voltak), hogy azon a bizonyos napon, annak a bizonyos együttállásnak a bekövetkeztekor, vagyis egy bizonyos napon, a Maha-Kumba-Mela fő napján hajnali 4-6-ig ennyi ember akar majd megfürödni egyszerre egy kb 5km-es partszakaszon.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Akkor hogyan is nézett ki ez az én szemszögemből?
A fő nap előtti napon érkeztünk, amikor még „csak” 50 millióan voltak. Ez úgy nézett ki, hogy kb egy 25 km sugarú körben minden felé emberek voltak, de még lehetett létezni. Kb amikor még nem volt olyan drága a sziget jegy, és annyian mentek ahányan csak tudtak. Csak itt nem volt olyan, hogy csendes eldugott zug, mert mindig mindenhol tömeg volt.

Bementünk a csoporttal, és meg is fürödtünk egyből a Gangeszban. Rajtunk kívül talán néhány fehér ember volt, azok is főleg tv stábok. De ekkora csoport, tizennyolc ember, nem volt a fajtánkból, vagyis mindenki Indiai és mindenki Hindu volt. Ha jól emlékszem vagy 20 óra buszozás után érkeztünk meg a helyszínre, és egyből le is sokkolódtunk a helyszínen, ahová folyamatosan ömlöttek be a családok, csoportok, emberek, és kuporodtak le egy-egy szabad földterületre, hogy akkor ők most ott lesznek holnap hajnalig, majd megfürdenek és haza mennek.

A csoport az első fürdés után úgy döntött, hogy hiába az ígéret, hogy aki azon a bizonyos napon, abban a bizonyos két órában megfürdik, annak minden karmája és bűne eltöröltetik, sőt halála után garantáltan egyből az Isteni hajlékra tér meg hallhatatlan lelke, ráadásul úgy, hogy nem is csak az övé, hanem az egész családja, az összes őse 7 generációig, és az összes leszármazottja hét generációig, inkább menjünk tovább Benaresbe egy hotelba, és ne aludjunk itt…

Ennek magam is megörültem, mert ok, hogy India, meg ok, hogy Hindu szerzetes voltam 10 évig, meg ok, hogy 7 generáció, meg minden, de az az élmény, az az érzés, amitaz az ötven millió ember közelsége jelentett, az nagyon nem volt ok, ráadásul úgy, hogy tudtuk holnapra kétszer ennyien lesznek. Igazából a csoport kísérőjeként 15 év harcművészet gyakorlással a hátam mögött, azt mondtam, hogy ha ez a helyzet még fokozódik, biztos, hogy nem fogunk tudni egymásra vigyázni, és mindenkit megvédeni, így örültem, hogy megyünk tovább…

Ekkor jött egy kedves idősebb barátom, akivel már Nepálban is együtt voltunk néhány éve, és aki gondolkodás nélkül vágott neki naplementekor a Himalayanak egy kabátban egy elemlámpával, mert még nem értem vissza 5400 magasságból, ahová néhány elkódorgott csoporttagért indultam neki. (De ez egy másik történet, amit majd itt találsz: Jég Vihar)

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Ezért jöttem, és te is ezért jöttél, emlékezz!
Szóval ő már ezüst hajú, és túl van élete delén, így nagyon komolyan jelezte nekem, hogy ő szeretne maradni, mert ezért jött, és emlékezzek rá, hogy én is ezért jöttem. Na meg egy nemzetközi újság fotósa is velünk jött, aki szintén jelezte, hogy ő is a fő napra jött és maradna. Hosszas beszélgetés és vívódás után én is úgy döntöttem, hogy végül is egyszer élünk, ráadásul ilyen Maha-Kumbha-Mela nem mostanában lesz legközelebb, és meggyőztem a háborgó elmémet, aki elég sok mindent látott előre, hogy maradjak. Hivatalosan azért maradtam, hogy vigyázhassak a két idősebb veteránra, és megbeszéltük, hogy akkor maradunk egy éjszakát, hajnalban megfürdünk, aztán a csoport után megyünk a  Hindu szent helyeiről, de főleg Gangesz parton lévő halott égetőiről híres Benaresbe.

Szerencsére a szervezetnek ahol kisebb nagyobb megszakításokkal 10 évet szolgáltam szerzetesként, volt a Mela területén egy kisebb elkerített sátor tábora, ahová sikerült belépőt szereznünk. De sátrat már nem annyira, így az étkező sátorban aludtunk sok más hindu zarándokkal együtt aznap este.

Na de persze még messze volt mire álomra hajtottuk a fejünket, és úgy döntöttünk, hogy körbe vándoroljuk a Maha-Kumbha-Melát, és felkeressük ezeket a csoda tévőket, meg minden érdekességet.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Meztelen Szerzetesek?
India legnagyobb Sadhui (tanítói), Irányzatai mind-mind külön kis Sátor falvakat hoztak létre maguknak, és bár rengeteg érdekességet láttunk, a legnagyobb látványosság kétség kívül a Nága Babák voltak.

A Nága babák, avagy közismertebb nevükön a meztelen szerzetesek, arról híresek, hogy meztelenek. Na persze nem azért meztelenek, hogy közmegbotránkozást okozzanak, és nem is azért, mert oylan szegények. Illetve ez utóbbi egy kicsit azért igaz, hiszen ez a rend olyan emberekből áll, akik önként döntöttek úgy, hogy lemondanak a testi élvezetek minden fajtájáról, és a Himalayaban élnek fent ott, ahol senki más nem nagyon. Leülnek néhány évre, és hoszú meditációba merülnek az életlevegőiket lelassítva, mozdulatlanságba dermedve legbensőbb önvalójukon meditálva. Nem zavarják őket a kettősségek, pl: hideg-meleg, ezért is nincs szükségük ruhára sem.

A Legtöbbjük felül emelkedett már az összes Testen belül tomboló démonon állítólag, így felette állnak a kéjnek, dühnek, móhóságnak, irigységnek, büszkeségnek, illúziónak. Persze közben azért egymás után szívták a hatalmas Marihuana rakétákat a hozzájuk betérőkkel, de valahogy nem éreztem helyénvalónak, hogy beszálljak egy körbe velük. (Talán nem vagyok elég magas szinten.)

A Nága babák fő száma egyébként azok közül amivel a legtöbbjüknél találkoztam, hogy a nemiszervüket péppé zúzzák nyújtják, míg csak egy lógó merevedni képtelen izomdarab nem marad belőle (Legalábbis azt hiszem.), és némelyikük felcsavarja, némelyikük meg átdöfi egy hatalmas karddal, és úgy járkálnak az emberek között. (Talán ez is hozzá járult, hogy nem volt kedvem leülni velük.)

Aztán láttunk még porban hentergő időseket, anyjuk ölén sipákoló gyermekeket, meg olyan embereket, aki csak álltak és vártak, vagyis a dharma azon útját járják, amit a koldusok, hiszen a koldusok dharmája az, hogy várnak. Vagyis meggyőződésem, hogy a sok csoda-muki akikre kíváncsi voltam, mind-mind ott szaladgáltak együtt a tömeggel, de azok akik valódi hatalommal rendelkeznek, és már mondjuk ez volt a sok századik Maha-Kumbha meláju, és még mindig 15 évesnek látszanak, mert a jóga erejének köszönhetően meg állították az öregedési folyamataikat, ők nem akartak mindenféle káprázattal villogni, hiszen egy idő után az ember már nem vágyik követőkre és elismerésre…

Késő este lett mire vissza érkeztünk a táborunkba. Addigra már érezhetően ott volt a száz millió ember. A hatalmas utak szélén nejlonnal letakart pokrócokon családok kuporogtak, tömött sorokban. Mindegyikük mellett kis tűz, ahol főztek maguknak. Mindenki hatalmas pakkokkal a fején érkezett. Hozták a szárított tehéntrágya lepényt, amivel tüzet csináltak, az edényeket, és az egész családnak való alapanyagot.

Ennek köszönhetően a Hatalmas, több kilométer széles homokos mederben, aminek a közepén, egy kb 400 m-es folyó hömpölygött, úgy megült a füst, hogy vörösre csípte a szemünket. Így nagy öröm volt nyugovóra térni.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Akkor fürödjünk meg százmillióan…
Másnap hajnali 3-kor keltünk, hogy terveink szerint 4-re átverekedjük magunkat a tömegen. Kivéve a fotóst, aki fotózni jött, és úgy döntött külön utakon fog járni. Megbeszéltünk egy 11-es találkozót a táborban és neki vágtunk a már a part felé hömpölygő tömeggel lecsorogni a partra.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Az Indiai hadsereg is ki volt vezényelve, a közkatonáktól, a rohampáncélos gépkarabéllyal felszerelt kommandósokig mindenki. Ők irányították a tömeget és tartották fenn a rendet. Méghozzá nem is akárhogyan. Természetesen nézeteltérés volt bőven, bár az Indiaiak rendkívül jámbor emberek, a Hinduk meg aztán pláne.

Sikerült egy olyan partszakaszt választanunk a fürdőhöz, amiről egy óra múlva kiderült, hogy igazából a Sadhuk is ott fürödnének a tanítványaikkal, ezért a Katonaságnak minden eszközzel meg kellett tisztítania a kb 2×2 km-es szakaszt. Szerencsére mivel fehérek voltunk így alapból másként tekintettek ránk, és még időben be tudtunk húzódni a szélén lévő bambusz cölöpökkel lekerített Újságíróknak fenntartott részhez.

Innen volt szerencsém végig nézni, ahogy a katonák mit sem törődve azzal, hogy kb 20-30 fős családok egy-egy része lement a partra fürödni, míg a többiek a holmijukra vigyáztak, mindenkit el kezdtek botokkal kinyomni a területről. Persze kevés sikerrel, hiszen nem rengeteg ember volt. Na ekkor jöttek be a kommandósok az AK-kal, meg a lovas katonák, akik elől jobban mozdultak az emberek, hátra hagyva családtagjaikat, ruhájukat mindent.

Persze mellettük legyen szólva, hogy ordítozáson kívül más nem volt, tehát nem ütöttek vagy taszigáltak senkit, és lőni sem lőttek, de még csak  a fegyverük felé sem nyúltak. Mondjuk csak próbálták volna meg… Biztos, hogy ott helyben felkoncolta volna őket a tömeg, hiszen nem volt náluk elég lőszer, hogy mindenkit lelőjjenek. Ezzel talán ők is tisztában voltak és ezért a módszerük mélyen megérintett, ahogyan kezelték a fentről kapott feladatot, és az azzal szemmel láthatóan dacoló Indiaiakat.

Most ezt úgy kell elképzelni, hogy aki egy kicsit is komolyan gondolja a Hinduizmust, az ott volt, és India egész területéről érkeztek családok, szegények gazdagok egyaránt. Amikor a katonák látták, hogy semmire nem mennek a botokkal, és lovakkal a hitüktől és lemondásaik eredményétől ragyogó idősebb családapákkal, akkor össze tették a kezüket, volt amelyik leborult előttük, és úgy könyörögtek nekik, hogy menjenek ki a területről. Erre aztán megenyhült a családfők szíve is, és ők is összetették a kezüket, hogy ne haragudjanak, de meg fogják várni a folyóban fürdőt vevő családjaikat.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Végül aztán szent a béke, mindenki kivonult a területről, és a szervezők hatalmas embermagasságú halmokba szórták azok ruháit, akiknek nem voltak elég erős családfőik, hogy megvárják őket amíg visszaérnek a folyóból.

Kalandos szent fürdő a katonák kijátszásával
Fogalmunk sem volt arról, hogy mi zajlik, mennyi az idő, mert sejtettük, hogy olyan dolgokat érdemes csak magunkkal vinni a partra, amiket ne sajnálunk, ha bajuk esik. Persze be is bizonyosodott, hogy jó döntés volt.

De vészesen telt az idő, és mire az események erre jutottak, addigra már alig maradt fél óra a szent fürdési időből. Mi meg igaz, hogy közel a parthoz, de egy dupla falú bambuszkarámba voltunk zárva, katonákkal körbevéve.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

Úgyhogy dönteni kellett, hogy ha ezért jöttünk, akkor itt nincs értelme a tétlenségnek, ezért minden felszerelésem letettem egy villanyoszlop tövében, amit messziről is viszonylag könnyű volt beazonosítani, mert ennek két lába volt, míg a többinek csak egy, és megbeszéltük, hogy elsőnek én megyek le fürödni, majd ha vissza jöttem, akkor János barátom.
A nem olyan régen megtisztított terület mellett döntöttem, ahol még mindi9g rengeteg katona volt, egy lovas egységgel. Persze nem volt biztos ez a Sadhus dolog, hogy nekik takarították ki a területet, mert közben akár hány Vezető érkezett a tanítványaival, mindegyiket megpróbálták megállítani, de azok olyan sebességgel, lehengerlő lendülettel érkeztek, hogy a katonáknak nem volt hatalmuk fölöttük.

Aztán a következő pillanatban egyszerre két csoport is érkezett és futva rohantak a part felé, a katonák meg persze akkor feléjük. Kisurrantam a hatalmas ruha kupac árnyékában, és magam is futásnak eredtem. Testi adottságaimból fakadóan elhúztam az egyik Csoport tagjai mellett, majd mintha csak valami abszurd film jelenet lenne, szépen fokozatosan elhúztam a Sáfrányruhában vágtató biztos szent, és pocakos vezető mellett, akivel kb egyszerre vettük észre, a füsttel keveredő ködből kibontakozó partot, ahol komolyabb katonai egységek álltak botokkal fegyverekkel, hogy megállítsanak bennünket.

Na persze több se kellett, én jobbra húztam, ő meg balra, amivel megzavartuk a katonákat, akik minden bizonnyal azt a stratégiát akarták követni, hogy ha a vezért megállítják, akkor megáll az egész csapata, de mivel én épp a másik irányba kezdtem el rohanni, ráadásul fehér  is voltam, meg majdnem egy fejjel magasabb mindenkinél aki ott volt ezen a hajnalon, így csak bámultak néhány másodpercig utánam.

Így sikerült átjutnom az első és a második sor katonán is, úgyhogy már csak a „kommandósok” voltak, akik szerencsére nem nyitottak tüzet, hanem csak a botjaikat fogták meg egymás mellett, hogy akkor majd azzal vissza tartanak.

Már nem mintha nem készültem volna fel a halálra, hiszen a Hinduizmus szerint itt, és most meghalni, ez nagyon tökéletes halál lett volna, és egyből a Lelki világba jutottam volna vissza Isten hajlékára. De nem voltam ilyen szerencsés, így csak meg kellett fürödnöm abban a folyóban…

Ahogy érzékeltem a katonák által vízszintesen egymás mellé fogott botokat, és testtartásukból láttam, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy megállítsanak. Egy kósza pillanatra láttam magam előtt, ahogy hozzájuk képest hatalmas termetemmel velük együtt rontok a Szent Gangesz Folyóba, hogy hét generációra visszamenőleg, meg utánam következőleg is felszabadítsam a családomat, de aztán hirtelen  seggre vágtam magam, majd az oldalamon fekve csúsztam át az egyik lába között, aki csukott szemmel várta a becsapódásomat.

Szerencsére az ünnep már napok óta tartott, és ki tudja hány millió zarándok, szent és csavargó lótusz lábának a porában sikerült meghemperegnem (Ez egy lelki gyakorlat az alázatra a hinduizmusban) a kb 5 m-en amit az alaposan felázott agyagos homokon sikerült megtennem.

Majd hirtelen hasra fordultam a folyó parton, mert le kell borulni mielőtt az ember szent fürdőt vesz, a hajamra cseppentettem 3 csepp vizet, és onnan pattantam egy hatalmas fejessel, meg csobbanással a fekete folyóba, hogy a  víz alatt tegyek meg néhány métert, ahol meg tudom ejteni a rituális fürdőt.

Mahakumbhamela a világ legnagyobb Jógafesztiválja

A Gangesz
A Gangesz a világ egyik legszentebb folyója. Tudósok is vizsgálták a Kristály szerkezetét, és azt mondják, hogy a világ összes vize közül, a legrendezettebb. Azt mondják, hogy ha egy döglött tetem van a folyóban, tőle két méterre, már ismét olyan tiszta a víz, hogy inni is lehetne belőle. Persze ennyire azért nem vagyok hívő, így meg nem kóstoltam, de tény, hogy amikor feljöttem a víz alól, a katonák elismerően, nevetve integettek felém és békén hagytak.

A Gangeszbe bemenni, meg olyan, mintha elvágnának mindent. Mindent ami volt, és ami lesz. Mindegy milyen történetből, törekvésből találja magát az ember a vízében, egyből kijózanodik mindenki és megérkezik a jelenbe. Így kicsit átszellemülve, elvégeztem a rituációs fürdőt, külön kérve az Isteneket, hogy ne csak vér rokonaim, hanem azok is, akik önként csatlakoznak a családomhoz, ő rájuk is terjedjen ki az áldás.

Majd vissza mentem A lámpához, ahol megvártam J-t, aki hasonlóan kalandos úton teljesítette családja iránti kötelezettségét.

Mire vissza indultunk felkelt a nap. Az emberek még mindig a folyó felé, vagy már haza felé tartottak. A Sádhuk traktorok húzta hintajaikon kegyüket osztva korzóztak a fürdő után, egymás után. Mi is hozzá hozzá csapódtunk egy-egy ilyen kísérethez, mert az ő útjukon könnyebb volt haladni, mint az erre kijelölt karámokban, ők meg örömmel integettek nekünk, az új fehér kísérőiknek.

Az egyik ilyen szekér előtt pedig bele szaladtam életem legszebb trombita szólójába. Fel is vettem videóra, bár kétség kívül nem adja vissza az élmény teljes mértékben a felvétel, ahogy frissen fürödve, a családjainkat felszabadítva a karma viszontagságai alól, együtt táncoltunk, mi a mlechák, és a helyi bennszülöttek. (Mlecha: Húsevő, kutya evő. így hívják Indiában a fehér embereket, és olyan alantasnak tartanak bennünket, hogy jó pár templomukba be sem engedik a fehéreket.)

Aztán vissza vettük az irányt a táborba, ahonnan elindultunk tovább Benaresbe. Persze talán egy külön könyvet is megérne ez az út is, hogy miként sikerült elkerülnünk a Vasútállomást, ahol 60 embert tapostak halálra a tömegben, milyen gyorsan dolgoznak a helyi zsebmetszők, és az a filozófiai beszélgetés amit egy helyi fiú mesélt arról, hogy miértis olyan szerencsés ő, hogy egy tradicionális Vaisnava (A Hinduizmus Egy Isten hívő ága) családból származik és ezért a szülei választottak neki feleséget, akivel most tökéletes boldogságban élnek. De ez már egy másik történet…

Azt nem tudom, történt-e valami bennem, vagy körülöttem a különleges fürdő hatására, és csodákat sem nagyon láttam, mármint azokon kívül amiket leírtam és talán szentebb sem lettem annál, mint amilyen voltam, vagyok, és leszek. De hát mi a csoda, ha nem ez a történet, és minden pillanata, amit megéltünk akkor és ott…

A Csoda mi vagyunk, és itt él bennünk. Albert Einstein után szabadon:
„Vagy abban hiszel, hogy a világon minden varázslat, vagy abban, hogy semmi sem az.”

Szeretettel:

Horváth Ádám
Ninjutsu és Jóga oktató,
avagy a Harciszerzi,
a szerzetesből lett klánvezér.

, , ,