Menü

A barátságról


Krisna
Ismét egy levélben feltett kérdéssel kedveskednék nektek, illetve a jelenlegi legjobb tudásom szerinti válasszal, a níp javára…
 
Szia Mc,
Lenne egy kérdésem, illetve lehet több lesz, de egy témával kapcsolatban. Kissé össze vagyok zavarodva, és nem találok választ a kérdésemre, gondoltam hátha Te  már tudod a választ.
A szeretet a téma. Nyilvánvaló a tanítás, szeresd felebarátaidat. Ez eddig oké.
A barátaimtól (akikről kiderült, hogy tényleg azok) mindig megkapom, hogy naív vagyok, mert hiszek az embereknek, és megbízom bennük, sőt szeretem őket.
Sok olyan embert szeretek, akik nem is hinnék, vagy lehet már sosem gondolnak rám, de én mégis szeretem őket. Ez eddig oké. De, annyi csalódás ér, és most már kezdem megkérdőjelezni, hogy ez e a helyes út, mármint, hogy ez járható út e?
Csomó ember átgázol rajtam, kihasznál, akiket a barátomnak hiszek, vagyis én úgy kezelem őket, még akkor is, ha csak 2 napja ismerem. És itt most nem a párkapcsolatokra gondolok, hanem a baráti kapcsolatokra. Hogy lehet ezt kezelni a gyakorlatban? Elméleti dolgokat tudok egy csomót, de a mindennapi életben hogyan lehet megvalósítani, hogy ne törjön le ezirányú törekvésed, hogy ne fordulj be a századik csalódás után és ne mond azt, hogy ott egye meg a fene az egészet, nem  érdekel más, csak saját magam. Én nem vagyok Isten, sőt a tökéletességtől igen messze állok, csak egy emberi lény vagyok, aki szeretne szeretet adni és kapni (vagy legalábbis nem az ellenkezőjét), és fogalmam sincs, mit tegyek, teljesen el vagyok bizonytalanodva. A krisnatudatos hívők látszólag meg tudják ezt valósítani. Tudsz adni tanácsot?

Köszi előre is,
Szilvi

Kedves Szilvi!

A kérdésed nagyon aktuális a mai világban és azt hiszem nem vagy egyedül ezekkel a dolgokkal. Minden ember ugyan ilyen problémákkal küzd, csak legtöbbjükben meg sem fogalmazódik a kérdés, hogy vajon ennek tényleg így kell lennie? Vagy vajon nem lehetne-e rajta változtatni? Az emberek nagy része azt gondolja, hogy ilyen a világ és kész és mindenki szerencsétlen önző és nyomorult, és ezért nem is gondolják, hogy lehetne másképp is.

A média, a filmek a mozi, mind így mutatja be a világot és az embereket ezek a dolgok érdeklik, mert míg ugyan olyan szerencsétlen ostobákat mutatnak a filmsorozatokban, meg különféle showk-ban mint ők, addig nem kell erőfeszítést tenniük a változásra és élhetik tovább a nyomorult kis életüket, efféle hangulatban.
Persze sokan közülük szeretnék, ha megnyilvánulnának életükben a szeretet, barátság, szerelem dolgai, de ezeket az érzéseket és kapcsolatokat is csak olyan szinten ismerik mint amit a jelenlegi rendszer eléjük tárt a médián keresztül. Nem az Isten által kinyilatkoztatott hiteles írások alapján állítják fel az értékrendjüket és határozzák meg a világot, hanem néhány parányi agyú parányi, Istentelen tudós, vagy filozófus nézeteit és tanításait követik, akik nem állítják őket szembe a kőkemény igazsággal, hogy mi is a szeretet valójában és kit is érdemes szeretni igazából.

Amit írsz, hogy nálunk Krisna-hívőknél ez működik, abban igazad van. Nálunk tényleg működik. De materialista felfogással nem lehet ennek a pszichológiáját megérteni senkinek.

Olvastam jó néhány ember leírását a Krisna-hívőkről, meg a mentalításukról és értékrendjükről, de igazából csak a felszínt súrolgatták. Ugyan úgy mint mikor néhány embernek az a foglalkozása, hogy ősi civilizációkat tanulmányozzon és néhány cserépből, meg azok elhelyezkedéséből egész emberi életrajzokat képesek össze spekulálni. Amik persze hatalmas nagy blődségek, de akiket csak a felszín érdekel, azokat könnyű elkápráztatni efféle szentimentális, ám racionálisnak és tényszerűnek bemutatott eszmefuttatással.
Pedig ha valóban szeretnének valamit megtudni, akkor sokkal jobban a dolgok mélyére kéne ásniuk magukat és nem az akkor épp ott meglévő intelligenciájukkal kitalálni, hogy ugyan mi lehetett ugyan azon a helyen 5-6000évvel ezelőtt… 
Olyan ez, mintha arról próbálnék meg neked mesélni, hogy milyen érzés ejtőernyővel ugrani. De mivel még sosem ugrottam (tényleg ha valaki tud csillaghegy környékén lehetőséget, jelezzen, mert ezt minden képpen ki kell próbálnom :)) így csak a saját elképzeléseimet tudom elmondani, amit az alapján állított össze az elmém, amit mások élménybeszámolóiból hallott, meg amit látott. De ez nem az igazi, mert maga a megtapasztalás, át élés kimaradt…

Amire ezzel célozni szerettem volna az az, hogy:
Mindannyian lelkek vagyunk. Krisna parányi szerves részei. Természetünk az, hogy örökké boldogok és tudással teliek vagyunk. Mindannyiunknak van egy szeretettel teli örök kapcsolata Istennel, csak most megfeledkeztünk erről, és ezért kell itt élnünk ebben az anyagi világban élnünk.
Ebben az anyagi világban, különféle testek burkolnak be bennünket, amikkel általában véve tévesen azonosítjuk magunkat. Azt hisszük, cicák, nyuszik, kutyák, miniszter elnökök, fiúk, lányok, zsidók, cigányok, stb vagyunk. De ez nem így van. Viszont amíg azt gondoljuk, hogy ez a test vagyunk, addig tévesen azonosítjuk magunkat azokkal a dolgokkal amik a testtel történnek, illetve a test tulajdonságaival is. De a test elmúlik, mint ahogyan elmúlik minden más is, amivel csak kapcsolatba kerül. Hírnév, vagyon, szégyen és gyalázat, dicsőség, narancsbőr stb, ezek mind mind csak ideiglenes dolgok, és örökké váltakoznak.


Ha azonosítjuk magunkat a testtel, akkor mikor az értékrendünk szerint jó dolog történik vele, akkor boldognak gondoljuk magunkat, mikor pedig az értékrendszerünk szerint rossz, akkor boldogtalanságot érzünk. De ezek csak ideiglenes, pillanatnyi és hamis állapotok, mivel mi mind lelkek, vagyis Isten örökké boldog parányi szerves részei vagyunk.

Na már most, ha ezt minél jobban megvalósítjuk és minél jobban képesek vagyunk magunkat nem azonosítani ezekkel a dolgokkal, akkor egy kis gyakorlással gyorsan rájövünk, hogy ugyan ez igaz másokra is, sőt ha még tovább megyünk, akkor minden élőlényre. És minél többet gyakoroljuk ezt a látásmódot, annál hamarabb fog a világ megváltozni körülöttünk és nem barátokat, meg ellenségeket, fiúkat és lányokat, vagy fákat meg bokrokat, esetleg cicát, sünit meg kutyát fogunk látni, hanem csak a jivát, vagyis a leleket. És amikor a lelket látjuk, vagy legalább rendelkezünk már akkora gyakorlattal az önmegvalósítás terén, hogy eszünkbe jut, hogy a lelket kéne látnunk, akkor tudhatjuk, hogy bizony ők is Krisna örök, tudással és boldogsággal telis parányi szerves részei.

Isten felsőlélekként, paramátmáként, vagy keresztényül szentlélekként mindig ott van minden élőlény szívében. A szentírások úgy mondják, hogy mintha két madár ülne egy ágon, és az egyik a lélek, vagyis mi, a másik pedig Isten, aki a szemtanúja a tetteinknek és ismerője minden vágyunknak. Ha van karmánk, akkor teljesíti ezeket a vágyakat, ha nincs akkor nem. Ezen kívül képes minden élőlényt inspirálni különféle tettekre. Ezt a tevékenységét nevezhetjük akár ezósan a "belső hangnak" is. Persze sokféle belső hang kiabál odabent és ezek közül nagyon figyelni kell, hogy meghalljuk Isten hangját, de nem lehetetlen.
Ezért fontos tanulmányozni a szentírásokat és megismerni Isten értékrendjét és akaratát. Ezek a törvényszerűségek és utasítások nem azért vannak, hogy szívasson bennünket, hanem azért, mert azt akarja, hogy boldogok legyünk, és mivel az ő parányi szerves részei vagyunk, így Őtudja a legjobban, hogy mi kell nekünk.


Mint ha például a kis ujjad külön életre kelne és kitalálná, hogy neki bele kell bújnia egy edény forró olajba, mert most úgy érzi arra van szüksége. Te meg mondanád neki, hogy ne hülyéskedj, nincs szükséged erre, az nagyon rossz lesz, de ő meg csak azt akarná, mert a mutató ujj mondta neki, hogy az mekkora fless. Aztán mivel szereted a kisujjadat és nem akarod, hogy boldogtalan legyen, adsz neki lehetőséget. És akkor megég és nagyon fáj és büdös lesz, és mondod neki, hogy te megmondtad, de ő most már nem azzal van elfoglalva, hogy mit mondtál neki, hanem azzal, hogy kend be valami hűsítő krémmel, vagy legalább tedd bele hidegvízbe, mert annyira szenved.

Ugyan így vagyunk mi is.

Isten összerakta nekünk a világot, megmondta mit kell tennünk, attól függően, hogy mi a vágyunk. Ha gazdag akarsz lenni, dolgoznod kell és ráadásul nagyon sokat. Ha okos akarsz lenni, akkor tanulnod kell stb… Minden eredményért meg kell küzdenünk.

De miért is írtam le mindezt, mikor nem ez volt a kérdés?

Hát azért, mert igazából ez a válasz a kérdésre. Ilyen látásmóddal képesek vagyunk megérteni, hogy minden élőlényen keresztül Isten nyilvánul meg a számunkra. Csak azt kapjuk a körülöttünk élőktől, amit mi magunk adunk a körülöttünk lévőknek. Ha úgy adunk szeretetet, hogy várunk érte viszonzást, akkor ugyan ilyen szeretet fogunk kapni. de ez igazából nem szeretet, hanem csak önzés. A szeretet az, mikor azt akarom, hogy boldog legyen a szeretetem tárgya. Ha ő úgy boldog, hogy valaki mással van, akkor nekem annak kell örülni. De ezt persze már tudtad.


Viszont amit nem, hogy az embernek meg kell válogatnia, hogy milyen emberekkel veszi körbe magát. Az önmegvalósításnak az is a része, hogy kiválogatjuk kik azok, akik segítenek nekünk abban, hogy elérjük a céljainkat és kik azok akik nem. Amilyen emberekkel társulunk, mi magunk is olyanokká válunk. Amilyen a baráti kör, olyan lesz az ember is. Persze van olyan is, hogy nem az ember formálódik a társaság képére, hanem a társaság alakul át az emberhez, de ilyen személyek csak kevesen vannak és általában ők sem a jó irányba változtatják a népeket.

Én például igyekszem Krisnásokkal barátkozni és az ő társaságukban lenni, mert ők ugyan így gondolják a dolgokat általában. Persze a megvalósítás különböző fokain vagyunk, amiből adódnak időnként súrlódások, de a lényeg és a cél még mindig egy. Krisna.

Mert mindannyiunk élete és célja az, hogy Őt elégedetté együk és akkor ennek az elvnek van alárendelve minden, ezért könnyebb egymással, mint mondjuk egy olyan társaságban ahol mindenki ezotérista, meg ilyen olyan saját ideológiákkal rendelkezik, vagyis más-más életcélért küzdenek az egyének és ennek megfelelően másképp ítélnek meg egy egy szituációt, vagy helyzetet. Lehet, hogy valakinek simán belefér, hogy odaszékel a házad elé, mert épp ott jött rá, sőt még az is, hogy becsönget wc papírért, hiszen "barátok vagytok", utána meg ugyan erre a "barátságra" hivatkozva vissza adja a papírt, te meg ha ezt kultiválod, vagyis elfogadod ezt a tevékenységet és embert az életed a hétköznapjaid részeként, akkor szépen lassan te is olyan leszel.

Az embernek el kell döntenie:

-hogy mi az életének a célja?
-hová szeretne eljutni?

-Aztán meg kell tudnia, hogy milyen állomások vannak az arra vezető úton?
-Majd fel kell keresnie olyanokat akik ugyan oda tartanak, hogy ne egyedül vágjon neki, mert úgy könnyen áldozatul eshet a rablóknak, vagy hiénáknak, vagy akár el is tévedhet.
-Végül pedig minden akadály ellenére el kell indulnia és folyamatosan haladnia kell megállás nélkül, mert van mocsár, futóhomok meg minden és könnyen beragadhat, ha nem törekszik a folyamatos fejlődésre.

Aztán útközben azok akikkel együtt halad időnként másfele térnek és olyankor nem szabad, hogy ő is utánuk menjen, vagy jöhetnek olyanok akik erőszakkal el akarják téríteni, de neki csak végig a célnak kell lebegnie a szeme előtt, amit el szeretne érni, és akkor képes lesz haladni.

Ezért jó egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, aki a tudás fáklyájával vezeti tanítványait az úton, akik pedig egyfelé haladnak…

Kedves Szilvi! A döntés a tied… Senki sem fog helyetted és helyettem sem vissza menni a lelki világba. Ez mindenkinek a saját döntése… A barátságok pedig nem mások mint mankók ezen az úton. Ha nem mankók, hanem akadályok, akkor azok nem barátságok, hanem próbatételek, amikből ahogy egyre előrébb jutunk egyre többet és nagyobbakat kapunk…
Mert az egyetlen igaz és örök barátunk, a legnagyobb jóakarónk, Sri Krisna, Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szokott barátkozni. :)
 
Krisna

 
Gouranga