Menü

A belső hang…


bazilika2Régóta gondolkodtam már
rajta, hogy felhívjam-e. -Nem is, inkább régóta szerettem volna már felhívni…
Csak mindig mondták, hogy elfoglalt, meg a képek amiket láttam róla mutatták, hogy boldog, úgyhogy nem akartam egy efféle információt/kérdést neki szegezni.
Mert túlságosan tisztelem ahhoz, hogy bántani akarjam és bár tudtam, hogy mit
fog mondani mégis ott volt a lehetősége annak, hogy megváltozott és másképp
gondolkodik, hiszen minden és mindenki folyamatosan változik. Soha egy rossz
szava nem volt hozzám, mindig öröm volt mindkettőnk számára, ha találkoztunk.
Kapcsolatunkból csak épültem és rengeteget tanulhattam tőle. Tetteivel
szavaival mindig előbbre juttatott így tudtam, hogy mostani helyzetemet is
bölcsen, megértően fogja kezelni. Úgy, hogy ne fájjon…-nekem.

Mert ilyen egy igazi Shidosi-ho . Neki mehetek tiszta erőből és ő úgy el tud intézni, hogy
semmi maradandó sérülést nem okoz vele. Szóval tegnap felhívtam kedvenc
Sensimet Ausztráliában (vagy ő engem, már nem is vágom).

Beszélgettünk…

Mondta, hogy ez a világ
illúzió és a legnagyobb illúzió benne a szerelem és a szex. Mélyről beszélt,
úgy a szívéből, mikor valaki tényleg megért, megvalósít valamit. Eszembe jutott
egy tréning pár éve, mikor még megkérdezett minket tanítványait, hogy akar
valaki egy jót szeretkezni? Mindenki bólogatott. Csak egy volt amelyik azt
mondta a háta mögött, hogy „köszi én nem”.
Az ő naplóját olvasod éppen. :)

Mondta, hogy jön haza 7-7múlva.
Meg azt is, hogy a felesége hazajött pár hete eladni a lakását, hogy úgy térjen
vissza hozzá, de 4nap múlva felhívta, hogy többet nem akar vele lenni…

Aztán fölmentem a templomba
és K. mondta, hogy jó lett a szombati bejegyzés. Ami igazából csak ennyi volt,
hogy Krisna szeret engem. -Végre elégedetté tudtam tenni egy Bhaktát. Sajnos
azonban ezt a bejegyzést azóta törölnöm kellett mert a hozzászólásokban
néhányan elszálltak és egész egyszerűen meguntam…

A tempiből hazafelé
elcsíptem pont a Hévet, amire Tücsi cimborám is épp akkor szállt fel kesztyűvel
a kezein a kis hegedűje társaságába. Ő az aki az
ebben a bejegyzésben szereplő felvételen húzza.

Na néztem nagyokat és kérdeztem is, hogy hová
megy meg minek a kesztyű. Mire mondja, hogy koncertre a Bazilikába és a kesztyű
meg, hogy melegen tartsa a kezét és tudjon játszani… Szóval most már ezt is
tudom…

Bazilika

Aztán mondtam neki, hogy akkor
én most megyek vele, mert már régóta meg akarom hallgatni milyen zenekarban
játszik. Aztán kiderült, hogy
Lovász Irén zenekarában fogja most húzni és ez
egy amolyan pünkösdi ráadás koncert lesz, mert két lemeze is arany lett a művésznőnek, melyek az „Égi hang” és a
„Belső hang” címeket viselik és ezeknek az anyagából lesz egy válogatás.

Mondta, hogy épp van egy
szabad jegye, úgyhogy szívesen bevisz. Így találkozhattam az anyukájával, aki
meg a másik szabadjegyet kapta, meg sensim feleségével, aki 2-3székkel arrébb
ült. Hát kicsi a világ, meg furi is… Pár mondatot váltottunk…

A koncert meg szép volt,
amolyan egyszer jó, de még egyszer nem ülnék be rá. Sok mindent tanultam közben,
de egy amolyan igazi Krisnás mulatság, bhajana, vagy Kirtana után ahol mindenki
részt vesz a zenélésbe, éneklésbe, amolyan üreskésnek éreztem. Végül is végig
csak figyeltem. Tücsi viszont nagyon nagy. Embert még nem hallottam így
hegedülni, ahogyan bírja húzni… Krisna kegyes, hogy találkozhatok nagyszerű
személyiségekkel, akik nagyszerű tulajdonságokkal vannak felruházva,
bepillantást engedve ezzel az Ő végtelen sokszínűségébe, hiszen minden Tőle
ered, mindennek Ő a forrása…

Gouranga