Menü

A bizalom ára


A Bizalom a jó házasság alapja...

Megbeszélünk valamit és nem elég, hogy nem úgy történik, még nem is szólsz, hogy a másik akkor ne tervezzen veled, mert másképp alakult a programod. Ezt hívják inkorrektségnek.

Mert ha utána szabadkozol csak, meg kéregetsz bocsánatot, akkor az olyan, mintha nem mernél előre szólni, mert tudod sáros vagy és utólag mondasz mindig valamit, ami így azért, amiért közben a másik meg rád várt és azon agyalt, hogy na vajon most mi van, hazugságnak tűnhet a szemében…

 

Hányan, de hányan esünk át ilyen szituációkon nap mint nap, az életben, vagy a magánéletben. Jó esetben persze pattintjuk az ilyen embereket, mert nem lehet számítani rájuk. Na, de van amikor nem lehet, mert mondjuk rokonról van szó. Például nem tagadhatja ki az ember a fiát a családból, mert az nem korrekt. Főleg, ha ő az apja vagy anyja, akinek kötelessége lenne megtanítani neki a korrektséget.


És ezzel nem azt mondom, h nem hiszem el h igaz amit ír és mond az illető, hanem csak azt, h mivel én korrekt vagyok, vagyis bármit megteszek, h úgy legyen ahogy megígértem, ezért nem akartam, h rosszul érezze magát a másik azért, mert nem tartom magam a szavamhoz…

Mert ha szeretek valakit, akkor nem akarom, h miattam rossz legyen neki. Márpedig, ha valakinek megígérek valamit és közben nem úgy lesz, akkor azzal rosszat okozok neki. És mivel minden élőlényt szeretünk, így nincs olyan, hogy ennek vagy annak hazudhatok, mert a sors kardja kegyetlenül le fog sújtani ránk is.

“A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.” George Bernard Shaw

És a legdurvább az, hogy aki így tesz, az sokszor nincs is tudatában annak, hogy ő hazudik, aggodalmat okoz másoknak, vagy bánt ezen tetteivel más élőlényeket. Mert amikor már tudatos is róla, és szándékosan csinálja, akkor igazából ő gonosz. De amíg csak ösztönösen, addig tudatlan. És a legkeményebb eldönteni, hogy valaki gonosz-e, vagy tudatlan. Mert a gonoszt el kell engedni, le kell győzni, vagy meg kell semmisíteni, a tudatlant viszont rá kell ébreszteni tudatlanságára, ami talán sokkal nehezebb feladat, mint a gonosz ellen küzdeni.

Mert meg kell keresni, hogy miben gyökerezik a tudatlanság, mi a forrása, honnan származik és mivel lehet inspirálni a személyt arra, hogy felismerje ezt magában, felismerje azt, hogy életére ez micsoda negatív hatással van és el jusson oda, hogy változtatni akarjon rajta, majd segíteni botlásait és biztatni, hogy valóban lépje is meg.

Mert ugye egy efféle dolgot nem lehet egy nap alatt, egy pillanat alatt megvalósítani, hiszen a hazugságok korában élünk és automatikusan hazudunk, füllentünk, ha úgy látjuk jónak, ki-ki a megfelelő mértékben, hogy céljait elérhesse…

Hogyan tudom tompítani a hazugságokat, vagyis mi az első lépés?

Ezt úgy tudod tompítani, h előre szólsz, h figyelj mégsem úgy lesz, ahogy megbeszéltük és akkor megmarad benned a bizalom. Lehet, hogy nem jönnek össze a dolgok, de legalább korrekt vagy és nem teszed ki annak a másikat, hogy ott vár rád, te meg nem mész el. Ezt hívják korrektségnek…

Mert ha ezt nem csinálod és utólag mondasz valamit, akkor ez már nem korrektség, mivel a megbeszélt időpontban te sehol nem voltál, és mivel nem is jelezted a másiknak, hogy sehol nem leszel, így ő, mikor jössz és mondod, talán az igazat, jogosan gondol arra, hogy ez talán hazugság. Hiszen az sem volt igaz, mikor azt mondtad, hogy eljössz. És persze egyszer kétszer elfogadja az ember, de amikor ez rendszeressé válik, akkor meginog a bizalom. Bizalom nélkül pedig nem lesz kapcsolat, vagy ha volt is, akkor sérül, gyengül…

Ha  én szeretek valakit, fontos nekem, akkor korrekt akarok lenni vele, mert nem akarom, h szenvedjen miattam. Így pl. ha nem tudok jönni vasárnap kocsival, akkor felülök egy vonatra, elindulok stoppal, vagy gyalog hozzá, mert megígértem neki, hogy akkor és ott találkozunk. Főleg, ha előtte már sokszor eljátszottam ugyanezt az esélyt, tőlem független okokból. És lehet megint tőlem független okból ugyanez történik, de ha valóban fontos nekem, akkor azt mondom a sorsnak, hogy nem engedem, hogy ne engedje, hogy korrekt legyek. És ebből persze lehet, hogy sok kényelmetlenségem lesz, de azt gondolom, hogy a bizalom, amit kaphatok attól a személytől, akár egy életen át, megért bármit…

A Bizalom számtana:

Ha valaki túl sokszor csinálja, hogy megbeszélünk valamit, aztán utólag mond valamit, meg bocsánatért szabadkozik, úgy természetesen egyre kevésbé gondolom majd szavahihető embernek, olyannak, akire számítani lehet, vagy olyannak akiben meg lehet bízni, mert tudom, hogy tűzön-vízen át betartja a szavát. Ha az esetek több mint 60%-ában nem úgy van, ahogy megígéri nekünk valaki, akkor az már nagyon rossz arány és elég sötéten ráveti az árnyékát minden másra is, amit mond, vagy tesz ez az ember. És természetesen ez másoknál is ugyanígy van, ha mi csináljuk ezt.

Az, ha mondunk valamit és utána nem úgy lesz, és ez rendszeres, akkor az aláássa a bizalmat bennünk, amitől szenvedni fogunk, mert elveszíthetjük szeretteinket, barátainkat, munkánkat, stb. A sikertelen emberek fő tulajdonsága ez, mert nem akarnak minden áron szavahihetővé változni. Mert azt lehet érezni egy emberből, hogy mennyire fontos neki az, hogy a szavának Súlya legyen. És ha ezt érezzük belőle, akkor simán el tudunk nézni egy-két kudarcot, mert tudhatjuk, hogy ez az ember annyira korrekt, hogy tényleg a körülmények áldozata lett és önhibáján kívül okozott nekünk csalódást…

Lehet azt gondoljuk ezek nem nagy dolgok, és nem kell túl dramatizálni és igazunk is van akkor, ha csak egy futó kalandról van szó, vagy egy olyan emberről, akit csak pattintani akarunk az életünkből, vagy azt gondoljuk, hogy egyáltalán nem fontos, hogy milyen rólunk alkotott véleménnyel hajtja álomra a fejét. De ezek mind-mind befolyásolják a jövőnket…

Egy család például, az hosszú távú dolog és a bizalomra épül. És egy ilyen eset igaz, hogy csak 1%-ot rombol le a 100%-os bizalomból, de 10 ilyen eset az már 10%.

És itt nincs az, hogy 0-ra le lehet menni, mert csak 51%-ig lehet lerombolni és akkor vége, mert ott már olyan helyzetbe hozod a másik felet, h 50-50%-ban vagy igaz, amit mondasz, vagy nem. De a legtöbb embernél 75%-nál van az alsó határ, amíg foglalkozik valakivel… És ez nem egy döntés, hanem egy érzés, ami legbelül van, mert igazából érzelmileg sérülünk minden egyes átverésénél, és a bizalmunk inog meg emberekben, rendszerekben, vallásokban, stb…

És visszaépíteni sokkal nehezebb, mint lerombolni, mert minden egyes korrekt tett csak fél %-nak számít. Vagyis kétszer annyiszor kell betartani, amit mondunk, mint ahányszor nem ahhoz, h legalább 70-80%-ban megbízhatónak tartsanak bennünket…

Szóval bizalmat rombolni és csalódni nagyon könnyű, bizalmat építeni, elnyerni a megbocsájtást viszont nagyon nehéz. Éppen ezért fontos, hogy ne csináljunk segget a szánkból, és betartsuk ígéreteinket, fontos legyen nekünk az adott szó. Legalább a saját oldalunkról, még ha a másiknak nem is sikerül, és úgy tűnhet nekünk hátrányunk származik az igazmondásunkból… Ez az igazi bátorság és erő…

Úgy tudjuk a legkönnyebben elkezdeni, ha magunk is gyakorolni kezdjük a megbocsájtás művészetét, és nem válogatunk, hanem szépen mindenkinek, aki bajt okozott nekünk valaha.

Ebben segít amúgy a harciszerzi tudatos tanfolyam első ingyenes kurzusa is, amire itt tudsz jelentkezni

, , , ,