Menü

“A blogszféra Vándorló szerzetese”


 

Mikor nem is olyan 
régen
Indiába mehettem szent zarándoklatra, hogy végig látogassam az Úr
Krisna és különféle inkarnációi kedvteléseinek színhelyeit, akkor csak egy
dolog járt az eszemben…

monk

Nem tudnám megmondani, hogy a 4-5 hét alatt, hány templomba
zarándokolhattam el hány szent helyen fürödhettem meg a transzcendentális
folyókban és fogalmam sincs, hogy hány Murtival találkozhattam…

De egy biztos. Nem volt eszem kitalálni semmit, hogy miért
is kéne imádkoznom ahogy
illik,  mi az a következő lépés aminek az elérésében segitségre
volna szükségem, így némi töprengés után arra jutottam, hogy csupán egyetlen
egy dologért fohászkodjak.

Mindenhol csak azért imádkoztam, az összes szent helyen, hogy
hadd prédikáljam a szent név dicsőségét az egész világon és hadd vegyek rá
minél több embert a
Hare Krisna-mahamantra éneklésére, hiszen ebben a korban
semmi más folyamatnak, lelki gyakorlatnak nincs értelme. Had váljak alkalmassá és
had legyek méltó, én az ostoba állat arra, hogy mindezt a szolgálatot megtehessem
Srila Prabhupádnak.

 

harer náma harer náma     
harer námaiva kevalam
kalau násty eva násty eva      násty eva
gatir anyathá

 

      „A
nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklése az
egyetlen lehetõség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út.

 

Majd visszajöttünk ide Hungáriába (Persze igazából én kint
maradtam volna szívem szerint, de a templomnak akkor még szüksége volt rám, így
jöttem, hogy szolgálhassam a bhaktákat.).

Aztán közben persze történt egy, s-más de ha belé gondolok a
helyzetembe, minden annak a vágyamnak, kérésemnek, imámnak megfelelően alakul, amit
fogalmam sincs hány helyen és hányféle képpen fogalmaztam meg, hogy hadd prédikáljam
a szent név dicsőségét az egész világon…

Hiszen most is éppen ezt tehetem…

Az internet az egész világ számára elérhető, én meg itt
nyomulok egyfolytában…

Jelenleg kicsit rámentem arra, hogy minél több Prasadamot
tudjunk kiosztani az embereknek itt a
VegaFOODdal és ez teljesen jó így, hiszen
ezen a vidéken ez egy első osztályú módszer azt hiszem arra, hogy az emberekkel
megismertessük a Védikus kultúra örökségét. (És akkor ezt a szót itt kétféle
képpen is lehet érteni)

Ez a blog itt most úgy érzem a bemelegítés, és ha megkapom a
nyelveken szólás adományát Krisnától úgy, hogy írni is tudjak, mondjuk épp
Angolul, akkor aztán rászabadulok a világra komolyabban… (Vagy mondjuk
valakivel lefordíttatom az eddigi naplót. :) 
)

Mindez a tegnapi bejegyzéshez, kedves azt hiszem nevezhetem
így „webbarátom”
Pazzo álltal hozzácsatolt komment (akinek amúgy van lelki neve is, csak már nem emléxik rá…) olvasása után esett le
közvetlenül, mikor ezt mondta:

„Blogszféra vándorló szerzetese” :-)     

Mert tulajdon képpen teljes mértékben igaza van, bár se nem
vagyok vándorló, se nem szerzetes, azért itt a neten ez a kifejezés teljes
mértékben lefedi a tevékenységet amit végzek…

Hát így teljesül mégis a sok szent zarándokhely, az ott élő
Vaisnavák és Murtik áldása, melyet ki nem érdemeltem és melyre én a gyaur kutya
egyáltalán nem vagyok méltó, mint ahogyan arra sem, hogy a Blogszféra Vándorló
Szerzetesének nevezzenek. De indokolatlan kegyetekből, meg Lelki Tanítómesterem
Srila Sivaráma Swami Maharája kegyéből, aki úgy vezetett körbe Jagganátha
Puriban, mint aki ott élt egész életében, bármi valóra válhat…

Köszi mindent mindenkinek. Főleg a mamámnak, aki mindig mindent megengedett…  ;D

Gouranga!