Menü

A bolygók urai


 

Visnunak, az univerzum urának, aki a védikus hit
szerint a Legfelsõbb Személy – van 10 fõ inkarnációja (megjelenési formája). E
tíz inkarnációt szokták Dashavatároknak nevezni. Dasha szanszkrítül azt
jelenti: "tíz", az avatar pedig azt, "aki alászáll".

E tíz fõ Istenség közül kilenc irányít egy-egy
bolygót. A tizedik Istenség – akinek Kalki a neve -, még nem jelent meg, ezért
az Ő irányítása alá nem tartozik bolygó.

Az alábbi felsorolásban a megjelenésük
kronológiai sorrendjében ismerhetjük meg a bolygók urait.

Matsya (Ketu): Réges-régen a Földön túl sok bûn halmozódott fel. Hogy a
bûnöktõl megtisztuljon a Föld, hatalmas özönvíz keletkezett. A kereszténységbõl
ismert történethez hasonlóan azonban minden állatfajból Szatyavrata Muni
kiválasztott egy párat, és egy hatalmas hajón szelték a vizet. A jámborabb
embereknek is ezen a hajón jutott hely. Hirtelen azonban hatalmas vihar támadt,
és félõ volt, hogy fel fog borulni a csónak, és még õk is odavesznek. Ekkor
megjelent egy hatalmas aranyhal, a fején hatalmas szarvval, és nyugodt vizekre
vontatta a hajót. Ez a csodálatos aranyhal nem más, mint Matsya, azaz Visnu
elsõ avatarya.

Kurma (Szaturnusz): Egyszer a félistenek és a démonok egy idõre
fegyverszünetet kötöttek és összefogtak. Közös erõvel nekiálltak kiköpülni a
tejóceánt. A köpülés eredményeként különbözõ kincsek keletkeztek, mint például
a halhatatlanság nektárja. A köpüléshez a Mandara hegyet használták
köpülõrúdnak. A hegy azonban elsüllyedt. Hogy Isten megmentse a helyzetet,
megjelent egy óriási teknõsként és a hátán megtartotta a hegyet. Ahogy a
félistenek és a démonok folytatták a köpülést a hegy ide-oda mozgott, és
kellemesen vakargatta Kurma hátát, s ez nagyon elégedetté tette Õt.

Varaha (Rahu): A félistenek és a démonok egyik harca során az egyik nagy
démon, Hiranyaksa, mindenkin felülkerekedett, s az egész világot a maga uralma
alá akarta hajtani. Egyszer, hogy megmutassa az erejét, megragadta a Föld
bolygót és az univerzum iszapjába hajította. Az iszapot természetesen a
vaddisznó tudja a legjobban túrni, ezért Visnu megjelent, mint egy vaddisznó.
Kitúrta a Földet az iszapból, és visszarakta a helyére, majd egy nagy harc
során legyõzte a démont.

Narasimha (Mars): Hiranyaksa bátyja, Hiranyakasipu meg akarta bosszulni
fivére halálát, ezért hatalmas lemondásokat végzett annak érdekében, hogy
Istent megölhesse. Egész életében erre készült. Az volt a terve, hogy a
halhatatlanság áldását fogja megszerezni, hogy õt ne tudják megölni, õ viszont
visszavághasson Istennek. Több ezer évig fél lábon állva meditált, míg
megjelent neki Brahma, az egyik nagyhatalmú félisten, és megkérdezte, hogy mi a
kívánsága. Hiranyakasipu közölte, hogy halhatatlanságra vágyik. Brahma azonban
így felelt: "Annak ellenére, hogy nagyhatalmú félisten vagyok, a halhatatlanság
áldását még én se adhatom neked, hisz az én életemnek is vége lesz
egyszer." Így aztán azt kérte a démon, hogy ne legyen megölhetõ se ember,
se állat által, se kint, se bent, se éjjel, se nappal, se lent, se fönt, se
kézzel, se fegyver által. Miután megkapta ezt az áldást, az egész univerzum
nagyhatalmú urává vált, mindenkit le tudott gyõzni.
Az õ fia, Prahlada, viszont Istennek egy nagyon nagy híve volt, s ezért nagyon
sok problémájuk egymással. Prahlada a tulajdon apjának a legnagyobb ellenségét,
Istent imádta! Emiatt a démon többször is próbálkozott, hogy a fiát megölje, de
mindig megmenekült. Egy alkalommal a palota oszlopcsarnokában beszélgettek,
amikor Prahlada megint csak Istenre terelte a szót. Hiranyakasipu nagyon dühös
lett, és azt kérdezte: "Mutasd meg nekem a te Istened! Azt mondod,
mindenhol ott van? Még ebben az oszlopban is? Hadd lássam!" S a kardjával
egy hatalmasat rácsapott az oszlopra, mire az oszlopból kiugrott Narasima,
Akinek oroszlán feje és emberi teste volt, tehát nem volt se ember, se állat.
Rögtön harcolni kezdtek. Ahogy a Nap kezdett lenyugodni – tehát nem volt se
éjjel, se nappal, Narasima az oszlopcsarnokban az ölébe kapta a démont, aki nem
volt se lent, és a körmével széttépte, megmentve ezzel a kisfiút és vele együtt
az egész világot.

Vamana (Jupiter): A démonok egyik királya, Bali Maharaja nagyon nagy
hatalomra tett szert, de ugyanakkor õ maga Istenhívõ volt. Egy alkalommal
megjelent Visnu, egy törpe brahmanaként (papként) és elment ehhez a királyhoz.
A védikus kultúrában az a szokás, hogy a brahmanákat mindig megajándékozzák,
különösen a királyok tettek mindig így.
Bali Maharaja megkérdezte Vamanát, hogy mit szeretne, bármit megad Neki. Õ csak
3 lépés földet kért. Bali Maharaja kérlelni kezdte, hogy kérjen valami nagyobb
dolgot, mivel 3 lépés föld – pláne egy törpének, szinte semmi. Vamana azonban
kitartott a 3 lépés földje mellett. Ekkor Bali Majaraja démonikus gondolkodású
papja, Sukracarya, figyelmeztette a királyt, hogy "Vigyázz, ez Visnu,
mindenedet el fogja venni! Ne add oda azt a 3 lépés földet!" Bali Maharaja
azonban nem törõdött a figyelmeztetéssel, és megígérte, hogy odaadja a 3 lépés
földet….Ekkor Vamana el kezdett növekedni, és 2 lépéssel átszelte az egész
univerzumot. A 2. lépés során a lábujjával átütötte az univerzum burkát, ahol
beömlött az Okozati Óceán.
Mivel az óceán megmosta Isten lábát, ezért ez a víz szentté vált. Ez a szent
víz nem más, mint a Gangesz. A védikus tudás szerint a Gangesz a Tejúton
keresztül jön le a Földre. Elõször a tibeti Kailash hegyre érkezik, aminek a
tetején ûl Síva, az egyik nagyhatalmú félisten. Hogy a lezúduló víz ne okozzon
károkat, Síva vállalta, hogy megtartja azt a fején, hogy lecsendesedve érkezzen
meg a Földre. Mi mindebbõl csak annyit látunk, ahogy a Gangesz egy
gleccserként, azaz egy jégfolyóként indul a Himalájában.
Még mindig volt azonban egy lépés! Azt mondta Bali Maharaja, hogy "Lépj
ide a fejemre." Ezzel teljesen meghódolt az Istenség Legfelsõbb
Személyisége elõtt, s ezzel nagyon elégedetté tette õt. Jutalmul egy egész királyságot
kapott, ahol uralkodhatott.

Parasurma (Vénusz): Parasurama apukája a király egyik papja volt, akinek
ugyanakkor született fia, mint a királynak. Mivel a szíve mélyén gazdagságra
vágyott, ezért kicserélte a két kisbabát, hogy legalább a fia gazdagságban
élhessen. Így az õ nevelt fiában – annak ellenére, hogy nagyon aszketikusan
nevelkedett -, igazi harcos, királyi vér folyt. A fiatal király azonban – mivel
valójában egy brahmana volt -, nagyon jó lelkû volt, amivel a kiskirályok
vissza is éltek, sõt, a papokat sem tisztelték. Parasurama nagyon felháborodott
ezen, és hogy megmentse a papokat és a jámbor királyt, ezért hatalmas harcokat
vívott ezekkel a kiskirályokkal, azaz ksatriyákkal. Igazi fegyvere nem volt,
ezért azzal a fejszével hadakozott, amivel az erdõbe járt fát gyûjteni a
tûzceremóniákhoz. Missziója tehát az volt, hogy megtisztítsa a Földet az
elszemtelenedett ksatriyáktól.

Ramacandra (Nap): A Nap dinasztiájából származó rendkívül híres, és
népszerû uralkodó, a Ramayana fõhõse. Ramacandra volt a trónörökös, de az
apjának, Dhasaratha királynak a legfiatalabbik felesége, Kaikeji a saját fiát,
Bharatot akarta a trónon látni. Egy politikai trükkel elérte, hogy Ramacandrát
14 évre az erdõbe számûzzék. Természetesen hûséges felesége, Sita is Vele
tartott, valamint egyik öccse, Laksman is. A számûzetés során a kor legnagyobb
démona, Ravana, elrabolta Sitát és a palotájába vitte Lankára – a mai Sri Lanka területére.
Ramacandra természetesen hatalmas harcot indított, hogy visszaszerezze
hitvesét. A csatában különbözõ erdei népek segítettek Neki. Leghíresebb
segítõje és követõje Hanuman, a majom, akinek Indiában rengeteg templomot
emeltek. A csata után, s miután Rama megölte Ravanát és visszaszerezte Sitát,
lassan a számûzetés ideje is lejárt, és Rama visszatérhetett a királyságába.
Bharata örömmel adta át a trónt, így Rama lett az uralkodó. Uralkodása a mai
napig is példaértékû Indiában.

Krisna (Hold): India legfõbb filozófusai szerint Õ az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, sõt a Bhagavad Gitában Õ is ezt állítja. Õ valamennyi
Visnu inkarnációnak az eredete. 5000 évvel ezelõtt jelent meg Indiában, egy
máig is létezõ faluban, Mathurában. Gyermekkorát azonban Vrndávanaban töltötte
nevelõszülõknél, tehénpásztorok között, sok- sok boldogságot okozva ezzel
Vrndavana népének. Õ Maga is naphosszat a teheneket legeltette a barátai
társaságában, miközben különbözõ kedvteléseinek hódolt. Örök társa és
legkedvesebb barátnõje Radharani, Akinek Laksmi-devi, a Szerencse Istennõje egy
teljes értékû kiterjedése.
Kamaszkorában visszatért Mathurába, ahol felszámolt a mindenkit rettegésben
tartó démonnal, Kamsával. Vrndávanaba – néhány rövidebb látogatást leszámítva –
nem tért vissza többé, ezzel is fokozva Vrndavana lakóiban az Iránta érzett
szeretetet, és a Vele való találkozás vágyát. Nagyon kedves barátai a
Mahabharatból ismert Pandava fivérek: Yudisthira, Bhima, Arjuna, Nakula és
Sahadeva.

Buddha (Merkúr): Úgy kb. 2500 évvel ezelõtt a papok – már túlságosan
visszaéltek a hatalmukkal: túl nagy adományokat kértek az áldozatok
végrehajtásáért, és ráadásul a Védákra hivatkozva rendszeressé tették az
állatáldozatokat – amit már inkább állatmészárlásnak lehetett nevezni. Az
ártatlan, csupán a húsuk miatt erkölcstelenül lemészárolt állatok iránt érzett
együttérzésbõl megjelent Buddha és a Védák elutasítását hirdette.



Fõ tanítása az volt, hogy el kell vetni a Védák tanításait, helyette pedig a
Szanszkrit nyelven ahimsának nevezett erõszak-nélküliség Buddhista útját
érdemes követni. Buddha követõi közül csak nagyon kevesen tudták, hogy Õ nem
más, mint Maga Isten, a Védák eredeti elbeszélõje.

 

Tehát ha valaki egy eredeti nawaratna medállt hord, akkor velük kerül autómatikusan kapcsolatba, hiszen a kavacha tartalmazza minden bolygó egy-egy kövét. Ettől erősödik fel a medál kedvező hatása viselőjére és a felszentelésnek köszönhetően pedig a kedvezőtlenek nem. A védikus asztrológia sokkal összetettebb mint a nyugati, hiszen azt mondják ez az eredeti kultúra…

Gouranga