Menü

A démonűzésről



 

  Annak idején, mikor otthagytam az egyházat és a papság gyakorlását, okkultizmussal, fehér és fekete mágiával, meg pszichoanalízissel kezdtem foglalkozni. Múltamnak köszönhetően az akkori „kezdő Sátánista barátaim” gyakran hívtak meg különböző szeánszokra és idézésekre, amolyan biztosítékként, hogy én pap vagyok és majd vissza űzöm, ha valami balul ütne ki. Így olvasgattam a Necronomikumot, meg más idézésekhez való irományokat.

Persze mondanom sem kell, hogy mivel ezeken a dolgokon kezdtem el meditálgatni, szép lassan megjelentek az életemben a „srácok”. Amolyan tudatalatti megidézés ez. Illetve inkább az érzékennyé válás az ilyen fajta környezetre, mivel a „srácok” itt vannak körülöttünk, a finom fizikai síkon. (szellemek, lidércek, démonkák stb.) Kb tízszer annyian vannak, mint az emberek és mindig rossz indulatúak. Rossz indulatosságuk abból fakad, hogy a szellemlétbe taszíttatott élőlények, (mert az is csak egy anyagi test) és nem rendelkeznek durva fizikai érzékszervekkel, csak a vággyal, hogy ezeket élvezzék. Így nekik az elsődleges céljuk, hogy birtokba vegyenek egy testet, amit azután irányíthatnak egy darabig, míg valódi gazdája el van nyomkodva. Pl mikor valaki kábító szert használ (alkoholt is) és később nem emlékszik arra, hogy mi is történt addig míg ebben az állapotban volt, akkor általában egy ilyen megszállásnak lehetünk szemtanúi.

Aztán manapság már az emberek nem botránkoznak meg olyan könnyen, mint hajdanán, így csak legyintenek, ha ilyet látnak.

Pedig ha a „kedves vendég” nem távozik valami oknál fogva teljesen és amolyan kis kapukat hagy kifele jövet, melyeken keresztül legközelebb is könnyebben bejut, na olyankor kialakul a függőség a megszállottság iránt.

Tehát az ember nem azt az állapotot élvezi, hanem az utána lévő:  -Figyelj csak nekem nagyon bejött, ahogyan a múltkor viselkedtél. Beszólásokat, és így egyre többet szeretne abban az állapotban lenni. Persze mikor készen van az illető, mint egy elnyomott tudat látja testének cselekedeteit, de mivel egy egészen más értékrendet követő valaki irányítja ezért neki is tetszik, ahogy különféle szituációkba kerül és fel sem tűnik neki, hogy hé én ezt nem is tenném, mert durván azt hiszi, hogy: Én vagyok ez a test, tehát ezt én csinálom, csak most olyan galyra készen vagyok, hogy valahogy egészen más ez az egész.

Rosszabb esetben pedig skizofrénia, tudathasadás alakul ki, azaz az ember nem képes megszabadulni a „kedves vendégtől” józan állapotban sem és így egyszer ő, másszor meg más van otthon. Aztán a mentálisan és asztrálisan is rongyá ment emberek olyanok lesznek mint egy átjáró ház és többszörös tudathasadásnak kezdjük el hívni az esetet. Valahol legbelül ott van az eredeti test tulajdonos, de valami oknál fogva nem szándékozik tartósan felszínre kerülni. Sajnos manapság az orvostudomány semmit sem tud a lélekről, annak mibenlétéről, ezért szintén drogokkal próbálja ezen esetek kezelését, ami legtöbb esetben többet árt, mint használ. Hát ez a materializmus.

  Nem egyszer beszélgettem Pszichológusokkal, pszichiáterekkel, akik saját tudatlanságuknál fogva szintén megszállottakká váltak. Pl mikor egy efféle foglalkozású ember feketére festi a haját, az mindenféleképpen erről árulkodik. Persze megszállás és megszállás között is van különbség. Mert míg egy drogok hatása alatt álló, vagy egy tudathasadásos személy esetében teljes megszállottságról beszélhetünk addig egy hirtelen depresszióssá váló, addig jókedélyünek számító ember esetében ez csak részleges, ami annyit tesz, hogy csak csatlakoztak hozzá a srácok és elszívják az energiáját. Őket hívják asztrál vámpíroknak. Ha kimész az utcára egyébként, majdnem minden második embernek van egy ilyen „cimborája”

  Köszönhető az elszaporodásuk pedig, az ostoba, démonikus kultúránknak, mellyel elferdítették a vallásos elveket, tanokat és a holtakat nem elégetik, hanem elföldelik. Mert a lélek, nagyon ragaszkodik a testhez és ha nem semmisítik meg miután már elhagyta azt, akkor ő bizony ott fog ólálkodni körülötte reménykedve, hogy hátha mégis vissza mehet belé. De mikor látja, hogy egykori ruhája elrothad, akkor haragra gerjed kielégítetlen vágyai végett.  Na akkor Isten irgalmazzon a gyengéknek, mert ilyenkor vadászni indul. Aztán attól függően, hogy milyen tudása volt emberként, vagy milyen vágya, kiválaszt magának valakit, vagy valamit és elkezd ott kísérteni…

Na ennyi elég is ebből…

 

Ha valakinek nincs kedve ezekkel a dolgokkal találkoznia, vagy hasonló esettel találkozik az életében, akkor javaslom neki a Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare  mantra hangos éneklését, vagy vibrálását, mivel ezek a lények a sötétséget képviselik, ez a mantra pedig Istent. Ezek az Ő szent Szent nevei és Ő abszolút, azaz  nem különbözik a nevétől. Tehát, ha valaki mondja ezt a mantrát, akkor ott van vele Isten. Isten pedig maga a világosság.  Ahol pedig fény van, ott nem lehet sötétség. Gyújtsatok hát lámpást minden házban, minden szívben, legyen ez az Isten szeretetének lámpása, mely feloszlatja a sötétség seregit.

 

Gouranga!