Menü

A Dupla mridanga varázsa.


Tegnap
kicsit késtem a főtéri bhajanról, mert frizurát kellett igazítanom. :)
Mikor kiértem, szokatlan kép fogadott. Rengeteg ember és hangzavar…

 


Valamelyik nagy cég csinált futóversenyt a városban, amelyen főképp a
fiatal korosztály képviseltette magát. Mindemellett a villamos vonalat
is épp újították (légkalapácsokkal). A futók, nézők, narancssárga ruhás
pálya munkások kakofóniája bizonyos kérdéseket vetett fel bennem az
erősítés nélküli "utcai zenélésünkkel" kapcsolatban…

Ahogy közeledtem a szökőkúthoz (ahová szól az engedélyünk), a sok ember között meg-meg pillantottam a már javában bhajanozó bhaktákat. A folyamatos légkalapács-zakatolás, a Forever young című nóta és a hangosbemondó keltette hangzavarból, néha-néha kivehető volt egy-egy mridanga ütem is. Kb. 10méteren belül kellett elhelyezkednie annak, aki hallani szeretett volna valamit a mantrából, de a már jól megszokott vasárnapi nyugodt hangulatnak nyoma sem volt. Már a kívülállók számára. A bhakták rendíthetetlenül énekelték a szent nevet ugyan úgy ahogyan szokták. Hirtelen ötlettől vezérelve vissza szaladtam a templomba még egy mridangáért és egy womperért, hogy ily képp erősítsük meg a ritmus szekciót.

Az új hangszerektől a bhakták is belelkesedtek (2mridanga azért ott van a szeren.) és újult erővel folytatta az immár hat főre bővült kis bhajan-csapat. Benne lenni egészen más, mint kívülről szemlélni az már biztos. Kb.20-25Perc után azt vettem észre, hogy a véget ért a futóverseny felől érkező emberek és a munkások mind minket hallgatnak. Elhalt a közvetítés és a légkalapácsok sem szóltak már. (Annyira tetszett a melósoknak, hogy a tér másik végébe tették a hangos munkákat és csak mikor befejeztük, akkor zendítettek rá ismét az ütvefúrókkal.) A nap is kisütött. Ismét (A körülményekhez képest.) nyugalom volt és a szent név messzire elhallatszott…

Legalábbis én így éltem meg… ;D

Harinam-Sankirtan yagja Ki JAYA!