Menü

A földes úr és a vajas rizs története:


Kaptam egy nagyon kedves jóindulatú és tanulságos levelet, aminek szeretnék eleget tenni:

indi

“Haribol Kedves Kisora Prabhu,

Az egriek nagyon jo dolgokat irogatnak mostanaban, gondoltam elkuldom neked, nem tudom, kapod-e a leveleiket. Engem nagyon megfogott az alabbi idezet es tanmese.
Ha gondolod felrakhatnad a blogodra a megfelelo helyre, bejegyzesekhez, termeszetesen lehet az en nevemmel is. Most nem nagyon volt idom keresgelni, hogy hova is ferne be, te jobban tudod ezt.

Koszonom szepen,
sz, Ananyagopi dd”


„A szent név éneklésének mindig folytatódnia kell. A gyűlések, határozatok, feloszlatások, zendülések és megoldás-nem-találások helyett a szent nevet kellene énekelni.”

Srila Prabhupáda

 

A földes úr és a vajas rizs története:

Volt egyszer egy földesúr, akinél egy szolga sem maradt meg hosszú ideig. Hiába keresett újra és újra szolgákat, azok pár nap után mindig otthagyták, ami meglehetősen nagy gondot okozott neki, mert szolgák nélkül jóformán képtelen volt ellátni a ház körüli
teendőket.

Egy nap így panaszkodott egyik barátjának: “Micsoda szerencsétlen alak vagyok! Egy árva szolga sem marad meg nálam! Mit tegyek, mit tegyek?” A barátja tanácsa így szólt: “Ha követed, amit mondok, a szolgáid nem fognak elhagyni még akkor sem, ha te magad akarod elküldeni őket. Amikor legközelebb szolgát veszel fel, etesd meg naponta két alkalommal finom, olvasztott vajjal készült, első osztályú rizzsel. Ha legalább hat hónapig így teszel, akkor utána már bármilyen feladattal megbízhatod őket.”

A földesúr betartotta a barátja tanácsát, és miután szolgája már hat hónapon keresztül élvezte a vajjal készült legfinomabb rizs ízét, már ízetlennek talált bármilyen más ételt.

Ahogy eltelt a kiszabott idő, a földesúr egyre nehezebb feladatokat rótt ki. A szolga persze panaszkodni kezdett az intézőnek: “Ha továbbra is ilyen nehéz munkákat kapok, bizony isten odábbállok.”

Egy nap a földesúr így szólt az elégedetlen szolgához. “Menj isten hírével!” A szolga így is tett, és máshol keresett munkát, ám bárhová szegődött el, sehol sem élvezte az ételt, hiányzott a finom vajas rizs íze.

Végül csak kénytelen volt visszakéredzkedni a földesúrhoz, ahol aztán jó sokáig ott is maradt. Amikor újra túl nehéz feladatokat kapott, megint elindult másfelé, de hamar visszaemlékezett a finom vajas rizs ízére, és mindig visszajött. Idõvel kezdte azt mondogatni, hogy megszerette urát, békés elmével képtelen lenne máshová menni.

Néhány évvel később megint találkozott a földesúr a barátjával, és már messziről így kiáltott nagy lelkesen: Minden dicsőséget a finom vajas rizsnek!”

Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura
magyarázata:

Az anekdota alapján könnyű megérteni, hogy vágyaink tárgyai, az asszonyok, a pénz és az elismerés milyen nagy befolyással vannak ránk. Igen nehéz bárkit is találni, aki viszont szolgáltatás nélkül ajánlana odaadó szolgálatot a Legfelsőbb Úrnak, Harinak.

Senki sem akar kitartóan dolgozni az Úr Srí Krisna családjának vallásos intézményeiben. A világi élvezetek és vágyak befolyásának hatására egyesek úgy tesznek, mintha valóban odaadóan szolgálnák az Úr Krisna családját, de aztán visszatérnek az olyan célokhoz, mint a társadalmi pozíció, hírnév, vallásosság, gazdagság, jámbor tettek gyümölcsöző tevékenysége vagy a felszabadulás, mert azt remélik, hogy így csillapodik majd a világi élvezetek iránti szomjúságuk.

A lelki tanítómesterek finom vajas rizzsel etetik a bhaktákat, hogy vonzó legyen számukra a lelki élet, és valahogyan ráébredjenek a bennük rejlő erőre. Más szavakkal, a guru minden eszközt megragad, hogy az

Úr Krisna családi környezetében tartsa még a munkakerülőket is. Ezért különböző vezető pozíciókat kapnak, és elismerésben részesülnek. Eleinte az ilyen tanítványok lusták maradnak, és elvágyódnak az Úr Krisna családjából, de ha mindig kapnak valamiféle elismerést, jutalmat, tekintélyt, tiszteletet, stb., akkor sokan úgy tesznek közülük, mintha ragaszkodnának a guruhoz. Később az ilyen emberek még akkor sem akarnak elmenni, ha elküldik őket – hála a finom vajas rizs ízének.

A földesúr eltökéltsége alapvető kötelességeinek végzésére hasonlít ahhoz, amikor egy lelki tanítómester vagy egy komoly bhakta elégedetté szeretné tenni az Úr Gaurangát. A példában a szolga olyan bhakták megfelelője, akik csak tettetik, hogy a megfelelő vággyal szolgálják gurujukat, a vajban készült finom rizs pedig az a pozíció, a dicséret és a jó hírnév, amit “fizetségül” kap a tanítvány.