Menü

A győztesekről és vesztesekről


Nem szeretem ezt az ellentétpárt használni, mert mindig nézőpont és értékrend függő, hogy ki melyik kategóriába tartozik. Természetesen a maga világában mindenki győztes szeret lenni. És még ha mások a vesztesek kategóriájába sorolnak is bennünket, mi akkor is úgy gondolunk magunkra mint győztesre.

kisordas nepálban

Gauranga Pr cigarettás cikke, valamint YogaNitay barátom hiteles jógamester cikke adta az inspirációt, hogy írásba öntsek pár gondolatot ismét a világról, melyben most épp győztesek és vesztesek élnek.

Alapvetően azt gondolom, hogy a fontos az, hogy az ember saját maga mit gondol magáról, tehát nehogy már a körülöttünk lévő világ döntse el, hogy mi magunk mik vagyunk. Viszont nem szabad átesni a ló túl oldalára sem, mikor meg mindent megmagyarázunk, de bizony mi jól csináltuk.

Azt hiszem minden ember harcol és leginkább saját magával. Erről szól a Ninjutsu és azt hiszem minden más út is igazából. Mert ha el kezdek járni egy úton, akkor igazából az azt jelenti, hogy haladok rajta. Vagyis meg van, hogy annak az útnak hol van a következő lépése. Elindulhatok én Indokínába, de ha nem tudom az utat, akkor lehet, hogy csak a wc-ig jutok hányni egyet. És persze mondhatom azt, hogy én bizony Indokínába tartok éppen, de a körülöttünk lévők látni fogják, hogy nem, mert te most épp a klotyó előtt térdelsz és rókázol. Persze lehet, hogy lesznek akik elhiszik, hogy tényleg a nagy Indokínai utazóval találkoztak, aki örül, hogy egy átmulatott éjszaka után az ágyból eljutott a klotyóig, de azt hiszem az efféle hazugságok csak távolabb visznek minket a célunktól, mint mikor elindultunk.

A legnagyobb akadály az utunkon az mi saját magunk vagyunk. Senki más nem gátol bennünket a saját fejlődésünkben mint az akit tévesen önmagunknak gondolunk. Előző életünkben eljutottunk egy bizonyos lelki fejlettségi szintre, és most mikor (ki amikor) öntudatunkra ébredünk, akkor rá jövünk, hogy igazából hol is tartunk valójában, és honnan kell folytatnunk.

Isten ezért adta a sokféle vallást, a sokféle meditációt, a sokféle ideológiát, hogy mindenki megtalálhassa a kiindulási pontját és onnan folytathassa. És itt azt hiszem el is érkeztünk az általam közölni kívánt megvilágításhoz a győztesek és vesztesek mibenlétére vonatkozólag. Hiszen ha alázatosan és nagy lelkesedéssel, minél nagyobb tudatossággal törekszünk haladni választott utunkon, akkor legvégül meg foglyuk érteni, hogy minden út ugyan oda visz.

Krisna maga mondja a Bhagavad Gítában, hogy „Mindenki minden tekintetben az én utamat járja”. Vagyis nem létezik olyan út amit ne Ő rendezne az adott élőlény számára.

Ezt a gondolatot értelmezve átvillanhat az agyunkon, hogy hát akkor igazából a wc-ben hányó is az utat járja, ahhoz képest aki elindult indokinába. És természetesen ez így is van. Viszont nem mindegy, hogy valaki vezet-e másokat, vagy egyedül próbálkozik a haladással. Vagyis mondjuk ha épp a klotyódig jutottál csak, akkor ne gondold azt magadról, hogy te egy indokínai túra vezető vagy, és legfőképpen ne akard ezt másokkal elhitetni. Mert ahhoz, hogy indokínai túravezető legyél, előbb el kell menned Indokínába.

Azt hiszem igazából ennyi különbözteti meg a győzteseket a vesztesektől. Amíg a saját kis világunkban amivel nem vagyunk elégedettek, hiszen ezért akarunk elindulni az úton, hogy változtassunk rajta nem vagyunk képesek megtenni a következő lépéseket, addig hogyan akarunk másokat erre inspirálni?

Nagyos egyszerűen, hogy azok az emberek akik nem lépik meg a saját életükben az adott út alapvető lépéseit, de másokat inspirálnak, igazából csak a wc-ig tudják elkísérni az Indokínába vágyót. De a wc egy nagyon kicsi és büdös hely. Azok akik csak kevés erőfeszítéssel szeretnének eljutni Indokínába, azt mondhatják a wc-ben a hányó oktatóval, hogy tök jó, akkor most már mi is indokínai utazók vagyunk. De ha megnézik, hogy hová jutottak éppen és milyen is az a hely ahhoz képest, hogy mit mondanak a hiteles uti könyvek Indokínáról, akkor rá jöhetnek, hogy ne ott vannak. Ilyenkor, ha csak maga a státusz kellett nekik, vagyis mondjuk szeretnék kiírni a honlapjukra vagy a facebook profiljukra, hogy ők indokínai utazók, akkor megtehetik, hiszen egy indokínai vezetővel indúltak el. Igaz csak a klotyóig jutottak, de végül is igaz a dolog. De ha ezek az emberek kicsit is őszinték és realisták, akkor rá jöhetnek, hogy egy csalóval van dolguk, aki bár lehet, hogy tényleg szeretne eljutni Indokínába, most éppen nem alkalmas arra, hogy a wc-nél tovább vezesse őket. És akkor bizony fel kell állni el kell jönni és keresni egy másik túra vezetőt.

És ez így van a jógába, harcművészetben, spiritualításban, vallásban, atomfizikában stb…

Szóval ne csak részegen merj táncolni meg ismerkedni, hanem döntsd el, hogy te többet nem iszol és élj ezentúl így, vagy ne csak cigivel a kezedben merjél laza lenni, hanem tedd le és ezentúl sose gyújts rá, csak legyél laza simán. pl. 😀

Szóval ha tudod hová akarsz eljutni, akkor keress mindig egy hiteles vezetőt, aki ráadásul nem csak volt ott, hanem képes arra, hogy neked is segítsen eljutni oda, hogy ne a maguknak hazudó vesztesek közé kelljen tartoznod akik próbálják elhitetni másokkal, hogy ők győztesek.

Sok szerencsét kívánok. :)