Menü

A hajnali igazoltatás


Tegnap reggel, ahogy
jöttünk a kihalt utcán az "első" fél ötös mangala-áratira, nagy
fékcsikorgatva egy rendőrautó állt meg mellettünk. Majd, mivel pont egy
élősövény választotta el a járdát az úttesttől tovább hajtott a
kereszteződéshez, ahová pár lépés után mi is megérkeztünk. Az ablak le
csúszott, és egy rekedtes hang közölte velünk, hogy a személyi
igazolványainkat szeretné látni.

Elmém nyomta, hogy előbb kérjem meg őket, igazolják már ők magukat először, hiszen manapság bárki furikázhat Polce feliratos Niva-val, de sikerült kontrollálnom, így szép csendben oda adtam a többiekkel együtt az igazolványomat és jappáztam tovább, mintha mi se történt volna. A rendőr, meghallotta ahogy amúgy igencsak halkan mantráztam, és nagyon értetlen kifejezéssel az arcán rám kérdezett:

-Mi van?!?

-Semmi. Mondtam. 

-Csak imádkozok.  Erre mintha ez teljesen egyértelmű lenne, megkérdezte, hogy a Hare Krisnásat?

-Igen. Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma RÁma Hare Hare. -mondtam.

A többiek is nagy lelkesen mondták, hogy így szoktunk. Aztán így szólt: Ez az aminek (ejtsd ahogy írva.) AC. Bhaktivedanta Srila Prabhupáda az alapító ácsárjája. Ugye? (Na mondom, jó reggelt.) -Igen. válaszoltuk szinte mind egyszerre.

Erre nagy örömmel az ábrázatán a mellette ülő másik rendőr felé fordult és nevetve ezt mondta neki: Na? Ugye megmondtam? A másik bólintott. Aztán vissza adták a papírokat. A többiek elsiettek kinyitni az oltárt, nehogy mindjárt elő nap csússzunk a fél 5-tel, én meg Puspa Laca meg még pár szót beszélgettünk velük. A végén nagy Gourangázás közepette elváltak útjaink. Talán nem örökre…

Gouranga