Menü

A Harc-“Csak” egy érzés


Van egy érzés. Egy érzés, amiről sokan gondoljuk azt, hogy meg van, de csak kevesen érezzük valójában. Legtöbben csak akkor ismerik meg, hogy ilyen is van, mikor találkoznak egy művészeti alkotással ami megpróbálja bemutatni ezt.

Ninjutsu, harc, Horváth Ádám Bujinkan

Most találtam egy alkotást ami nagyon határozott karakterekkel hozza elő ezt a dolgot,melynek nem adnék nevet, nem nevezném sehogy sem. Csak szeretném megmutatni itt a blogban, ezen a kis videón keresztül, ha már ilyen ügyesen összerakták.

Mindegy, hogy milyen edzésre jársz, mindegy, hogy milyen stílust űzöl, mindegy, hogy hány éves vagy, mekkora nagyra nőttél, fiúnak vagy lánynak neveltek. Ha erre születtél, akkor nem tudsz menekülni a sorsod elől és előbb vagy utóbb el kezded keresni azokat akik hozzád hasonlóan ismerik ezt az érzést ott legbelül valahol nagyon nagyon mélyen a felszín alatt. Hiszen ha nem rejted el, akkor mindenféle bélyegekkel ruháznak fel, akik csak a moziban élik át egyszer-egyszer azt amit te nap mint nap percről-percre, pillanatról-pillanatra tapasztalsz. Azt, hogy milyen harcra készen létezni, mindig minden pillanatban.

Milyen az, ha futsz és már majdnem összeesel de te akkor gyorsítasz még bele igazán. Milyen, ha dolgozol és már mindenki unja, de te akkor csinálod a legszebb részt. Milyen mikor harcolsz és már nagyon sokat kaptál, de ebből merítesz ízt és csak erősebb leszel. Milyen érzés az mikor minél többen állnak veled szemben és annál elszántabb leszel, hogy minél többet vigyél magaddal. Milyen érzés az amikor nem számít senki és semmi, csak az itt és a most, és hogy nem azon gondolkozol most akkor mi legyen, hanem csak mozdulsz, mert mozdulnod kell és nem állsz meg míg el nem ájulsz, meg nem halsz, vagy míg el nem szalad, vagy pusztul az összes ellenfél… Ez egy érzés…

Ajánlom ezt a bejegyzést sok-sok-sok szeretettel az összes barátomnak és mindenkinek aki ide jár a Harciszerzire