Menü

A Harcos útja


Ez  az idei tanév, mert már tanévekben kezdek el gondolkodni ismét, ha „vén” fejjel iskola padba ültem kissé sűrűbbre sikerült mint terveztem. Ennek köszönhetően nem nagyon volt lehetőségem írni a blogba újabb bejegyzéseket. Persze bízom benne, hogy a régi bejegyzések is megfelelnek azoknak akik harciszerzi függők, de tény, hogy változott a világ.

Horváth Ádám Shidoshi-ho ninjutsu oktató. (harciszerzi)

Ez  az idei tanév, mert már tanévekben kezdek el gondolkodni ismét, ha „vén” fejjel iskola padba ültem kissé sűrűbbre sikerült mint terveztem. Ennek köszönhetően nem nagyon volt lehetőségem írni a blogba újabb bejegyzéseket. Persze bízom benne, hogy a régi bejegyzések is megfelelnek azoknak akik harciszerzi függők, de tény, hogy változott a világ.

éldául a Facebookon minden nap kiteszek egy két kis apró szösszenetet, de ide már meggondolom, hogy mi kerül fel, mit írok le. Ide próbálok konkrét történeteket, programokat megosztani, átgondolt gondolatokat. Ennek is köszönhető talán, hogy mostanában ritkábban születnek új bejegyzések, és inkább programokat mutatok be, ahol van lehetőség meg valósítani, elsajátítani azokat a dolgokat amikről már írok beszélek évek óta.

Mert jó, ez az internet, meg blogírás, meg miegymás, de azt gondolom, hogy konkrét valódi lépések nélkül nem lehet előre jutni az életben. Például most már ahhoz képet ahogy az elején indult a blog elég sokan olvasták, olvassák a bejegyzéseket és történeteket, és talán azok az emberek akik rendszeresen visszajárnak, azt gondolják, hogy van némi rálátásom az életre és tudok egy két más szemszöget felmutatni a világról mint amiben éppen vannak.

Mert leveleket viszont rengeteget kapok. Amivel nincs is baj, csak a legtöbb azt kéri, hogy ne tegyem ki a blogba őket, hanem csak simán válaszoljak rájuk. Amivel nincs is baj, de így annyira nem tudok velük foglalkozni, mert nem gondolom azt, hogy azzal, hogy segítek nekik fejlődik az egész emberiség. Én megosztani szeretek minden történetet, minden gondolatot, minden érzést. Igyekszem nem szégyellni a tetteimet, illetve igyekszem olyan dolgokat tenni amiket nem kell szégyellnem.

Például nem fogok egy nőt sem megérteni és megerősíteni abban, hogy elégedetlen a férjével, és hagyja el, bármennyire is egyesek ezt olvassák ki a soraimból. Vagy ezt várják el. Sőt kifejezetten ellene vagyok ennek a dolgonak, főleg ha már évek óta együtt vannak. Ami nem jelenti azt, hogy megvetek, vagy lenézek bárkit is aki ilyet tesz, hiszen ez az ő élete, de nem szeretek így létezni.

És más problémákat sem szeretek így megoldani. Mert azt gondolom, hogy úgy gondolkodom mint egy harcos, nem mindegy, hogy milyen harcos vagyok. Mert én valamiért szeretek harcolni, nem pedig valami ellen. És ez egy nagyon fontos hozzáállás, létezésbeni döntés, amit próbálok az életem minden területén megvalósítani, valóra váltani. (Több s kevesebb sikerrel.)

Egy nem olyan régen másfelé indult ismerősöm azt mondta rám, hogy olyan ember vagyok, aki tudja lelkesíteni az embereket, de megtartani nem tudja őket. És azt hiszem nagyon is a fején találta a szöget. Mert nem akarok megtartani magamnak senkit, hiszen senki sem az enyém. Megyek egy irányba, és ez az irány hajszál egyenesen a legjobb tudásom szerint Isten felé, a lelki önmegvalósítás felé visz, még ha most éppen nem is vagyok valami nagy formában.

Erről az útról megpróbáltak már lelökni, letéríteni, felrúgni, letiltani, visszahúzni, lelassítani, kiábrándítani stb. De azt gondolom, hogy továbbra sem sikerült senkinek Istennél komolyabb életcélt felmutatni nekem, úgyhogy igazából mindig visszakanyarodtam, visszacsámborogtam, szédültem ide, ahonnét éppen ezt a bejegyzést is írom. Ez az út viszont kőkeményen kemény pálya, akár tetszik akár nem, a mai Istentelen társadalomba, ahol már lassan majdhogynem tabu téma lesz Isten és összenéznek az ember háta mögött, ha beszél róla… De engem egy cseppet sem zavar, mert Isten igen is egy minden pillanatban tapasztalható valóság. A legjobb barátunk. És mindenkit buzdítok, hogy vegye fel a legjobb barátjával a kapcsolatot. Csak azt már kevesen viselik, hogy ezért bizony tenni is kell és a fejlődésért változni kell…

Minap voltam egy vallásközi összeröffenésen, ahol az emberek arról beszéltek, hogy az új egyház ügyi törvény és Isten, az két teljesen különálló dolog. Én meg nem hittem a fülemnek. Magukat vallásosnak gondoló emberek ki mernek jelenteni egyenesen olyat, hogy vannak olyan dolgok amikhez Istennek semmi köze, vagy olyanok amiről Isten nem tud, vagy olyanok amiket meg lehet oldani Isten nélkül. Hiába próbálja az ember elmondani, hogy ez egy Istentelen törvény, aminek pont az a célja, hogy az emberek még inkább ne akarjanak kapcsolatba lépni a legfelsőbbel, a természetfelettivel, hogy Egy Istentelen dolgot csak istennel lehet megoldani, mert nekik meggyőződésük, hogy nem…

És ilyenkor elgondolkodok azon, hogy még az alapok sincsenek lefektetve egy csomó ember kis fejében, hogy mi miért is történik, és itt akkor minek és miért is harcoljak velük? Mert nem akarok én küzdeni senki ellen és semmi ellen ami ellen nem muszáj, vagy ami ellen felesleges. Kiállhat az ember a hurrikán elé, majd ő megmutatja neki mekkora harcos, de hacsak nincs hatalmában a szél irányításának mikéntje, akkor bölcsebb dolog valahol meghúznia magát és megvárni míg az elvonul. Mert egy vihar sem tart örökké.

Szóval én is most átiratkoztam a fősulin levelezőre, vagyis szombatonként járok csak be egy napot, mert úgy érzem, hogy nekem így sokkal egyszerűbb. S bár azt mondják, hogy jobb a nappali tagozat amit valóban alá is írok, hogy jobb és komolyabb, de azt mondom, hogy az elmúlt 8 évben amíg szerzetesként igyekeztem élni, már megtanultam az anyag nagy részét és nekem bőven elég úgy érzem átismételni a levelezőn a dolgokat heti egy napon. Új dolog csak az anatómia és a sanskritt. De így legalább lesz több időm foglalkozni, veletek, a barátaimmal, akik olvassátok a harciszerzit is. :)

Mostanában azt mondom inkább, hogy elég a szájtépésből, meg betűvetésből, nem írok olyan sokat azt hiszem mint a blogolás elején. Most sokkal inkább a cselekvésre és az életen való változtatásra igyekszem buzdítani másokat, téged, aki ezt itt olvasod.

Jelenlegi Projektek:

Például ezért tartok ninjutsu önvédelem edzéseket, a Bhakti kutirban, Ezért tanítok lányoknak is női önvédelemet, és jövő szerdától, mindenszentek másnapjától újra jöhetnek gyerekek is hozzám edzésre, hogy egy egészséges és reális harcművészeti alapoktatáson keresztül egy megfelelő életszemléletet adhassak. Mindenkinek olyat amelyikre szüksége van a továbbfejlődéshez.

Ezért fogok November 20-án Reiki alaptanfolyamot tartani mindenkinek akit érdekel és szeretné megtanítanulni a Japán Energia gyógyászat eme csodáját, ami segített feljutnom lázasan a Himalayaba egy hóvihar közepén 5200m-ig.

Ezért lesz utána egy Sambandha mantra jóga est a Bhakti kutirba este 18:00-tól. De erről küldök majd értesítőt mindenkinek. (És okt29-én Szombaton ezért tartok egy szülinapi bhajan estet ugyan itt…)

Jövőbeni projektek:

Ugyan ezért a dologért fogok Japán jóga csoportot indítani heti két alkalommal, ahol megismerkedünk majd a Ninjutsuban „csak” bemelegítésként használt Juan undo, Juan Taiso stb gyakorlat sorokkal, ahol sokat fogunk foglalkozni harcművészeti alapállásokkal, valamint a DoIn-el. Főleg a gerinc egészségesen és egyenesen tartását fogjuk elsajátítani aminek a következménye a teljes kiegyensúlyozott ember és a harmónikus benső egyensúly. Megmég rengeteg más rendkívül előnyös hatása van ennek az irányzatnak, ami egyáltalán nem közismert itt Európában. De hamarosan írok róla majd többet is…

Valamint barátommal Baktai Ádámmal, akivel az Indiai Szilveszteri lelki utazást is szervezzük (nov2-ig lehet jelentkezni), egy 3 részes életre nevelő programot fogunk tartani, melyet eddig üzletembereknek adtunk elő, de a nagy sikerre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy a hétköznapi emberek nyelvén is el tudjuk mondani azokat az érzéseket és át tudjuk adni azokat az elveket melyek mind a kettőnket a boldogság és boldogulás felé vezető úton tartanak. A program mivel mind a ketten harcias mentalitású emberek vagyunk arról fog szólni, hogy mindenki egy harcos kell legyen az életében, és arról, hogy miként valósítsd meg magad a harcosok útját a saját életedben. Miként kezd el élni az álmaidat és miként tedd azt amit mindig is szerettél volna….

(Kérlek, ha bármi kérdésed van az itt olvasottakkal kapcsolatban, akkor ide írd meg a hozzászólásokhoz, mert a levelek megválaszolása mostanában nem az erősségem. :)