Menü

A három “mester”…


Naffalu

  Debrecen jó hely. Bár az emberek itt sokkal jobban rabjai a nemzeti öntudatnak és az „én” felfogásnak mint a világ más részein. A „részeges ninjamesterrel” (lásd korábban) beszélgettem a minap az élet nagy dolgairól, és ő fogalmazta meg egyszerűen az itteni népek mentalítását, de most ide nem írhatom le, mert akkor valószínűleg megsértődnének egy páran… :)

  Debrecenben mindenki egy filmsztár. Még a takarító nő is így tolja a kis szerszámos zsúrkocsiját a plázában, vagy még a koldus is így ül kint az utcán. Talán szentimentálisabbak is errefelé a népek mint máshol. Pl. esőben, vagy borús időben, vége van mindennek, ha kommunikációról, vagy bármiféle kapcsolat teremtésről van szó. De ha kicsit kisüt a napocska, már nagyrészük nyitott, érdeklődő, és jó fej lesz.

  Mázlimra csak tegnap volt cudar az idő. Szél, hideg, eső, havas eső stb… Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy engem nem érintettek meg a szélsőséges időjárási viszonyok, főleg mert csak őszi ruházatot hoztam magammal, de úgy igazándiból nem csavarta le a mosolyt az ábrázatomról. Max. annyi változás volt, hogy be kellett mennem óránként melegedni valahová…

(A-kin-ekne-minge-nev-egyema-gára 😀 )

 

Kitaido

  A tréning meghívásnak nem tettem eleget, mert kíváncsiságom el is múlt, miután K.Csaba 2Dan sensi mesélte, hogy ő volt a bemutatójukon, és elmesélte mit látott. Persze általában nem vagyok egy mások véleményére hallgató ember, mármint nincsenek előítéleteim egy dologról mások véleménye alapján, most mégis hajlottam arra, hogy hallás útján szerezzek tapasztalatot…

 

 NinjaMataji

  …Mert tegnap estére bekerült egy extra ninjutsu tréning Éva senseiel 5Dan, aki amúgy Debrecenben, vagyis itt ismerkedett már a Krisna-tudattal, még a kezdetek kezdetén, de valamiért inkább mégis a „modern Buddhizmust” avagy a nagy „SEMMIT” választotta mint önmegvalósítási folyamatot… :)   (Ebből kifolyólag matajinak szólítom…)

  Szóval érdekes volt egy nő szemszögéből hallani a ninjutsu alapjairól. (Ez volt az első tréningem így majd 9évre vissza tekintőleg, amit egy nő tartott…) Egy előreláthatólag elég érdekes hétvégi szemináriumról jövendöl a tegnapi edzés, mivel valószínűleg neki lesz a legmagasabb fokozata…

  Szóval eléggé elfáradtam estére, kilencig tartott a tréning, így a reggel nyolckor kezdődő Kitaidót inkább kihagytam, annál is inkább, mert még ráadásul egy számomra teljesen ismeretlen részében volt Debrecennek… (Sebaj, majd legközelebb.)

 

Sensei:Master

  Újra és újra szembesülök azzal a ténnyel, hogy mindenkitől lehet tanulni valamit. Ahogyan egyre több ideje gyakorlok, a büszkeség egyre-másra, időről-időre felüti fejét szennyes szívemben. Több s kevesebb sikerrel általában tudom kontrolálni. Ezért tudok még mindig haladni az úton, szépen mások után…

  Azért szeretem a ninjutsut, akarom mondani, azokat a Dojokat szeretem, ahol nyitottak az emberek a fejlődésre és nincsenek elszállva maguk, vagy mesterük tudásától. Például, ha rákérdezek, vagy rámutatok valamire, akkor nem elfilozofálgatják, vagy épp leugatnak a kis sárga övemmel, hanem azt mondják, hogy jó, nézzük meg igazad van-e? És én is így próbálok meg hozzá állni, ha a saját hiányosságaimat firtatják…(Van bőven) Gyorsan kiderül, hogy kinek, vagy mindenkinek igaza van-e? Elég csak lejátszani a kérdéses szituációt. Ilyen szempontból vannak azonnal ellenőrizhető dolgok, mint pl egy technika végrehajtásának a hatékonysága.. –  De vannak olyan dolgok is, amiknek az érdemességére, avagy épp nélkülözésének hátrányos mivoltára, csak több éves gyakorlás után derül fény. Mint például reálisan és folyamatosan támadni minden technika gyakorlása közben stb…

 

 Na most :

  Először is, az embernek el kell döntenie, hogy mi az amit tanulni akar, és milyen szinten szeretné azt elsajátítani. Ezután pedig meg kell győződnie arról, hogy akitől épp tanul, ő mennyire felel meg az adott feltételeknek. Ha tudatosak vagyunk arról, hogy mit is szeretnénk elérni, akkor ki tudjuk válogatni abból a tudásból amit kapunk azt, amire valóban szükségünk van az eredmény eléréséhez.

 

 Magyarul :

  Vannak olyan mesterek, akik nagyon jók a harcban, az utcán bárkit lenyomnak, de legalábbis bármit túlélnek, iszonyatosan kemények, stb. Ők azok akikre nyugodtan lehet számítani egy igazi éles szituációban is és bármikor szívesen harcolna az ember az oldalukon. –  Viszont ezt a tudásukat képtelenek, vagy csak kis mértékben képesek átadni másoknak, mert ugyan nagyon érzik, de nem értik annyira amit csinálnak, hogy azt másokra levetítve is megtudják fogalmazni, vagy mutatni…

  Aztán vannak olyan mesterek, akik nagyon értik a technikákat, az elveket, tudják az összes japán elnevezést, bárkinek el tudják magyarázni és bárkinek meg tudják tanítani, ismerik látványosan és kicsiben is az összes variációt stb. De egy valódi küzdelemben valószínűleg az első ütések után megpadlóznának… Ők azok, akik értik, de nem érzik annyira azt amit csinálnak, hogy élesben is szilárdan oda tudjanak állni a szituációba.

  Persze mind a kettő érti, meg érzi valamennyire, de mind a kettőnél hiányzik valami…

  Mert a legjobb, az a harmadik fajta mester. Aki nagyon kemény, bárkit elintéz bárhol, és ezt a tudását simán képes átadni mindenkinek. Na ő igazából egy mester. Mert érti is és érzi is amit csinál. Törekszik az egyensúlyra a két oldal között. És mivel igyekszik megtartani ezt az egyensúlyt, ebből fakad az a képessége, hogy mind edzésen, mind élesben látja, hogy az aki épp a kezei közé keveredett (mindegy, hogy tanítvány, vagy ellenfél) mely hiányosságokkal rendelkezik, amiken épp javítania kell a fejlődése érdekében, vagy amiket kihasználva legyőzheti őt… Ő nem büszke a tudására, mert tisztában van saját hiányosságaival. Bárkitől képes tanulni és nem gondolja magát mesternek. Tudását nem arra használja, hogy büszkén, elismerést, tekintélyt, pénzt, követőket, avagy hírnevet  szerezzen magának, mint mondjuk az első kettő általában, hanem arra, hogy azt az arra érdemeseknek átadja…

  Az ilyen mesterből viszont nagyon kevés van. De a legjobb cél, ha mi magunk ilyenekké akarunk válni.

  Mert ez a motiváció segít bennünket abban, hogy az első kétféle mestertől is tudjunk tanulni, de legfőképp arra jó, hogy rátudjunk lelni azon kevesekre akik a harmadik csoportba tartoznak… ;D

 

 Gouranga!