Menü

A hírnév átok, vagy áldás? A sztárok hulló csillagok-e?



Vannak olyan emberek akik irigykedve csodálják a sztárokat, azokat a embereket akik híresek, akiket sokan ismernek, csodálnak. Ezek az emberek persze általában nem ismerik a másik oldalt, az árnyékosabbat, a szürke hétköznapokat, mikor nincs annyi csillogás és nincsenek rajongók sem. Csak az ember marad az elméjével ugyan úgy mint bárki más.
a sztár, mozi sztár

Mert a híres emberek is ugyan úgy esznek isznak alszanak, éreznek, mint egy hétköznapi ember. Nem tudnak többet enni, vagy többet ébren lenni, sőt általában még levegőt is kell venniük, meg wc-re is mennek. Persze van valami különleges, „egyedi” tulajdonságuk, ami híressé teszi őket, illetve amit csodálnak azok akik csak szeretnének híresek lenni, vagy van valamijük amiben sokkal jobbak mint mások, és akkor ettől válnak híressé.


De ha megnézzük a nagy sztárok, elismert, ismert és rajongott emberek életét, akkor láthatjuk, hogy általában nem egy egyszerű dolog a népszerűség. Ez a lélek eredeti természetéből adódik. Mivel a lélek nem élvező, hanem az élvezet tárgya, így mikor próbáljuk élvezni ezt a világot, általában ez nem működik túl sokáig, vagy túlságosan nagy mértékben.

Mivel a Lélek, egy nagy egész szerves része, vagyis nem más, mint Krisna parányi szerves része, így nem nehéz megérteni, hogy igazából nem ő az akiért rajongani érdemes, hanem maga Isten az. Istenről mindenki hallott, mindenki tudja, hogy ki  Ő. Mindenki felfogja és érti ezt a szót, éljen bármilyen népben, beszéljen  bármilyen nyelven. A mindenható, a mindenek fölöttiről mindenki tudja, hogy úgy körülbelül kire is gondoljon. És itt most teljesen mindegy, hogy valaki hívő, vagy nem hívő, mert ha még nem is hiszel Istenben, akkor is tudod, hogy körülbelül ki az akire gondolok. Vagy legalább rendelkezel némi elképzeléssel Róla.

Igazából  azért vagyunk ebben a világban, mert el akartuk felejteni Istent. Mi akartunk azok lenni. És Ő meg akkor megcsinálta itt ezt a kis játszóteret, hogy na akkor nyomjuk. Aztán persze az értelmesebbje rá jön, hogy nem rossz jóban lenni a történet mesélőjével, hogy egy szerepjátékos szófordulattal éljek; a kalandmesterrel, hiszen akkor lehet úgy könnyebb az élet. De az ostobák még mindig megpróbálnak törekvéseket tenni arra, hogy valahogyan meg tudjanak felejtkezni azokról a gyönyörűséges mindent látó szemekről, vagy a mindent halló fülekről, amik elől nincs menekvés, még a föld alá sem, mert mindig mindenről tudnak.

Isten a leghíresebb, és mivel Ő az egyedüli mindenható, így nem esik nehezére az összes rajongójával viszonozni, ráadásul egyszerre. Míg ha  egy jiva, vagyis egy földi halandó tesz szert a hírnév bármilyen szintjére, azonnal találkozik annak a közvetlen hatásaival is.

A hírnév átka
Életünk minden perce egy meditáció, mivel mindig gondolkodunk. Gondolataink nem mások, mint a meditációink. Ezeknek a meditációknak ereje, energiája van. Nem nehéz ezt leellenőrizni, mert ha valaki legalább egy kicsit is tudatos, vagyis nem csak néz, hanem figyel is és nem csak  a szemével, akkor könnyedén találhat olyan alkalmat, mikor érezte, hogy valaki haragszik rá, vagy valaki szereti. És ehhez nem kellett szavaknak vagy tetteknek történnie. Elég érezni.

 Ezzel ráadásul  mindenki így van. Így mikor valaki híres lesz és mások gondolnak rá, pozitívan, vagy negatívan, akkor bizony azt ő megérzi. Minél inkább szem előtt van valaki, minél aktívabb, minél több ilyen kis hullámot indít el a rajongói körében, annál több gondolat hullám érkezik vissza hozzá. Amivel semmi gond nincs, amíg valaki csak jó dolgokat kap, vagy népszerű tetteket hajt végre, mert azért általában szeretik. De amikor ez egy megvetés, gyűlölet, vagy csak nevetségessé válásba megy át, akkor ugye kezdődik a frusztráció, meg a miegymás. Ezek azok a pillanatok, amiket nehéz elviselni és amiért általában az előző korok és jelen korunk, de még a jövő korok hírességei is különféle menekülési útvonalakat választanak, a könnyű drogoktól az egyszerű kényszercselekedeteken át, egészen mondjuk az öngyilkosságig.

Mert elviselni mások rajongását csak Isten képes nagymértékben elviselni. Főleg azért, mert ez a rajongás általában önzéssel párosul, vagyis a rajongók nagy százaléka valamit el vár rajongása személyiségétől. El vár valami ízt, vagy valami viszonzást, hogy akkor neki is jó legyen. Ezt úgy nevezik már a teremtés kezdetétől, hogy önzés.

Egy sztár rajongói, megpróbálnak a sztárhoz hasonlóvá válni, utánozzák, vagy csak képzelődnek a vele való kapcsolatról. Szegényke pedig ezt mind megkapja, egy finom fizikai síkon. Főleg azok az emberek  nyírják ki magukat a mai népszerűséggel, mikor kéjes képeket tesznek közre magukról interneten, vagy más médiákban, amikre x ezer, vagy x millió férfi/nő csorgatja a nyálát, kihasználva őket úgy, hogy igazából nincsenek is jelen, csak így egy egyszer kattintott kép formájában. De a visszahatást megkapják, mivel az érzéseknek, az energiáknak nem áll útjába idő és tér, így könnyű szerrel eljutnak akár a bolygó egyik szegletéből a másikba. Így például, ha valaki a saját önző vágyait éli ki meditáció, fantáziálás, képzelgés során velük ezen képek, felvételek segítségével, akkor igazából csak az egyik fél részesül az „örömökben” a másik csak az utána maradó és ezzel járó űrt, vagyis a jogtalanul kihasználtság érzését kapja meg.

És ez az érzés mikor sokszorozódik akkor az kőkeményen elviselhetetlen egy feltételekhez kötött élőlény számára és ezért általában haza kell vágnia magát valami segédeszközzel, aminek a hatása meg persze az, hogy még jobban megnyílnak a csatornák, mert a mesterséges tudatmódosító szerek igazából felerősítik, ha csak ideig óráig is az efféle érzékelést is, így még többet kapnak a „jóból” és ezért csak még jobban menekülnek tovább és tovább.  Míg egy szép napon össze nem omlanak teljesen és ha elég szerencsések, környezetük a segítségükre lesz. Ha nincs ekkora mázlijuk, akkor kinyiffantják magukat.

Ezért láthatjuk azt, hogy a népszerű emberek időről időre felbukkannak, majd újra felbukkannak egy kicsit másképp, kicsit sokkal kiéltebben. De persze olyanok is vannak akik végképp eltűnnek a süllyesztőben és soha többet nem hallani róluk. de a nép nem kérdezi, hogy ki van mi van, meg hol van? Mert a Média újabb arcokat lök elénk, néhány újabb sikeréhes általában tehetségtelen, de ügyesen marketingezett meg betanított mű emberek formájában.

Azok az emberek akik méltatlanul a saját dicsőségüknek tekintik a hírnevüket és népszerűségüket, egytől egyig összeomlanak egy bizonyos idő után, mert korlátozottak a képességeik, a tartalékaik. A védikus írások kijelentik, hogy a tökéletes hírnév az, mikor valaki az Úr nagy baktájaként, első osztályú híve ként válik ismertté. És csak azért, mert csak ebben az esetben van tisztában az élőlény azzal, hogy a figyelem a dicsőség és az imádat nem neki jár, hanem a képességeinek, amiket Krisnától kapott, aki minden képesség forrása…

Gauranga