Menü

A holtak napján, mi az élet értelme?


Ma van a halottak napja. Ma
nagyon sok ember kimegy a temetőbe, és szembesül vele, hogy valaki aki
egykor része volt az életének, most már nem az. Az intelligensebbeknek
az is átvillan, hogy ő magukkal sem lesz másképp. Az én emberismeretem
szerint ez egy nagyon vékony réteg. Általában csak gyújtunk egy
gyertyát, kicsit csöndben vagyunk, aztán már iszkiri is vissza, mondjuk
a tv-elé. Ezen a napon nem kell a saját halálunkkal foglalkozni, hanem
csak a többiekével.?. Pedig a helyzet az, hogy ez a mi sorsunk is…

Az életben egy biztos dolog van és az a halál. Ez így elég kiábrándítóan hangzik igaz? Azért mert álltalában véve a halál nem tartozik azon témák közé, amikről beszélgetni szeretünk. De vajon miért nem?

Azért nem, mert nem tudunk róla tulajdon képpen semmit. Mert onnan még nem sokan jöttek vissza és azok akik vissza jöttek, nos ők sem tudják semmivel sem igazolni, hogy oda át jártak. Legalábbis a nagy átlag ilyen féle szkepticizmussal vélekedik erről a tényről. Van azonban egy kérdés, amit nehezen értek meg. Az, hogy annyi minden bizonytalan dologért képesek vagyunk erőfeszítéseket tenni, de az egyetlen dologról, ami biztos mindannyiunk jövőjében, arról legszívesebben megfeledkezünk. Miért? Mire számítunk? Arra, hogy velünk ez nem történhet meg? Vajon hányan bánták meg azok közül, akiknek a sírjára mécseseket és virágot teszünk ma este, hogy így gondolkodtak?

Egészen kicsi koromtól nyitott szemmel jártam a világban. Elég sok olyan emberrel beszélgettem, akik elég közel álltak már a halálhoz és tudtak is erről. Mikor jön a halál, akkor arról mindenki tudatos. Az ember, de még az állatok is érzik, hogy itt a vége. Azt hiszem nincs olyan ember aki ebben a pillanatban ne fogadná el, hogy van valami, vagy valaki, aki nagyobb és erősebb nála. Mert a halál előtt mindenki meghódol. De miért kell ezt a beismerést csak az utolsó pillanatban tenni? Miért nem törődünk az egyetlen biztos pontjával az életünknek?

Azért kell ebben a szenvedésekkel teli világban lennünk, mert azt akarjuk hinni, hogy mi irányítjuk a dolgokat magunk körül. Hogy mi vagyunk az okai azoknak a parányi változásoknak, amiről azt mondjuk, hogy az "én életem". Bizonyos mértékig így is van. Hiszen mindenki a saját sorsának a kovácsa. De ez a karma törvényére vonatkozik. Azaz, hogy minden dolog, ami történik velünk, az az előző életeinkben elkövetett jámbor vagy bűnös cselekedeteinknek a gyümölcse. A jövőnk, pedig aképpen alakul, ahogy most, a jelen pillanatban "megkovácsoljuk".

Mert mindannyian rabok vagyunk. Az anyag rabjai. A test rabjai. A test nem más, mint a vágyaink megnyilvánulása. Az utolsó hajszálig. Mi pedig valójában mind lelkek vagyunk.

A lélek örök. Örök tudással és örök boldogsággal. De amíg azt hisszük magunkról, hogy van valami közünk ehhez a testhez, és a testhez kapcsolódó dolgokhoz (rokonok, barátok ismerősök stb.) addig szenvednünk kell. Addig félnünk kell a haláltól. Miért?

Azért mert legbelül mind az örök boldogságot keressük, hiszen ez a lélek tulajdonsága. De amíg olyan dolgokban próbáljuk megtalálni ezt az örök boldogságot, amik elmúlnak, addig szenvednünk kell. Az anyagi dolgok, a gazdagság, az erő, a hírnév, a család stb. mint megannyi homokszem peregnek ki a markunkból, az idő viharában. Minél jobban kapkodunk ezek a szélfújta homokszemek után, annál nagyobb csalódásban, szenvedésben van részünk. Míg aki az örök értékekeket keresi, az meg találja a véget nem érő és egyre csak fokozódó boldogságot. Amit mindannyian keresünk, az nem más mint Isten. Ő az egyetlen aki biztos. Ő rá mindig számíthatunk. Ő mindig jelen van mindenhol. Ő az aki minden pillanatban ránk gondol. Ő az aki alig várja, hogy szóljunk hozzá, hogy keressük Őt. Ő az örök boldogság forrása. Mindegy melyik nevén szólítjuk, mert számtalan neve van Allah, Jehova, Jahve, JHV, Manitu, Krisna, Hare, Ráma. Ő nem különbözik a neveitől. Mikor kimondjuk Isten szent nevét, akkor szólítjuk Őt.

Van egy mantra, aminek az éneklése különösen kedves Neki. Ez egy ősi szanszkrit ima, ami Isten szent neveiből áll.

HARE KRISNA HARE KRISNA

KRISNA KRISNA HARE HARE

HARE RÁMA HARE RÁMA

RÁMA RÁMA HARE HARE

Hare azt jelenti : Isten energiája.

Krisna azt jelenti : Mindenkit vonzó

Ráma azt jelenti : Minden boldogság forrása.

Próbáld ki. Énekeld te is. Igazán nem nehéz.

Gouranga