Menü

“A jövő katonái”


A jövő katonái

A gyerekek akiktől annyit tanulok, türelemről, megértésről, béketűrésről, mint még soha senki mástól. Náluk hiába kiabál az ember, mert csak oda jönnek, adnak egy puszit, és megkérdezik, hogy miért vagyok mérges. Míg a felnőtteket lehet ellentmondást nemtűrő hangon egrecírozni, hogy neki feszüljenek saját határaiknak csak a fejlődési lehetőség érdekében, addig a gyerekek egy egész más világban élnek. Őket szeretni kell, és kedvesen inspirálni, ugyan akkor megtanítani őket a szigorú fegyelemre is.

Pont azon nevettünk a múlt héten, hogy már olyan régóta gyakorlom, hogy megérezzem azt, ha ártó szándékkal közelednek, hogy igazából csak ritka kevesen tudnak észrevétlenül 1m-en belül kerülni hozzám. Erre az egyik kislány, egyszer csak nyomott egy puszit a kezemre edzésen, utána meg nevetve elszaladt. Mindezt úgy hogy észre sem vettem.

Szóval erre nem voltam felkészülve, erre nem gyakoroltam soha. Hogy az emberi életnek van egy olyan szakasza is, mikor ennyire nyíltan, egyszerűen és őszintén viszonyulnak az emberhez. Ők nagy részt 5-6 évesek…

Amúgy meg csibész az összes. A mentalitásuk az arcukra van írva, és egy cseppet sem túloz a kép. XDDD