Menü

A jövő katonái, avagy hogyan vesztettem el a “szüzességemet”


Mindannyiunk életében vannak olyan emlékezetes pontok, amik meghatározóak a jövőnkre nézve. Bár akkor nem tűnnek olyan meghatározónak, mert lehet éppen izgulunk, vagy a büszkeségünkkel, esetleg az alacsony önbecsülésünkkel küzdünk éppen.

Horváth Ádám BujinkanBhimaClan Magyarország első Ninja klánja

A kopott kis autóban két nagydarab ember ült elöl. A sebváltó mellé egy rongyos csomagban néhány olajba jól beáztatott tőr volt csomagolva. Az anyós ülésen ülő férfi hol szigorú, hol kedves mosolygós ábrázattal tekintett a mellettük elsuhanó házakra és emberekre, a másik meg amelyik vezetett, végig szigorúan pislogott. Néha hozzá szóltak a hátsó ülésen pislogó alakhoz, aki igyekezett megbirkózni a jól ismert izgulós résszel, ami akkor szokta a torkát fojtogatni, ha új helyre ment, új emberekkel ismerkedett meg, vagy valami eddig ismeretlenbe vágta a fejszéjét.

A város egy lepukkant környékére tartottak éppen és közben kérdéseket tettek fel a hátsó ülésen egyre inkább elfehéredő alaknak, akiben a két elöl ülő mogorvasága és a környék egyre bizarabbá válása végett kezdett meg fogalmazódni a gondolta, hogy lehet még sincs olyan jó helyen és időben.

Aztán megálltak egy rozsdás vasúti felüljáró mellett lévő feltöredezett parkolóban. Kiszálltak és az eddig elöl ülő két férfi magabiztosan megindult a felüljáró felé, majd lassan kezdtek eltűnni a harmadik elől, aki nem látta őket, mert egy reflektor világított a parkolóban, de a lépcsőkig már nem jutott el a fénye. Ekkor kapott észbe, hogy neki is mennie kéne, de a lábai kissé ólmosak lettek az autóban feltett kérdések, majd a sötét parkoló, és a szemerkélő eső hatására.

De aztán erőt vett magán és a másik kettő után induljon, akik siettek előre, vele mit sem törődve, hiszen késésben voltak. Tudattalanul rohant át a felüljárón, hogy a másik végén sietős léptekkel küzdjön meg a lépcsőkkel, és a szeme sarkából még épp észre vegye az egyik kivilágítatlan kapualjban eltűnő alakokat, akikről feltételezte, hogy eddigi útitársai voltak. Beszaladt utánuk az épületbe, ami csak ekkor tűnt fel neki, hogy akár egy labirintus is lehetne, tele kérdéssel, hiszen világítás itt sem nagyon volt. Így inkább érzésre indult valamerre, mondhatni szag után, mert az egyik irányból meglehetősen erős izzadtság szagot hozott valami huzat.

Aztán belépett a fényes öltözőbe, ahonnét épp ketten siettek tovább, és megtalálta a két másikat már félig átöltözve. Azok vetettek egy kérdő pislantást felé, és félszegről odadobták, hogy azt hittük már beijedtél. Aztán ki rohantak az öltözőből ők is, és egyedül maradt a szedett-vedett székekből álló, repedezett vakolatú és töredezett szekrényes szobácskában, ahol még pár másik ember cuccai várakoztak szépen rendre hajtogatva. Így ő is gyorsan átöltözött, majd elindult a fény, meg a még erősebben érkező izzadtság szag irányába, ahol már elkezdődött az edzés és körülbelül 10-en futottak körbe az alacsony belmagasságú, szűk, de hosszú teremben. Kissé tanácstalanul álldogált a tatami mellett, de aztán egy kedves férfi mosolyogva behívta, hogy gyere állj be bemelegíteni.

Vett hát egy nagy levegőt, felidézte a sok verést, megalázást amin élete során át kellett mennie, a tehetetlen dühöt amit az okozott, hogy semmit sem tud tenni az erősebbek gonoszsága ellen, és megtette élete első lépését a ninjutsu világába.

Akkor még senki sem sejtette, hogy ez egy olyan lépés volt, ami meghatározza a hátralevő életét. Senkinek sem jutott eszébe, hogy egy másik városban fogja sok év után tanítani is ezt a harcművészetet, Felnőtteknek, nőknek, gyerekeknek, mindenkinek aki csak úgy érzi, hogy változtatni szeretne az életén… Nem sejtette, hogy mennyi megpróbáltatás, mennyi gyakorlás, vér és verejték lesz az ára annak, hogy eljusson oda ahová szeretne, hogy soha többet ne győzzék le és ne kelljen eltűrnie olyan dolgokat amiket nem akar, és mindezt át tudja adni másoknak is. Nem tudta ő sem, hogy mi lesz a jövő, hogy ez a lépés egy olyan állomás volt, ahol igazából meg sem állt, mert csak fejest ugrott ebbe a világba, ahol örök fejlődésre van késztetve az ember és aminek nincs is talán végső állomása, hiszen a lehetőségek és a fejlődés lehetősége is végtelen…

Aztán vagy háromszor kellett kiállnia, meg kimennie vizet inni az első edzésen, és onnantól minden tréningre vinnie kellett magával csokoládét és kockánként tolnia a ványadt kis testébe kb. tíz percenként, mert vagy egy évig tartott mire kiirtotta magából a gyengeséget, hogy leessen a vércukra, ha megütik. Ekkor volt 18 éves, és annyi sport kipróbálása után, most életében először, mikor véget ért az edzés, úgy érezte, hogy végre talált valamit az életben, aminek van értelme is…

A sofőr meg eltűnt az évek folyamán, de az a másik nagydarab, az megmaradt, sőt ő lett Magyarország első NinjaKlánjának fegyverkovácsa, ő meg onnan a hátsó ülésről a vezére. Azóta mind a ketten sokat változtak, és az élet is minden irányba vitte őket, de egy dolog, biztos maradt az életükben. A Ninjutsu…

Mivel nekem az első edzés és annak körülményei komoly emlékek maradtak, így a BhimaKlán, Magyarország első Ninja Klánja, egy nagyon szép és spirituálisan építő helyen tartja a foglalkozásait a BhaktiKutir életmód központban, hogy Neked elég legyen csak azt a döntést meghoznod, hogy el jössz. 5 éves kortól a halál pillanatáig van lehetőség nálunk gyakorolni a ninjutsut fiúk, lányok, hölgyek és urak számára egyaránt. Főleg a most induló Nyári intenzív tanfolyamainkat ajánlom sok szeretettel:


Nyári Gyerek Ninjutsu Tanfolyam
Ninjutsu Önvédelem Edzés Budapest
Intenzív Női önvédelem tanfolyam