Menü

A kardhal és a reményhal…


  Egy nagyon bensőséges surikenjutsu tréningel lepett meg bennünket ma a sensei, ahol elég sok alapdologra fény-derült a kegyéből. Sajnos tett egy megjegyzést is, miszerint ha valaki 30napig böjtöl, akkor utána megláthatja Istent, simán beszélgethet vele, meg minden. Ami kicsit fájt az az a hozzá fűzése volt, miszerint ez az Isten nem más mint az ember saját maga, csak ezt kevesen tudják.

  Ilyen edzéseken nem szoktam filozófiai beszélgetésekbe bonyolódni, mert nem illendő. Pedig ez az önmegvalósítást gyakorlók egyik nagy csapdája, miszerint a szívben lakozó felsőlelket, vagy szentlelket összekeverik a jivával, vagyis a valódi önvalóval, Isten parányi szerves részével, mely ugyan minőségileg egy Istennel, de mennyiségileg nem. Úgy mint az aranybánya és az arany, vagy mint az óceán és egy csepp az óceánból.

  Inkább vittem a 2 Senseinek egy-egy befőttes üveg mahapurát + egy kis Rasagulát + diós lasszit + Luglut mindenkinek. Ez majd megteszi a hatását. He-he J

 

 J„Mert a kardhal megy elől, a remény-hal meg utoljára „ J   

 (M.A. 4Dan )

Gouranga!