Menü

A kerítés (tanmese)


 

Volt egyszer egy kisfiú, akinek
igen nehéz természete volt.
Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy, mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel,
üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. Az elkövetkezendő hetek során
megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra
csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mit a szögeket
beütni a kerítésbe. Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem
ütött be a kerítés fájába, Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy
ma egyetlen szöget sem kellett a
kerítésbe ütnie Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi
a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a
kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy
szög sincs a kerítésben. Az apa
elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt: „Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd
csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen.
Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot
mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen. Belemárthatsz
egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a
sérülés ott marad.

A szavakkal okozott seb is olyan,
mint egy fizikai seb.

A barátok nagyon ritka ékszerek, megnevettetnek és bátorítanak. Ők
mindig készek téged meghallgatni, mindannyiszor, amikor neked arra szükséged
van, támogatnak, kitárják előtted a szívüket. Mutasd meg a barátaidnak,
mennyire is szereted őket.

forrás

Gouranga!