Menü

A két hegedűs


Hegedű, violinA hegedű azzal a nyers, fanyar hangal sírt fel amivel akkor szokott, ha olyan kezekbe kerül akik nem értenek hozzá. Pedig most nem ez volt a helyzet. Hiszen egy szakavatott maestro hozta elő belőle ezt a hangot, majd nem sokkal utána, egy hasonlóan fájdalmas, szintén fals hullám következett.

Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen nagyszerű hegedű virtuóz is tud ilyeneket bénázni és a sok oly kellemes dallam után megmutatja, hogy bizony néha a mester keze nyomán is olyan dolgok kerülnek elő, amikre azt mondaná a nagy közönség, vagy a szomszédok legalábbis valószínűleg, hogy rettenetes. Még jó, hogy tudta, hogy a maestro most épp hangol és azért ezek a torz szólamok.

Mikor megjött, lopva bepillantott a szobájába, ahol nagy munkában látta őt. Épp cserélte a húrokat hangszerén, mert az előzőek megkoptak. Eleinte nem nagyon értette, hogy mi kerül néhány új húron annyiba, mint egy átlag ember félhavi fizetése, főleg, ha ilyen rettenetes hangokká torzítják a maestro játékát, de aztán a mester elmondta, hogy egy darabig el tart, mire frankón belövi az új cuccot, úgyhogy nem firtatta, hanem ment a következő csomagért ami a ház előtt várta, a másik hegedűssel együtt.

Minden befért a kocsiba egy fordulóval hiszen nem volt túl sok cucca és azokat is szerette volna még legalább a felére venni, hogy legközelebb ha költöznie kell, akkor csak egy hátizsákba beleférjen, vagy legalább annyi legyen amit hurcolnia kell, hogy azzal egyedül is elboldoguljon gyalog.  Gyorsan felpakoltak és a hurcolkodás után egy fergeteges pasta következett ebédre, hatalmas olivabogyókkal, meg azzal az ínyencséggel, amit mangó pikölnek mondanak, de fogalma sincs hogyan is kell írni, ellenben ha csak rá gondol, ott van a szájában az a bizonyos enyhén csípős, nagyon pikáns íz. Az Atyó jól tud főzni annyi szent…

Szóval ezentúl mikor azt mondja, hogy haza megy, akkor az azt jelenti, hogy ide jön, mert itt fog ezentúl lakni. Együtt a két hegedűssel, valahol a másodikon…

Aztán nagyot nevettek mind a hárman, valami tréfán, amit a maestro dobott be, mert hasonló volt az érdeklődési körük, meg a humor érzékük is egy húron pendült, hiszen az egyik hegedűssel egy földön született, a másikkal meg hasonló múltja volt, és ezek olyan dolgok, amik hasonlóvá tesznek embereket…