Menü

A kétezer ifjú katona története.


Reggeli közben az egyik bhakta mesélte, hogy a Rátha-Yatra fesztiválon vannak olyanok, akik a hatalmas szekér kerekei közé vetik magukat, így próbálván meg soron kívül visszajutni Istenhez.

Aztán az Istentiszteleten az első beszélő is elmesélt egy szekeres történetet egy kislányról, aki mikor a mormonok átzarándokoltak Amerikán, akkor a kerék alá esett és eltört egy-két tagja. A csoport vezetője, hordágyat csináltatott neki, amit lovak közé fogtak, és amíg jobban nem lett a kislány addig ott lovagolt mellette. A beszéd címe a kedvesség volt. Az volt a mondani valója, hogy igazából nem számít mik a körülmények, a legfontosabb, hogy mindig törődjünk egymással és soha ne hagyjuk veszni a "gyengéket".

Az utolsó beszélő, aki mellé amúgy leültem egy misszionárius volt. Magyar. Mikor megkeresztelkedtem volt egy rész a mormon könyvében, ami 2060 ifjú katonáról szólt. A mai napig ez a kedvencem ebből a szent-írásból. Bevallom, megörültem mikor elmondta, hogy ez a kedvenc része neki is és hogy erről fog beszélni.

A kétezer ifjú katona története 
Valaha élt egy nép az Amerikai földrészen. Nefitáknak hívták őket és nagyon vallásosak voltak. Egyszer megfogadták, hogy soha nem fognak fegyvert, még ha megtámadják őket sem. Élt egy másik nép is ott Anti-Nefi-Léhitáknak hívták őket. Teljesen vallástalan és érzékkielégítő nép voltak. Ebből kifolyólag nagyon irigyek voltak a jámbor és vallásos Nefitákra. Elhatározták hát, hogy megszerzik gazdagságukat és kardélre hányják mindőjüket. Meg is támadták szent városukat, de azok nem védekeztek, így miután jónéhányukat könyörtelenül lemészárolták bűntudatuk lett, hogy fegyvertelen embereket öltek. El mentek hát, mert nem tudták mi tévők legyenek. Közben az életben maradt Nefiták teljesen elkeseredtek amint meglátták szeretteiket vérbe fagyva. Azon tanakodtak, hogy ha még egyszer vissza jönnek, akkor bizony megszegik az Úrnak tett esküjüket és fegyvert ragadnak. De voltak nekik fiaik, akik ugyan még sosem voltak csatában, azt mondták atyáiknak, hogy ne szegjék meg amit Istennek megígértek, inkább majd ők felveszik a harcot a könyörtelen ellenséggel. 2060-an voltak és Morónit választották meg hadvezérükké. Közben érkezett egy sereg segítséget nyújtani a bajban, akiket egy Antipus nevű harcos vezetett. Az volt a stratégiájuk, mivel még így is csak fele annyian voltak mint az Anti-Nefi-Léhiták, hogy a Moróni vezette tapasztalatlan sereg menekülést színlel, Antipus serege pedig elbújik valahol, és üldözőbe veszi az üldöző ellenséget. Minden így is történt, de egy idő után Moróni látta, hogy nem menekülhetnek tovább, meg kell állniuk és harcolniuk kell. A 2060 ifjú katona, bár még soha nem harcolt, sosem látott bátorsággal nézett szembe a halállal. Anyáik azt tanították nekik, hogy ha Isten velük van, akkor nem győzheti le őket senki és semmi. Megálltak hát és hatalmas erővel pusztítani kezdték az ellenséget. Közben pedig Antipus is odaért és hátbatámadta az agresszorokat. Olyan elszántan harcoltak, hogy az ellenség ereiben meghűlt a vér és végül megadták magukat. Mikor a csata után Moróni számba vette hős fiait, nagy örömmel látta, hogy bár 200-an közülük elájultak a vérveszteségtől, s mindegyikük számtalan sebből vérzett, egy sem halt meg.

Ez a történet nekem ismét rá világított arra, hogy bár számtalan vallás létezik, Isten csak egy van. És ha a vallásos emberek azt szeretnék, hogy végre ne legyen ennyi féle gyakorlat, és ennyi ellentét, akkor úgy mint Moróni ifjú katonái és Antipus hős serege össze kell fogni a vallástalanság ellen. (Már nem az öldöklésről, hanem a prédikálásról beszélek itt.)

  Aztán vége lett az Istentiszteletnek én meg minnél gyorsabban vissza szerettem volna érni a templomba, mivel kicsit bűntudatom támadt, amiért megint a "saját fejem után" mentem. De az ajtóban "elkaptak" néhányan, hangos Hari bolo-zás közepette. Kérdezték miért jöttem? Mondtam, hogy én is megkeresztelkedtem egykoron még Szombathelyen. Ők pedig mesélték, hogy jó néhányan járnak már hozzánk ebédelni, meg mindig jönnek amikor itt van Sivarama Swami maharaja. Megörültem és mondtam, hogy 13.-án megint itt lesz. Erre ők is megörültek, sőt az egyikőjük elővett a táskájából néhány meghívót amit a templomban szerzett és gyorsan szétosztotta a többieknek.

  Hiszek az Úr Caitanya maháprabhu jóslatában miszerint minden faluban és minden városban énekelni fogják az Úr szent neveit.

 "Swamiji elégedett volt, hogy egy újabb nyugati nagyvárosban képviselheti lelki tanítómesterét, Bhaktisidhanta Sarasvatit és az Úr Caitanyát. Minél nyugatabbra megyünk, mondta az Úr Caitanya, az emberek annál materialistábbak. Mégis kijelentette, hogy a Krisna-tudatnak az egész világon el kell terjednie. Swamiji istentestvérei gyakran csodálkoztak az Úr Caitanya kijelentésén, hogy egy napon minden faluban és városban énekelni fogják majd Krisna nevét. Talán jelképesen kell értenünk, mondták. Mi mást jelenthetne? — Krina minden városban? De Bhaktivedanta Swami mélyen hitt az Úr Caitanya szavában és lelki tanítómestere utasításában. Itt volt a messzi Nyugaton, San Francisco városában, és az emberek már énekelték a szent nevet. Virágokkal és kirtanával, lelkesedéssel fogadták. És a világ tele van hasonló városokkal"

 Részlet a Prabhupáda c. könyvből

GOURANGA HEY!