Menü

A Kisordas


 

Kisordas

 

Húsvét hétfőn
nagyon szépen sütött a nap és nagyon jól voltam lakva. A Bhakták a templomkertben olyan kedvesen kínáltak prasadammal, hogy nem tudtam ellen állni. Jó ízűen nevetgéltek és viccelődtek velem és egymással. Ebéd után felterveztem menni a közeli rókahegyre egy robogóval amit az egyik Krisnás cimborám adott kölcsön, hogy megnézzem a híres neves kőbányát, meg csak úgy a környéket ahol most épp élek és egy ideig, ha Isten is úgy akarja élni fogok.

Ahogy felültem az idill ebéd után a drót szamárra, kissé váratlanul ért, hogy a beragadt gázkar indítás után kirántja alólam a masinát és akkorát esek hanyatt, hogy arra kinéznek a környék lakói házaik ablakán.
Hála a Ninjutsu tréningeknek, meg a szigorú és józan mestereknek, akik először mindig azt tanítják meg, hogy miként kell túlélni egy-egy támadást, vagy bármi mást, nem a gerincemre és a medencémre csattantam nagy rész, hanem a hátam közepével tompítottam a becsapódást. Persze így is le jött a bőr két helyen a hátamról és kissé bevertem a csontokat, de mégsem tolókocsi lett belőle, hanem csak egy törés a magányosan romantikusnak induló kirándulás előtt.

Hatalmas csattanással állt a hátsó kerekére a motor és az előttem egy méterrel parkoló kocsinak csapódott míg én nyekkentem, hogy a következő pillanatban rám vágódjon. Szintén a sokat gyakorolt eséseknek köszönhetően odébb tudtam rúgni, illetve el tudtam vezetni, hogy ne vágódjon rajtam. Sőt egyből fel is tudtam pattanni, hogy megzabolázzam a megbokrosodott jószágot és így csak a hátsó lámpája törött el, más nem sérült rajta. Persze eddigre már megszólalt az ütközéstől a kocsi riasztója és meg így józanodtam ki egy röpke pillanat alatt, hogy hol is vagyok, mi ez a hely itt körülöttem, mi ez a világ és kicsoda Krisna akinek köszönhetem az efféle pillanatokat még mielőtt elhinném, hogy itt is létezik boldogság, vagy valami ahhoz hasonló.

Egy másik jó barátom érkezett segítségemre és szakértelmének köszönhetően gyorsan vissza rakott mindent a gépre, én meg sajgó porcikákkal robogtam fel a hegyre, ahol már nem is volt kedvem annyira szétnézni.

Másnap kedd reggel

arra ébredtem, hogy durván érzem az esés nyomait és némi torna után bírtam csak felkelni. Némi hátáztatás után beindult a vér és mire az oltárt nyitották, sikerült levánszorognom anélkül, hogy bárki tudná mennyire sajog mindenem.

Persze Krisna kegye mindezzel még nem ért véget,

hiszen pont erre a napra ígértem RK-nak, hogy jövök segítek neki kiüríteni egy épületet, amit eladtak és ahol eddig raktároztuk a templom holmijait és amik közül sok mindentől meg kellett volna válnunk egy konténer fenekén, mert nem tudtuk volna máshová elhozni. Így mivel úgy nézett ki, hogy hamarosan elkészül az ashram, gondoltam benézek én is, hátha találok néhány bútort aminek hasznát venném.

Az első emeléseknél már tudtam, hogy kőkemény napom lesz és bizony mire megraktuk a konténert már éreztem minden porcikámat. Viszont nagyon patent kis cuccokat sikerült kihalásznom az elmúlás markából. Pont olyan kis egyszerű natúr fa bútorokat amilyenek közt szeretek élni, mert melegséget, egyszerűséget és strapabíróságot sugároznak.

És persze pont ez volt az a nap

amikor a második edzést tartottuk az előtte héten nyitott dojoban. Szóval kicsit készen, de megtartottam a második edzést, ahogyan úgy ahogyan én is mindig megmértem egy-egy edzőt beálltam és csináltam én is. Ez egy jó kis alkalom volt, hogy legyőzzem a testi életfelfogást és azt igyekezzek megvalósítgatni, hogy nem vagyok ez a test. Persze ezen belső harcomból nem sokat vettek észre azok akik eljöttek, hiszen egy olyan tempót igyekeztem diktálni, hogy ők is a belső harcukkal legyenek elfoglalva és ne az én küszködésemmel.

Aztán hét közben bepörögtek

a munkával meg a honlap fejlesztésekkel is a dolgok és csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi minden tud történni egyszerre. Megtartottam az edzéseket rendjén, bár ennek az lett az ára, hogy nem tudtam elmenni a Seijinbe edzésre, hogy át állítsam a fejemben, hogy nekem most kedd meg csütörtök kell mindenképpen edzésen lennem és az összes többi csak másodlagos dolog. Hiszen itt vannak Csillaghegyen azok a harcosok, akik számítanak rám és akiket szolgálnom kell azzal, hogy vezetem a tréninget.

Az avatás szele megcsapott
Eközben megkaptam a hírt, hogy a templomtanács szabályai szerint amit mostanság tartottak ajánlanak Lelki Tanítómesteremnél, Srila Siwaráma Swaminál avatásra, ami két hét múlva lesz egy nagy ünnepségen Krisna-völgyben. (Nrisimha Caturdasi fesztivál.)
Persze a szituáció ennél egy kicsit komplikáltabb volt, de a végeredmény csak ez lett.

Innen persze beindult az élet.

Főleg, hogy ezt az információt mindenki előbb tudta meg nálam és így csak jöttek emberek gratulálni, én meg nem is tudom, hogy mihez.

Nagyon felgyorsultak a dolgok. Egyszerre a templomi, a magán és a munkahelyi életemben is. Egymás után jöttek az újabb információk, felkérések, megharagudások, barátságos kapcsolatok, és szidalmak. Az egészben az volt a csodálatos, hogy nem tudtam kizökkenni egy bizonyos úgy lesz ahogy lennie kell hangulatból és közel hideg fejjel szemlélhettem az eseményeket egy lépéssel hátrébbról attól akit mindenki mc-nek gondolt. Sajgó háttal, hideget és meleget kapva egyaránt mentem tovább azon az úton amit elém rakott az élet.

Váratlanul, de nem felkészületlenül!
Az avatásról szóló hírek váratlanul értek. Váratlanul, hiszen nem olyan régen még örülhettem, hogy beengednek a templomba. De semmi képpen nem felkészületlenül. Hiszen az összes szentírás ezt hangoztatja, hogy el kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, akitől avatásban kell részesülnünk.

"A Krisna-tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. A Krisna-tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: még olyan emberek között is lehetséges, akik candala, mleccha vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiában Srila Sanátana Gosvámi is kiemelte a Hari-bhakti-vilása címû könyvében, ami smriti, s hiteles védikus útmutatást ad a vaisnavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanátana Gosvámi elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyítik, úgy a hiteles diksa, azaz avatás révén bárkibõl vaisnava lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertõl, aki a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az õt megelõzõ lelki tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik diksá-vidhánának. Az Úr Krisna a Bhagavad-gitában kijelenti: vyapásritya, az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot követve az egész világ Krisna-tudatossá válhat."

Srimad Bhágavatam 4.8.54


tad viddhi pranipátena      pariprasnena sevayá
upadeksyanti te jñánam      jñáninas tattva-darsinah


„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld õt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert õk már látták az igazságot.” A Srimad-Bhágavatam (11.3.21) ugyanezt a tanácsot adja:

tasmád guruh prapadyeta      jijñásuh sreya uttamam
sábde pare ca nisnátam      brahmany upasamásrayam


„Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi boldogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások végkövetkeztetését, és képes meggyõzni másokat is ezekrõl. Tudnunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsõbb Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.” Visvanátha

Srimad-Bhágavatam 5.14.41

Szóval Ninjutsut tanulok. Ami egy harcművészet. A harcra készülök, mely életről és halálról fog majd szólni és ami akkor jön majd el, mikor nem számítok rá. És így váratlanul fog érni. Váratlanul, de nem felkészületlenül. Körülbelül ez is egy ilyen szituáció volt, hiszen mikor először elolvastam a Bhagavad-Gitát, azóta ugyan úgy minz minden ép eszű ember arra készülök, hogy egy nap avatást fogadhassak el egy Hiteles Lelki tanítómestertől…
Aztán még volt sok minden más is, olyan dolgok amiket majd csak 20 év múlva fogok elmesélni, ha lesz aki meghallgasson.

Úgy ahogy kell, felkészültem és minden elrendezést megtettem, hogy akkor és ott ne rajtam múljon, hiszen gyáva és szar alaknak éreztem volna magam egy életen át, ha mikor ott a lehetőség nem fogadtam volna el egy tiszta bhakta kegyét, mely efféle képpen nyilvánult meg.
Póker
Srila Sivaráma Swami pedig végtelen kegyében még egy olyan alacsonyrendű kutyát is elfogadott tanítványának mint amilyen én vagyok. Ez hát a bizonyíték, hogy érdemes gyakorolni a Krisna-tudatot bármi történjék is, hiszen Krisna igazából az aki leosztja a lapokat és nem azok akik az asztalnál ülnek. Ők csak játékosok, aki azokkal a lapokkal tudnak előjönni, amiket kaptak a Nagy osztótól.

Kisordas

Kisora das

Lelki tanítómesteremnek megfogadtam, hogy:
1.) Ezentúl nem eszek húst, halat, tojást
2.) Nem játszom szerencse játékot
3.) Nem használok kábító, mámorító szereket
4.) Nem élek tiltott nemi életet
5.) Minden nap legalább 16 kört japázok
6.) Rendszeresen tanulmányozom Srila Prabhupáda könyveit.

Ekkor ő rám mosolygott és a Kisora das nevet adta nekem, ami a Fiatalkori Krisnának a neve. Átadott egy japaláncot amin ezentúl a meditációhoz használhatok és így meg lett…

Persze a bhakták egyből tanúságot adtak különös humorérzékükről

és a legkülönfélébb varriációkat találták ki a Kisora- névre, bemutatva nekem ezzel, hogy milyen lelki fejlettségi szinten is állnak.

Itt van néhány a teljesség igénye nélkül, hogy azok akiknek ez okoz örömet, nevethessenek. Hiszen jobb, ha az ember nevetést hoz elő a népekből mint sírást.:

1) Kis óra
2) Kis orrú
3) Kis orr
4) Kis Úr
5) Kis ordas  (Nekem ez tetszett a legjobban)

A Sástra ezt mondja:

Ahogyan utána olvasgattam ilyen dolgokat mondanak a szent írások Krisnának erről a nevéről, vagyis Kisoráról, a fiatal kori Krisnáról:

"Tíz éves és hét hónapos volt, amikor Caitra hónap fogyó holdjának két hetében, a tizenegyedik holdnapon Mathurába ment, s a tizennegyedik napon megölte Kamsát. Kaisora korát így tízévesen töltötte be, és örökre meg is marad tízévesnek. Meg kell tehát értenünk, hogy az Úr ettõl az idõtõl kezdve örökre kisora marad.”

Sb.10.45.3.


kisora-svarúpa krisna svayam avatári
kridá kare ei chaya-rúpe visva bhari'


„Az Istenség Személyisége, az örökké fiatal Sri Krisna az elsõdleges Úr, minden inkarnáció forrása. Kiterjed e hatféle kategóriába, hogy biztosítsa legfelsõbb hatalmát az egész univerzumban.”

cc.adilila.2.98.

Az volt a különleges, hogy minden magától történt.

Van ilyenkor egy szép szokás, hogy Daksinát, vagyis adományt ad a tanítvány a lelki tanítómesterének és azt úgy koldulja össze. Kicsit aggódtam, hogy vajon menni fog-e nekem is, de igazából csak pár ismerősömhöz mentem oda, mert egy csomó barátom jött és nagy örömmel fogadták, hogy avatott tanítvány leszek és ők ajánlották fel, hogy szeretnének Daksinát adni. Kicsit zavarba is voltam ettől, de igyekeztem nem állni az élet útjába.

Hát így történt, hogy oly sok csata után egyszer csak ott találtam magam Guru devám lótuszlábai előtt és befogadott engem is a családjába, és tagjává válhattam egy a teremtés kezdete óta töretlen hiteles lelki tanítómesteri láncolatnak.

kisordas
Gauranga
Srila Siwarami Swami Maharaja Ki Jaya!

 

ui:Köszi a képekért Dévinek :)