Menü

A Kiválasztott


A Kiválasztott
Csendben figyelte az embereket az utcán. Csak egy szellem volt a sok közül. Odafigyelt, hogy ne sugározzon semmit magából, nehogy megzavarja a hétköznapi halandókat, akik élték a mindennapi életüket és hajtották mindennapi gondjaik vélt vagy valós megoldásait. A korlátnak aminek neki támaszkodott gondot okozott a súlya, pedig teljesen átlagos testalkatú volt, így néha nyekkent nyekkent egyet jelezvén, hogy lehet hamarosan megadja magát. A környék, ahol a villamost várta a város leghírhedtebb részének kellős közepe volt csupa olyanokkal akik imádták ezt az életet, vagy olyanokkal akiknek nem jutott más és csak itt tudtak élni.
Ő azon kevesek közé tartozott akik stratégiai döntést hoztak akkor amikor ezt az életteret választották. De ez talán mindegy is a világ szempontjából. Ha csak nem azon a szálon indulunk el, hogy mi a különbség azok az emberek között akik választanak az életükben és azok között akik csak sodródnak, túlélnek.
A túlélés  fontos szempont és vannak olyan körülmények amikor az embernek túl kell élnie a saját életét. De nem szabad beleragadni ebbe a hangulatba, mert különben az egész életet csak túléli az ember, ahelyett, hogy megélné. A megélés az ami hiányzik a tömegből, a megélés az ami az átlagon kívülit megkülönbözteti az átlagostól.
Ő az volt aki az átlagon kívülieket kereste. A kiválasztottakat. Azokat akik különlegesek voltak valamiben, akik nem úgy léteztek a szürke világban ahogy mindenki más, hanem akik látták a virágokat az út repedései között, vagy észrevették a madarakat a házak ereszén. Azokat akik bár megtehették volna nem löktek félre másokat a villamoson, hogy beférjenek, jobb helyük legyen, hanem csak csendesen szemlélték, vagy igyekeztek szemlélni a körülöttük hömpölygő világot.
A különlegesség, a maga nemében nem egy nagy dolog, hiszen mindenki különleges. Minden élőlény, egy egyedi különálló lélek, aki olyan tulajdonságokkal érzésekkel gondolatokkal rendelkezik amilyenekkel senki más. Mindenki különleges és mindenki egyedi. Mindenki fantasztikus ötletekkel rendelkezik és mindenkinek fantasztikus potenciálja van arra, hogy szebbé jobbá tegye a világot maga körül. A kiválasztottat az teszi kiválasztottá, hogy ő tisztában van ezzel, sőt nem szégyenli sajnálja, irigyli használni sem eme különleges felhatalmazását.
Azok akiket szürke, unalmas, hétköznapi  embereknek gondolunk mondunk a tetteik és az életük alapján, azok csak azért azok, mert ők ezt választották maguknak. Igazából a döntés, hogy önzetlen, önfeláldozó, vagy tettre kész legyen valaki az egy saját belső döntésen múlik. Azon, hogy mersz-e valamit másként csinálni mint ahogyan azt mindenki más, vagy ahogy tanítják, vagy ahogy elvárják.
ztán szépen lassan begördül a villamos és az emberek tülekednek felfelé rá, illetve le róla. Ő meg szépen enged az áramlásnak és a szélére húzódik, hogy ne kelljen harcolnia senkivel egy jó helyért. Végül is úgy is csak két megállót utazik.
A Villamoson kedvesen mosolyog továbbra is a szemével, mert ha a szájával is így tenne, akkor azt már néhányan magukra vennék és rosszul éreznék magukat mert azt gondolnák, hogy rajtuk nevet. De a szemével mosolygás miatt még sosem volt senki ideges. Az emberek körülötte mogorván és csendesen várják, hogy a szerelvény továbbgördítse őket úti céljuk felé. Megannyi arc, megannyi élet, megannyi történet és megannyi megélés, érzés, vágy és gondolat.  Bár mindenki csendben ül, ő érzi, hogy mindenki fejében cikáznak a gondolatok. Hiszen az övében is cikáznak folytonosan.
Erre a gondolatra elmosolyodik halkan, hogy senki se lássa. Körbepillant, hogy biztos senki nem vette- e észre, aztán felidéződnek benne azok az évek amikor felnevetett volna akár hangosan is ebben a szituációban. De most már nem tesz ilyeneket. Megtanulta türtőztetni magát és ezért hálát adott Istennek.
Mikor újra körbe néz, néhányan elkapják a tekintetüket, mert megéreztek valamit lényéből és figyelni kezdték automatikusan. De persze a szemébe nem néznek bele, csak gyorsan elkapják. Kivéve a kiválasztottakat. Ők azok akikkel találkozni szokott a tekintetük, és egy pillanatra, egy rövid szemrebbenésnyi pillantásra egymás lelkébe néznek. Ez aza apillanat amit arra szokott használni, hogy szeretetet, együttérzést mutasson mások felé, ne pedig úgy mint mikor még 20 éves volt és azt gondolta, hogy mindenkinél keményebbnek kell lennie, mert ez a siker kulcsa…
De most nem néz vele senki farkas szemet…
Így leszáll és mély lélegzettel (egyesek szerint sóhajtással) beleveti magát élete újabb jelenetébe, ahol eljátssza a sors rábízott szerepét, mint sima sétáló halandó. Míg oda ér a helyre ahová tart, megnézi a többi főszereplőt, akiké az a jelenet ahol ő csak utcán sétáló statiszta. Így megpillanjta a romantikus filmet ahol a fiú meg  alány csókolóznak a piros lámpánál és körülöttük megszűnik a világ, a koldust aki szapora tekintetével keresi a következő embert akihez oda mer menni és akitől életének nagy változását várja, vagy az apát aki kiszáll épp a kocsiból a családjával, és mindenkit szépen terelget a járdán.
Aztán oda ér edzésre, ahová épp bandukolt. Előtte szintén edzésen volt, egy pár napi járóföldről érkezett mester csodájára járt arra, hogy megnézze mit adhat neki, vagy kaphat tőle. Ezért késett. De igazából nem is késett, hiszen ez a mai történet így volt megírva, hogy mindezt átgondolhassa, átérezhesse, hogy egy nap talán majd papírra vethesse.
Hogy elmondhassa, hogy ő nem különleges, vagy különlegesebb másoknál. Hogy elmondhassa, nem csinál semmi olyat amit más ne tehetne meg. Hogy elmondhassa azt, hogy ő nem azért kiválasztott, mert valaki kiválasztotta, hanem azért, mert ő választotta ki saját magát. Hogy valahogy szavakba öntse a gondolatot, hogy Te is különleges vagy, hogy Te is lehetsz kiválasztott, csak ki kell választanod magad, mert minden ott van benned ami kell ahhoz, hogy átlagon kívüli legyél és olyan dolgokat tegyél, amiket az átlagos emberek nem szoktak.
Például Gyere el velünk kiválasztottakkal Indiába. Merd elhinni, hogy simán menni fog neked is, hogy ott legyél, ahová mások csak áhítoznak. Váltsd valóra egy álmodat, úgy, hogy elhiszed..Csendben figyelte az embereket az utcán. Csak egy szellem volt a sok közül. Odafigyelt, hogy ne sugározzon semmit magából, nehogy megzavarja a hétköznapi halandókat, akik élték a mindennapi életüket és hajtották mindennapi gondjaik vélt vagy valós megoldásait. A korlátnak aminek neki támaszkodott gondot okozott a súlya, pedig teljesen átlagos testalkatú volt, így néha nyekkent nyekkent egyet jelezvén, hogy lehet hamarosan megadja magát. A környék, ahol a villamost várta a város leghírhedtebb részének kellős közepe volt csupa olyanokkal akik imádták ezt az életet, vagy olyanokkal akiknek nem jutott más és csak itt tudtak élni

ninjutsu önvédelmi edzés budapesten

Csendben figyelte az embereket az utcán. Csak egy szellem volt a sok közül. Odafigyelt, hogy ne sugározzon semmit magából, nehogy megzavarja a hétköznapi halandókat, akik élték a mindennapi életüket és hajtották mindennapi gondjaik vélt vagy valós megoldásait. A korlátnak aminek neki támaszkodott gondot okozott a súlya, pedig teljesen átlagos testalkatú volt, így néha nyekkent nyekkent egyet jelezvén, hogy lehet hamarosan megadja magát. A környék, ahol a villamost várta a város leghírhedtebb részének kellős közepe volt csupa olyanokkal akik imádták ezt az életet, vagy olyanokkal akiknek nem jutott más és csak itt tudtak élni.

Ő azon kevesek közé tartozott akik stratégiai döntést hoztak akkor amikor ezt az életteret választották. De ez talán mindegy is a világ szempontjából. Ha csak nem azon a szálon indulunk el, hogy mi a különbség azok az emberek között akik választanak az életükben és azok között akik csak sodródnak, túlélnek.

A túlélés  fontos szempont és vannak olyan körülmények amikor az embernek túl kell élnie a saját életét. De nem szabad beleragadni ebbe a hangulatba, mert különben az egész életet csak túléli az ember, ahelyett, hogy megélné. A megélés az ami hiányzik a tömegből, a megélés az ami az átlagon kívülit megkülönbözteti az átlagostól.

Ő az volt aki az átlagon kívülieket kereste. A kiválasztottakat. Azokat akik különlegesek voltak valamiben, akik nem úgy léteztek a szürke világban ahogy mindenki más, hanem akik látták a virágokat az út repedései között, vagy észrevették a madarakat a házak ereszén. Azokat akik bár megtehették volna nem löktek félre másokat a villamoson, hogy beférjenek, jobb helyük legyen, hanem csak csendesen szemlélték, vagy igyekeztek szemlélni a körülöttük hömpölygő világot.

A különlegesség, a maga nemében nem egy nagy dolog, hiszen mindenki különleges. Minden élőlény, egy egyedi különálló lélek, aki olyan tulajdonságokkal érzésekkel gondolatokkal rendelkezik amilyenekkel senki más. Mindenki különleges és mindenki egyedi. Mindenki fantasztikus ötletekkel rendelkezik és mindenkinek fantasztikus potenciálja van arra, hogy szebbé jobbá tegye a világot maga körül. A kiválasztottat az teszi kiválasztottá, hogy ő tisztában van ezzel, sőt nem szégyenli sajnálja, irigyli használni sem eme különleges felhatalmazását.

Azok akiket szürke, unalmas, hétköznapi  embereknek gondolunk mondunk a tetteik és az életük alapján, azok csak azért azok, mert ők ezt választották maguknak. Igazából a döntés, hogy önzetlen, önfeláldozó, vagy tettre kész legyen valaki az egy saját belső döntésen múlik. Azon, hogy mersz-e valamit másként csinálni mint ahogyan azt mindenki más, vagy ahogy tanítják, vagy ahogy elvárják.

Aztán szépen lassan begördül a villamos és az emberek tülekednek felfelé rá, illetve le róla. Ő meg szépen enged az áramlásnak és a szélére húzódik, hogy ne kelljen harcolnia senkivel egy jó helyért. Végül is úgy is csak két megállót utazik.

A Villamoson kedvesen mosolyog továbbra is a szemével, mert ha a szájával is így tenne, akkor azt már néhányan magukra vennék és rosszul éreznék magukat mert azt gondolnák, hogy rajtuk nevet. De a szemével mosolygás miatt még sosem volt senki ideges. Az emberek körülötte mogorván és csendesen várják, hogy a szerelvény továbbgördítse őket úti céljuk felé. Megannyi arc, megannyi élet, megannyi történet és megannyi megélés, érzés, vágy és gondolat.  Bár mindenki csendben ül, ő érzi, hogy mindenki fejében cikáznak a gondolatok. Hiszen az övében is cikáznak folytonosan.

Erre a gondolatra elmosolyodik halkan, hogy senki se lássa. Körbepillant, hogy biztos senki nem vette- e észre, aztán felidéződnek benne azok az évek amikor felnevetett volna akár hangosan is ebben a szituációban. De most már nem tesz ilyeneket. Megtanulta türtőztetni magát és ezért hálát adott Istennek.

Mikor újra körbe néz, néhányan elkapják a tekintetüket, mert megéreztek valamit lényéből és figyelni kezdték automatikusan. De persze a szemébe nem néznek bele, csak gyorsan elkapják. Kivéve a kiválasztottakat. Ők azok akikkel találkozni szokott a tekintetük, és egy pillanatra, egy rövid szemrebbenésnyi pillantásra egymás lelkébe néznek. Ez aza apillanat amit arra szokott használni, hogy szeretetet, együttérzést mutasson mások felé, ne pedig úgy mint mikor még 20 éves volt és azt gondolta, hogy mindenkinél keményebbnek kell lennie, mert ez a siker kulcsa…

De most nem néz vele senki farkas szemet…

Így leszáll és mély lélegzettel (egyesek szerint sóhajtással) beleveti magát élete újabb jelenetébe, ahol eljátssza a sors rábízott szerepét, mint sima sétáló halandó. Míg oda ér a helyre ahová tart, megnézi a többi főszereplőt, akiké az a jelenet ahol ő csak utcán sétáló statiszta. Így megpillanjta a romantikus filmet ahol a fiú meg  alány csókolóznak a piros lámpánál és körülöttük megszűnik a világ, a koldust aki szapora tekintetével keresi a következő embert akihez oda mer menni és akitől életének nagy változását várja, vagy az apát aki kiszáll épp a kocsiból a családjával, és mindenkit szépen terelget a járdán.

Aztán oda ér edzésre, ahová épp bandukolt. Előtte szintén edzésen volt, egy pár napi járóföldről érkezett mester csodájára járt arra, hogy megnézze mit adhat neki, vagy kaphat tőle. Ezért késett. De igazából nem is késett, hiszen ez a mai történet így volt megírva, hogy mindezt átgondolhassa, átérezhesse, hogy egy nap talán majd papírra vethesse.

Hogy elmondhassa, hogy ő nem különleges, vagy különlegesebb másoknál. Hogy elmondhassa, nem csinál semmi olyat amit más ne tehetne meg. Hogy elmondhassa azt, hogy ő nem azért kiválasztott, mert valaki kiválasztotta, hanem azért, mert ő választotta ki saját magát. Hogy valahogy szavakba öntse a gondolatot, hogy Te is különleges vagy, hogy Te is lehetsz kiválasztott, csak ki kell választanod magad, mert minden ott van benned ami kell ahhoz, hogy átlagon kívüli legyél és olyan dolgokat tegyél, amiket az átlagos emberek nem szoktak…

 

, ,