Menü

A könyv árus kalandjai II


Az utcán állni egész nap igazán jó gyakorlat mind a Krisna-tudat, mind a Ninjutsu szempontjából.

Ma például lent az aluljáróban egész nap tudtam gyakorolni, hogy figyelek a hátam mögé is. Persze ezt amúgy is lehet mindenhol, de egy aluljáró a hömpölygő emberáradattal kifejezetten kiváló e célra. Aztán azt is lehet gyakorolni, hogy ne vállból, hanem csípőből mozduljon az ember, különben ha nem így tesz, akkor a kezében lévő könyv kupac néhány nap alatt ki kezdi a derekát és nem bírja a gyűrődést.

Jehova tanúja?
Aztán ma pont jött egy arc, aki a Jehova tanújának vallotta magát, de már 4 éve nem volt ott azok között sem a gyülekezetben. Kérdeztem miért, mire elmesélte, hogy hát meg akar nősülni, de már négy nővel próbálkozott és nem sikerült. A helyzetén pedig az ront a legtöbbet, hogy csak Jehova tanúját akar elvenni is, nem valami külsőst.  Aztán mesélte, hogy a z előző menyasszonya 18 évvel fiatalabb lett volna nála, de az szerinte annyira nem lett volna gáz, mert a menyasszonya muterja meg pont 18-cal idősebb volt nála, úgyhogy ez rendjén is van.

Szóval itt már gyanús volt a csávó, hogy itt Jehova tanújának mondja magát de közben meg csak erről beszél, hogy így a nők meg úgy a nők, aztán szépen lassan ki is bújt a szög a zsákból, hogy akkor én igazából sátánista vagyok, az összes Krisnással együtt, mert Isten azt mondta, hogy a feleséget ki kell elégíteni és vele bármennyit lehet szexelni, és mivel én ezt egy állatias dolognak tartom, ezért én a sátán küldötte vagyok. Körülbelül ennyiben ki is merült a mondandója, de ezt bizony vagy 20 percen át kiabálta nekem az Astoriánál lent az aluljáróban. Az az igazi vérszemes arc volt, aki rád tapad és nem hagy utána nyugodni, én meg hát le nem akartam ütni, így próbáltam előle elmenni, hogy hagyjon békén, de csak tapadt meg kiabált.

Aztán mikor meguntam vissza kiabáltam neki, hogyhogy merészeli magát Jehova tanújának nevezni, mikor arról veszekszik meg ordít velem itt, hogy ő neki joga van a nem is létező feleségét akkor és ott és annyiszor, ahányszor csak akarja, és Isten ezért küldte a földre. Be is indítottam a kamerát, hogy na akkor most mondja és akkor elviszem megmutatom a Jehova Tanúi kedves barátaimnak, akik kedvesek, alázatosak, csendesek, szerények és szeretnek Istenről és az Ő csodálatos tetteiről beszélni. Erre elveszett a lendülete és a hangja is elvesztette az erejét, de csak mondta tovább. És amikor mondtam neki, hogy Jézus is biztos erről tanított, hogy akkor annyiszor a feleségedet ahányszor akarod, meg biztos Jézus Krisztus is így prédikált, mint most ő nekem…akkor meg le farizeusozott, hogy Jézus is dühös lett mikor a farizeusokkal vitatkozott…

Azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy emberek mennyire szeretik egy-egy kiemelkedő személyiség egy-egy ilyen történetével burkolni a saját ürülékségüket…

Aztán kicsit később vissza jött a csávó, mert érezhette, hogy nagyon gáz műsort nyomott, és megkérdezte halkan, hogy most már lehiggadtam-e és hajlandó vagyok-e értelmes kommunikációra, én meg mondtam neki, hogy hagyjon békén, és nem akarok vele egyáltalán beszélni, mire vissza kérdezett, hogy miért félek tőle, vagy nincs nekem akkora tudásom? Mert Ő már 28 éve gyakorolja ezt a vallást és ő nagyon nagy prédikátor ám, én meg mondtam, hogy lehet, hogy volt régen valamikor valami ragyogása és megvalósítása, de most nem lát ki a kielégítetlen nemi szerve mögül, úgyhogy hagyjon békén.

Erre persze megint neki állt,  és már nem emlékszem pontosan milyen gondolat menettel, de eljutottunk oda, hogy én igazából csak egy tompa kés vagyok Isten kezében, és miért nem élezem ki magam, meg szerzek valódi tudást, mire említettem, hogy csak eszköz igyekszem lenni az Úr kezében, nem kés. Mindig az próbálok lenni, amit Ő akar, és akkor itt neki állt megint szapulni, de most már könnyebb volt a dolgom, mivel engem szidott, így nem dühített, hogy a jámbor és szent életű testvérkéimet szapulja, amiért a szentírások szerint akár a nyelvét is kivághatnám. (Na jó, ezt ma már nem gyakoroljuk, különben egész szép kis gyűjteményem lenne, nyelvekből…)

Végül csak mondtam neki, hogy látja én ilyen alacsony rendű kutya vagyok, úgyhogy imádkozzon értem bűnös ostobáért, hogy akkor valahogy bölcsebb lehessek mint most. és elment… végre

Református Leány?
Aztán nem sokkal utána találkoztam egy Református lánnyal, akinek a református hittanon elmondták, hogy mi milyen rosszak vagyunk, milyen bűnösen élünk,m eg hogy nem követjük Isten parancsait, stb. Mindezt úgy mesélte nekem, hogy közben egyik cigiről gyújtott rá a másikra, ki volt festve mint egy prostituált, és akkor mikor megkérdeztem, hogy akkor visz-e egy jó könyvet akkor elmesélte, hogy most épp kocsmázni mennek a barátnőivel.

Na mondom neki, akkor Ezt is a hittanon tanulta-e, meg Jézus Krisztus akkor szintén ilyen példával járt-e előtte.

Aztán kibukott és elszaladt. Ez után meg arra gondoltam, hogy mennyire igaz, hogy az emberek másokat igyekeznek lehúzni a saját kis világukhoz képest, és meg magyarázzák maguknak, hogy ők jók és mindenki más aki mást csinál, más valláshoz tartozik, ő egy alávaló gazember. És a legrémisztőbb ebben, hogy ezt  Református, meg katolikus iskolákban tanítják a gyerekeknek, miközben meg az egyház ismert emberei úgy csinálnak, mintha hajlandóak volnának párbeszédre, meg értelmes kommunikációra például az általunk szervezett vallásközi konferenciákon, ahol Lelki tanító mesterem is mindent meg tesz, hogy a sok vallás végre ne hibákat és különbségeket lássa egymásban, hanem a jót és a hasonlót. Hiszen egy Isten van…

A Mormon testvéreim
Persze találkoztam Mormon misszionáriusokkal is. Velük mindig nagy öröm össze futni az utcán. Végül is úgy nőttem fel 10 éves koromtól, hogy az igazi barátaim, meg játszó társaim, tanítóim mind Amerikai mormon Misszionáriusok voltak, akik rendkívül jól kosárlabdáztak, és akikkel bármikor le mentünk bármelyik pályára a városban mindenkit tönkre vertünk…

Szóval a Mormonok még mindig úriemberek, mindenféle ellenérzés, veszekedés és háborúskodás nélkül képesek álszentség és képmutatás nélkül, kedvesen kiegyensúlyozottan értelmesen kommunikálni Istenről, Jézusról. Azt hiszem az összes Keresztény egyház közül még mindig ők vannak a legmagasabb erkölcsi szinten. Ráadásul náluk sem szabad szerencse játékozni, meg drogozni stb…

Roma testvérek.
Meg van egy zenész fiú lent ott az aluljáróban, aki fergetegesen jól zenél, meg énekel, de a mantrát még nem tudta teljesen megtanulni, de se-baj, majd idővel bele jön.

Meg találkoztam egy zokni árus asszonysággal, aki minden áron zoknit akart rám sózni, de aztán mondtam neki, hogy most pont van, mire ki jött a két lánya a büféből és akkor meg hirtelen tolta, hogy vegyem az egyiket feleségül, mert milyen kedves meg jó férj lennék, mert vele is milyen kedves vagyok. Erre össze raktam a két kezem és megköszöntem neki, hogy akkor ilyen kedves, és mondtam neki, hogy akkor ha valamelyik tud főzni, mosni, szabni, varrni, takarítani, és nagyon házias  -;és eddig nagyon bólogatott ő is meg a két lány is;- meg szűz is még, akkor akár még beszélhetünk is róla, de aztán az utolsónál össze omlottak az elképzelések, és lefitymálóan legyintett ő is rájuk, hogy ezek már nem szüzek…

Erre mondtam, hogy akkor csak egy áldást tudok adni nekik, hogy legyen jó férjük, mire ismét elérzékenyültek és távozóban nagyon köszöngetve még vissza dobták, hogy én meg találjak magamnak jó feleséget, mire mondtam, hogy nekem már nem kell, mert sok-sok előző életeim során számtalan feleségem volt már…

Meg ilyenek…