Menü

A Krisztusi útról


    Ma megértettem, illetve inkább megfogalmazódott bennem, hogy felkent keresztény pap létemre miért álltam be a Krisnások közé? Miért nem követem azt az utat, ha mégis igaznak találom?

   A válasz három keresztény hölggyel való beszélgetés után fogalmazódott meg bennem.

   Az első egy falusi református hittan oktató volt, aki minden áron meg akart győzni, hogy a sátánt követem, mert Jézus Krisztus az egyetlen út. Meg még szapult rendesen… Persze hiába beszéltem neki arról, hogy milyen sok jó fej református lelkésszel találkoztam már, akik olyannyira értették Jézus Krisztus üzenetét, hogy mondjuk a Bibliájuk elejére ragasztják a Gourangás matricát, vagy rendszeresen adományoznak nekünk és mindezek mellett jókat lehet velük beszélgetni az Isten dolgairól…, csak kötötte az ebet a karóhoz…

  A második egy Katolikus leány volt, akin nagyon látszott, hogy komoly hite van Istenben. Ő teljesen bizonytalan volt velünk kapcsolatban és hol cáfolni próbált, hol egyetértett… Végül azonban vitt egy könyvet és megígérte, hogy elolvassa…

  A harmadik pedig egy idősebb hölgy volt, aki egy úgynevezett „Krisztus szeretete" gyülekezetébe jár és ő mondjuk nálam a keresztény bhakta kategóriába sorolódott. Ő kezdett el mesélni nekem arról, amiről én szoktam másoknak, hogy igazából egy Isten van, hogy mindegy hogyan nevezzük, Krisna, Jehova, vagy Allah. Hogy mi mindannyian az Ő szolgái vagyunk és nekünk nem a különbözőségeken kell vitáznunk, hanem a nagyszerű hasonlóságokat kell dicsőítenünk, és így kell közelednünk egymás felé… Vele hosszasan elbeszélgettem és ő is örült neki, hogy mi ugyan ezen a véleményen vagyunk. Kérdezte, hogy az én vezetőim is így gondolják-e, vagy csak én? Mikor mondtam neki, hogy igen a vezetőim is és van egy programunk is, a vallások közti párbeszéd, ahol más egyházak vezetőit is erre az alapelvre próbálunk ráeszméltetni, akkor nagy extázisba jött és meghívott magukhoz Istentiszteletre. Mondtam neki, hogy bár elég sűrű programom van, valószínűleg valamikor a közeljövőben talán meg tudom ezt ejteni. (Én is kíváncsi lettem rájuk)

  Szóval ez a három hölgy mind a Bibliát olvassa és mind annak a tanításait próbálják meg az életükké tenni. Csak mind más-más mélységben és olvasatban. Rajtuk hármukon kívül még rengeteg másik kereszténnyel is szoktam találkozni nap-nap után, más-más felekezetekből. Megszoktam a különféle hangulatokat. Viszont van egy dolog, ami számomra elviselhetetlen, méghozzá az, hogy egy egyházon belüli hívek is gyökeresen más véleményen vannak, sokszor komolyabban egymással ellentétben, ugyan azzal a dologgal kapcsolatban.. Ez annak a következménye, hogy az emberek engedik beférkőzni a vallásba az emberi spekulációikat, amik általában nem valódi lelki megvalósításokon, hanem szentimentális érzelmeken alapszanak. És mikor egy vezető, vagy elismert személy kerül ilyen helyzetbe, akkor az ő „nyájukra" mindez átragad stb.-stb.

Krisna:

  Sarva guhyatamam bhúyah    srnumeparamam vacah

  Isto  'si me drdham iti tato vaksyámi te hitam

Mivel nagyon kedves barátom vagy, elmondom neked legfőbb utasításomat, minden tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat szolgálja!

Man-maná bhava mad bhakto  mad-yáji mám namaskuru

Mám evaisyasi satyam te    pratijáne priyo 'si me

Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj engem, és ajánld tiszteletedet Énelőttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.

Sarva-dharmán parityajya  mám ekam saranam vraja

Aham tvám sarva-pápebhyo  moksayisyámi má sucah

Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!

(BG.64-66.)

Gouranga!