Menü

A látszat csak a fejedben van…


sivaramaswami.com

Sokszor kérdezik tőlem, hogy hogyan tudom össze egyeztetni a Krisna-tudat gyakorlását a harcművészettel, vagy csak azzal, hogy számítógépet használok, meg mobil telefont. De ez főleg azoknak kérdés, akiknek a látszat, a külsőségek a fontosak az elvek helyett. Persze ez nem egy hiba, hiszen általában az emberiség nagyobb százaléka ebben a magasságban mozog. Mert a rendszernek ez a lényeg, hogy a külsőségekkel legyünk elfoglalva a belső helyett. Hogy a látvány jelentsen többet nekünk mint az amivel a látvány el van takarva… 

Az elfojtásokról

Szóval Krisnatudat a jelenlegi megértésem szerint nem abból áll, hogy fogom magam és ha eddig orvos, ügyvéd, vagy katona voltam, abbahagyom az egészet és lepedőt csavarok magamra, meg kifestem a homlokom, és leülök egy fa alá meditálni. Mert ez nem önmegvalósítás, hanem elfojtás. Az elfojtásokból pedig komoly problémák lesznek hosszú, de akár rövid távon is. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mi az amit be tud vállalni és mi az amit nem. Én ragaszkodok a harcművészet gyakorlásához, mert ragaszkodok ahhoz a joghoz, hogy legvégső esetben, ha már minden kötél szakad, erőszakot alkalmazzak, hogy úgy legyen ahogy én jónak látom, ne úgy ahogy az aki ellen megyek. Persze szerencsére évente max egy ilyen alkalom van, és tavaly meg már nem is volt semmi. De készülök, hogy bármelyik pillanatban, akár az életem árán is úgy legyen ahogy én akarom. 

Ez a büszkeség egy formája. Mert rólam szól, vagyis arról amit magamnak gondolok. Ha ezt megpróbálnám elfojtani, akkor abból nagyon furcsa szituációk születnének, mint ahogy születtek is, mikor megkíséreltem. Az egyetlen lehetőségem, hogy ezt a tulajdonságomat megpróbálom lefoglalni Krisna-tudatban. Vagyis tanulok, hogy megértsem és különbséget tudjak tenni, hogy mi az amiért harcolni érdemes. 

Technológia

A számítás techika pedig egy másik ilyen terület. Megértettem, hogy az egyetlen értékrend  ami képes elhozni a világba a békét az Srila Prabhupáda üzenete, vagyis a Bhagavad-Gita tanítása. Ez persze most lehet kicsit szektásan hangzik, de amíg a magam értékei szerint próbáltam létezni és örömet okozni másoknak, addig rendre összetűzésekbe kerültem a környezetemmel. A hamarosan induló Tudatosság hírlevélben említek néhány történetet, amit nem gondoltam, hogy így itt megosztanám a nagyközönséggel, meg a Google-al, hanem csak azoknak mesélném el, akik úgy gondolják, hogy őket bizony érdekli mit is tudok felmutatni ebben a témakörben.

Szóval ezt az értékrendet, illetve az erre az értékrendre törekvésnek a megvalósítására tett kísérletemet szeretném bemutatni itt a blogon keresztül. Sok hibát vétek, mint ahogy sok hibát csinál az is, aki először vesz a kezébe egy fegyvert és kezd gyakorolni vele. De idővel majd csak belejövünk. :)  Az internet pedig egy nagyon jól használható felület erre. A világ változik, a technológia változik, a divat is mindig más. De az elvek maradnak. Azok nem változnak. Ha valaki az elveket és azok alkalmazását  igyekszik megérteni a tanítások és külsőségek mögött, akkor nem fog abba a hibába esni, hogy látszat alapján ítélje meg a dolgokat.

Néhány példa az életemből:

Például mikor meleg van, nem szoktam ujjas felsőt hordani, hanem csak ujjatlant. Egy sima mezei embernek ez persze gizda dolognak tűnhet. De ha tudná, hogy a hátterében csupán annyi húzódik meg, hogy nagyon izzadós vagyok és nem akarom rontani a túlélésiesélyeimet azzal, hogy a rám tapadt felső miatt nem tudok elég gyorsan, vagy ügyesen reagálni, akkor lehet, hogy nem zavarná. Vagy csak, hogy miért nem úgy kötöm fel a dhótit (Krisnások alsó ruhája, a lepedő) ahogyan azt nagy százalék csinálja, miért egy extrémebb módszert választok ennek a ruhadarabnak a viseletére, ami persze valakinek kitűnhet a tömegből. Hát azért, mert a sima felkötési módszer szintén nagyon korlátozza a szabad mozgást és például bukfencezni, szaltózni, vagy épp csak egy cigánykereket nem nagyon lehet jelentős hátrányba kerülés nélkül csinálni benne, mert az egész a nyakamba, vagy a fejemre csúszik közben… az meg nem túl szerencsés, főleg több ellenfél ellen…

De abban is biztos vagyok, hogy vannak olyanok akik kibuknának, ha tudnák sehova nem megyek anélkül, hogy legalább egy kés legyen nálam 1-2 másodperces alkalmazási távolságon belül…  Így élek, és mindig is így éltem. Ez is egy feltételekhez kötöttségem, amit megpróbálhatok lefoglalni az oda-adó szolgálat rögös útján. De Krisna szerencsére nagyon kegyes és mindig ad lehetőséget a magamfajta gondolkodásával megáldottaknak. Hiszen Ő ad lehetőséget mindenkinek.

Elmesélek egy két dolgot, pedig semmi szükség rá…

Mindig jókat derülök, mikor valaki szóvá teszi, hogy így meg úgy nézek ki, meg direkt divatból vagyok-e borostás, vagy hordok most télen is napszemüveget, hogy csak azért, hogy jó legyek a "csajoknál" mit meg nem teszek…  Múltkor például egy ismerősömtől megkaptam, hogy csajozós képeket teszek fel a netre magamról, de már azt is hallottam, hogy a blog címe is ugyan ebből a célból változott át Harci-szerzire. :) Mikor ilyeneket hallok, akkor mindig tudom, hogy annak az embernek az életét ilyen gondolatok töltik k, és igazából csak irigykedik, mert nagyon szeretne a helyemben lenni… Pedig ha tudná…

Hol van már az az mc, aki rendesen napi 2 órát töltött a fürdőszobában és aki minden adandó, tükröződő felületben magát nézte, hogy jól áll-e a sérója, meg nem csúszott-e ki a póló a nadrágból stb.? :)

Az a helyzet, hogy védikus írások azt mondják hétfő, szerda és péntek a kedvező a borotválkozásra, ami nekem nagyon bejön, mert nem szeretek borotválkozni, így hétfőn lehúzom az arcom, szerdán meg az egész fejemet és máskor nem foglalkozom ezzel. Aztán  fél évig minimum napszemüveget kell még hordanom, hogy védjem a nem rég műtött szememet a káros sugárzástól, ami esetleg gondot okozna a gyógyulásban.(És nem is akármilyet)

A képekre viszont nem tudok mit mondani. ;D Abba mindenki azt lát bele amit akar. Ez mindenkinek a saját felelősége. :)

Más szemében…

Mindezzel csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy általában mindig magunkból indulunk ki, gondoljunk bárkiről is bármit. Ez pedig komoly probléma, amíg nem vagyunk mentesek a kéjtől, büszkeségtől, mohóságtól, irigységtől, mert ezeknek az érzéseknek a lencséjén át látjuk és tapasztaljuk csak magunk körül a világot. Ez a legfőbb "Magyar" betegség is, amit már régen is megfogalmaztak őseink, mégpedig így: 

"Más szemében a szálkát is, de a sajátjában a gerendát sem látja meg."

Én ugyan nem vagyok se szent, se egy jóindulatú ember, de igyekszem azzá válni. Ezen törekvésemben pedig egy fő lépcső amit javaslok minden embertársamnak elsajátítani, hogy megpróbálom mindenkiben a jót látni.

Lelkitanító mesterem is blogger

Sivaráma swami egy tiszta bhakta. Legalábbis én minden képpen így állok hozzá. Sokat beszél az elvekről és arról, hogy miként kell alkalmazni őket. De Bhaktividyapurna swami is sokat beszél ezekről. És nem véletlenül. Mert ha nem az elvek alkalmazását gyakoroljuk, akkor csak utánzók vagyunk akik nem képesek és nem is akarnak a dolgok mögé látni.

Lelkitanítómesterem sokat utazik és így csak ritkán láthatom, vagy hallhatom. De ő egy igazi komoly blogger, aki ráadásul két nyelven írja a saját blogját, ami egy podcast blog is, vagyis mindig van hangüzenet is. Minden nap csinálja és nagyon lelki ismeretesen frissíti. Én sajnos csak max napi 1 bejegyzést csinálok, de  ő legalább 2-3-at. A mai leckéjében pont beszél ezekről a látszat dolgokról is. Nem túl hosszú (10:36) és azt hiszem érdemes meghallgatnod.

A legjobban az tetszett benne, hogy a konyha és a főzés fontosságáról is beszél. Mert én meg pont egy konyhának segíthetek most, hogy minél több prasadamot (Krisnának felajánlott ételt) tudjunk eljuttatni az emberekhez. 

Szóval a lényeg, hogy az irigységen kívül mindent le lehet foglalni az oda adó szolgálatban és ostoba aki azt gondolja, hogy ha valaki másképp csinálja mint ő, akkor az rossz…
Gouranga