Menü

-A legkeményebb szakMA-


  Próbákra tett ismét az Úr végtelen kegyében, hiszen CSak kíváncsi rá, hogy komolyan gondolom-é mindazt amit mondok, s mutatok…

Kandalló

  Vasárnap szólt Tirthapada pr., hogy mostanában már begyújthatnánk reggelente a tempiben a kályhába, mert hűvöskések a reggelek.

Szóval hétfőn megjöttem edzésről kicsit hullán, ettem egy kicsit, aztán nagy naívan a fáskamra felé vettem az utam, ahol bizony némi kiábrándultsággal kellet konstatálnom, miszerint bizony az idő vasfoga itt sem ment csak úgy el nyomok nélkül. Már sötét volt és csak annyit érzékeltem, hogy el van barikádozva a fa, így állapotomra hivatkozva kedves elmém gyorsan meggyőzött, hogy akkor ezt bizony haggyam holnapra. 

   Így is tettem. Másnap persze már korán elmentem, meg megint későn jöttem, és estére ki is ment az egész begyújtósdi a fejemből.

Aztán tegnap reggel némi szarkasztizmussal a hangjában Tirthapáda prabhu, egy másik szituáció kapcsán nevetve megjegyezte, hogy a mc-n múlik, akkor soha nem lesz begyújtva a kályhába…

  Na mondom fele se tréfa cselekednem kell. Vágtam némi gyújtóst, kipakoltam a fáskamrából, amit ki lehetett és bekészítettem, hogy akkor este hatalmas tüzet rakok…

  Igen ám, csak közben Lajos befészkelte magát az amúgy hideg kandalló elé és hiába kértem, hogy kicsit csusszanjon már arrébb, mert be kéne durrantanom a kályhát, nem sikerült felébresztenem rendesen. Aztán épp fordult egyet.- Ez viszont épp elég volt ahhoz, hogy megbillentsen és így egy farönk az ölemben lévő rakásról a feje mellett koppanjon a padlón…

  Na több se kellett, erre már kibukkant kicsit és felült. Persze nem győztem szabadkozni, meg bocsánatokat kérni és már osontam is, hogy felcsapjam a villanyt és rendet rakjak gyorsan, de a hirtelen támadt világossággal csak szítottam a parazsat és még jobban kibuktattam. El mondtam neki, hogy mi a szitu, és hogy mindenképpen meleg kell, hogy legyen a kályha reggelre mikor megjönnek a bhakták, mire még mindig szelíd tombolással sziszegte, hogy akkor majd ő vállalja a felelősséget és begyújt reggel, de haggyam végre aludni. Így is lett…

 

Költözéses robbanás

  De még mindez előtt egy kicsivel, közölte velem azt is Tirthapáda prabhu, hogy ki kell költözni az ashramából reggel nyolcig, mert felmondjuk az albit, így minden cuccommal legyek már a tempiben reggel, meghogy holnap, azaz ma ne menjek ki az utcára, mert a hétvégi program előkészületeiben kellene segédkeznem egész nap.

  Este a kis robogóval mentem át, hogy akkor reggel azzal áthozom mindenem.- Sikeresen végre is hajtottam az akciót, viszont a templomban a robbanni készülő Lajos prabhu fogadott, merthogy este az a feje mellett koppanó fahasáb, pont a telefonjára esett, és bezúzta a képernyőt. Közölte velem szerencsém, hogy nem este vette észre, mert akkor fel is pofozott volna. És még hozzá tette, hogy a -nagy Ninját.

  Mindezek után Tirthapáda prabhu közölte velem, hogy akkor mégiscsak sankirtanozni kéne menni és nem itt bent segédkezni Sivaráma Maharája fogadásának előkészületeiben, úgyhogy úgy ahogy voltam, összepakoltam a húzókát, „És már indulok is!” Mázlimra Kexi prabhu (Az egyik pádayátrás videon már szerepelt, a „Mi atyánk”-címűn) pont akkor indult szintén Miskolcra kocsival, így eldobott…

  Itt jutott eszembe, hogy be se mentem a templomszobába a murtikhoz, elégedetlenné tettem a bhaktákat, nem voltam mangalán stb, úgyhogy kajak nagy démon vagyok…-

  Meg is lett mindennek a gyümölcse, mert eléggé szájverős napom volt, ahol mindvégig inamszakadtából kellett állnom az emberek előtt, de már amennyire ilyenkor lehet, végig imádkoztam…

Lelkész

  Jött egy Református lelkész, aki nagyon ki volt bukva ránk, hogy itt az utcán nyomulunk meg minden. Kicsit beszélgettem vele és végül kiderült, hogy attól olyan frusztrált, hogy próbálja a saját gyülekezetét aktivizálni, programokat szervezni, meg minden, de azok meg csak inni akarnak, meg jól berúgni és nem érdeklik őket az Isten dolgai.

  Végül elmondtam neki, hogy bizony egy elég kemény szakma a miénk, ez a lelkész hivatás, főleg ebben a bűnös korban. Elmeséltem neki is, hogy én minden nap kint állok az utcán, mindegy milyen az idő és minden nap találkozok egy csomó emberrel, akiket álltalában nem érdekel Isten. Megpróbálom őket megfordítani…  Kérdeztem tőle, hogy a Bibliában hány olyan próféta, szent, vagy prédikátor szerepel, akinek könnyű dolga lett volna, és nem tette-e Isten mindannyiukat próbára nap-mint nap? – Erre megértette hova is akarok kilyukadni. Mondtam neki, hogy ez a legnehezebb szakma, amit csak csinálhatunk. Isten felé fordítani az elesett lelkeket…  De ezért jár a legnagyobb fizetés is, mert a Mindenható a főnökünk, ha tetszik, Ő a cégtulaj… ;D

  Végül adományozott, meg Gourangázott és végül is teljesen megfordult.

Búcsúzóul csak annyit mondtam neki, Jó munkát Lelkészúr! Gouranga!

–   Csak mosolygott…

Rádhe-Rádhe