Menü

A legyőzhetetlenség fegyvere


 

  Egyetlen fegyverzet van, melynek nem állhat ellen senki és semmi. Legyőzhetetlenné teszi azt aki megszerzi, akikkel szembe pedig használják, azok tehetetlenek ellene. Áthatol mindenféle páncélzaton, meglágyít minden pajzsot és kicsorbít minden más fegyvert. Az ki küzdeni akar ellene, csak röpke ideig képes ellenállni neki, vagy fenn tartani saját kezeit. Nem számít milyen nagy  harcos, mekkora erővel áldotta meg az ég, nem számít hány csatát tudhat maga mögött, miféle képességeket hozott előző életekből, hány küzdelemből került ki már győztesen. Ha nem szerzi meg ezt a fegyvert, akkor hiábavaló volt minden erőfeszítés amit a győzedelmeskedés érdekében tett. Minden tulajdonság, minden tudás, mit a csatatéren erénynek neveznek, csupán szennyes folt, ha nem ennek a fegyverzetnek a fényében ragyog, és minden perc, amit nem ezzel a fegyverzettel harcoltunk, csupán elfecsérelt idő. Ez egy olyan fegyverzet, amit csak úgy lehet megszerezni, ha először minket is legyőznek vele. Alapjában véve birtokoljuk mindannyian, de nem vagyunk tudatában a hatalmának, hiszen ez a kor amiben most élünk és ez a „kultúra” éppen azon alapszik, hogy ne legyünk képesítettek a forgatására.

  Ez a fegyverzet, a szeretet fegyverzete. A béketűrés, kedvesség, alázatosság, őszinteség, önzetlenség, megértés, adni akarás, és végtelen türelem pedig azok, amiből össze áll.

  A szeretet fegyverzete akkor tökéletes, ha mindezen elemeit magunkénak mondhatjuk és egyetlen célja van a használatának, hogy elégedetté tegyük vele Istent.

  Mert, ha nem ezzel a tudással alkalmazzuk, akkor az bizony csak egy csorba fénytelen és egyáltalán nem dicsőséges fegyver. Mert ha nem az Isten szeretjük, akkor mi mást? Hiszen rajta kívül nem létezik semmi. Csak Isten az, aki képes viszonozni ezt a szeretet úgy, hogy az nekünk is jó legyen. Persze a mindenek felett álló fegyverzetnek nem része ez a vágy. Ez az önzetlenség. Itt az anyagi világban az anya szeretete gyermeke felé az ami a legjobban hasonlít ahhoz, ahogy nekünk kell szeretni Őt.

  Szeretni pedig csak valaki olyat lehet, akit ismerünk. Tudjuk a nevét, tudjuk hogy néz ki, ismerjük a tulajdonságait, szokásait. Minél többet hallunk Róla, annál inkább vonzódunk Hozzá, mert amit meg tudtunk, az mind olyan dolog, ami vonz bennünket. És ez alól nincs kivétel.

  Az Ő neve Krisna. Azt jelenti, mindenkit vonzó. „Krisna teste fényesebben sugárzik, mint egy friss felhő, és sárga ruhája vonzóbb még a hirtelen felvillanó villámlásnál  is. Fejét pávatoll ékesíti, nyakát ragyogó igazgyöngyökből fűzött elragadó nyaklánc öleli körül. Ahogy ajkához emeli elbűvölő fuvoláját, arca olyan gyönyörű, akár az őszi telihold. Sri Krisna bőre olyan fényes, akár a porrá zúzott szemfesték. Túlszárnyalja az újonnan kerekedett felhők szépségét, és selymesebb, mint a kék lótuszvirág. Testének színe olyan megnyerő, hogy mindenki szemét és elméjét magával ragadja, és olyan hatalommal bír, ami semmihez sem hasonlítható. Krisna sárga ruhája éppen olyan, mint az égen cikázó villám, nyakán a gyöngysor pedig akár a felhő alatt sorban szálló darvak csapata. A fejét ékesítő pávatoll és vaijayanti virágfűzére (mely ötféle tarka virágból készült) szivárványra emlékeztet. Testének ragyogása oly szépséges, mint az égen épp megjelent szeplőtelen telihold, fuvolájának hangja pedig pontosan olyan, mint egy friss felhő édes dörgése. Syámasundara (Krisna egy másik neve) olyan, mint egy esőfelhő, hiszen kész mindig kegyét záporozni még a megnyilvánult világ feltételekhez kötött lelkeire is. Rádharáni (Krisna örök társa, a gyönyör energiája) pedig a nyughatatlan villám, aki mindig beragyogja e hűsítő esőfelhő dicsőségét, és megvilágítja az isteni szeretet kincsestárát. Most a Földgolyó kiszáradt szegleteit öntözik nektárzáporral.” A hat fenséges tulajdonságnak, Ő az egyedüli birtokosa: Ő a legszebb, legbölcsebb, legerősebb, leggazdagabb, leghíresebb és leglemondottabb. Minden élőlény szívében ott van, és igyekszik minden vágyunkat teljesíteni. De legszívesebben saját magát adná nekünk. Ahhoz, viszont egyedül rá kell vágynunk.

 

 

 

Pál Korintusbeliekhez írt levele, 13. fejezet:

 

  "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is; úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind szétosztom és ha testemet tűzre adom is szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

  A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. A szeretet nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendő mondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek, vagy akár ismeret, eltöröltetik.

  Mert rész szint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás. De mikor eljő a teljesség a rész szerint való eltöröltetik. "

 

A tiszta Isten iránti szeretetet pedig egy nagyon egyszerű módszerrel el lehet sajátítani, ez pedig nem más, mint a szent név éneklése:

 

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

 

Énekeld te is.

 

Ez az igazi fegyver

 

GOURANGA!!!