Menü

A Mahamantra titka


mahamantra sanskrit
Egész életemben bele-bele szaladtam mindenféle küldöttekbe, angyalokba, boszorkányokba, vagy olyanokba akik annak képzelték magukat, vagy valamiféle magas szintű spirituális tanítónak adták ki magukat.

Visszaemlékezés
Egy ilyen emlékezetes személyiség volt az a prostituált, akivel nem sokkal az után találkoztam, hogy megismerkedtem a Krisnásokkal és eltöltöttem életem első 2 hetét Krisna-völgyben, majd egy hetet mehettem az akkor épp Kőszeg fele tartó Páda-Yátrával.


Isten mindenhol ott van és mindig figyel ránk. Mindannyiunkra. Mindig ismeri minden rejtett vágyunk és előtte aztán tényleg nincsenek titkaink, bármennyire is kényelmesnek tűnik azt gondolni, hogy „most senki sem lát”. Bárkin keresztül szólhat hozzánk, hiszen minden élőlény szívében jelen van mint felső lélek. Van akiken keresztül tanít, és van akiken keresztül pedig próbára tesz bennünket. Aztán vannak olyanok, akik mindkettő, vagy egyik sem.

Szóval alapból bár legbelül már tudtam, meg értettem, hogy bizony a Krisnásoknak van igaza és nincs értelme máshogy élni, az akkori drogos-táncos-dealer ragaszkodásaim nem engedték, hogy szakítsak csak úgy a bűnös múlttal és mentem ugyan úgy tovább, mintha mi se történt volna. Illetve csak majdnem mintha mi se történt volna. Hiszen legbelül mintha valamit kicseréltek volna oda bent. Már hiába ittam, hiába vettem be bármit nem tudtam úgy szétcsúszni mint előtte. Hiába mentem „bulizni” hiába táncoltam, legbelül már azzal a tudással/tudattal láttam mindent, hogy  mindez csupán múlandó illúzió és igazából semmi értelme ilyeneket csinálni. De mivel hozzá voltam szokva és ez volt az életem, csak mentem tovább és próbáltam újra és újra rágni a megrágottat, hátha van még benne valami ami élvezetet okozhat. Koncertek, zenék, zenekarok, mulatságok és forrónak szánt de jéghidegnek érzékelt csókok és ölelések közepette, eszeveszetten próbáltam visszanyerni régi önmagam, régi életszemléletem…
De a Bhagavad-Gita kétszeri elolvasása, na meg persze a Lilasuka prabhuval, és Anthardi prabhuval folytatott hosszú beszélgetések után semmi nem tudott már a régi lenni.

Egyik ilyen erősen erőltetett este Kőszegen egy night clubban próbáltam cimboráimmal múlatni az időt, akik felléptek több helyen is aznap (nőnap). Nekem itt már nem ment a „tánc”. Egyszerűen képtelen lettem volna azok után amit tapasztaltam a szent-Dhámban meztelenül ki állni egy csomó ember elé és pénzért zenére rázni magam és közben még azt sugározni, hogy ez a legnagyszerűbb dolog amit csinálhatok és mindenkinek ez a legjobb hely ahol épp most lehet.
A benső diszharmóniát alkohol és marihuána füsttel próbáltam tompítani, de nem nagyon akart összejönni és éreztem, hogy csak hivatalból mosolygok mikor kimegyek a „lányok” közé összeszedni a többiek szétdobált ruháit…

Szóval a „mulatság” után ott ültünk azon a helyen és már hajnalodott. Épp sehová sem akarózott tovább mennünk, hiszen későre hajnalodott járt és az aznap estére épp el nem kelt prostituáltak nőnap alkalmából hullarészegen tántorogtak és kellették magukat a szintén hullarészeg, vagy talán már másnapos, de semmi képpen sem buli hangulatban leledző vendégeknek. Táncosok ilyen alkalmakkor le szokták rendezni egymás között barterben a szexet és társaim is épp erre pályáztak volna, így bár mentem volna már a fenébe, maradnom kellett… Hiszen egy csapat voltunk…

Ekkor történt, hogy az el nem kelt lányok felfedezték kis csapatunkat a sarokban és felénk vették az irányt, majd egyikünk öléből a másikéba ülve próbáltak osztozni rajtunk. Mikor sorra kerültem annál a prostituáltnál amelyiket az elején említettem a történetnek, egy pillanatra kifakult a világ.
Megesküdtem volna, hogy hulla részeg, úgy dülöngélt. De igazából csak egy rutinos nő volt aki a legősibb szakmát űzi és jó pár lapáttal rájátszott az állapotára, hogy könnyebben kaphatónak nézzék. Általában átláttam akkor már az efféle szitán, de nála csak akkor derült ki a valóság, mikor mélyen és hosszan belenézett a szemembe…

Onnan nem dülöngélt, csak ült ott és nézett azokkal a szemekkel.  (Amik a mai napig kísértenek, mert na ő egy igazi boszorkány volt)

Aztán teljesen józanul azt mondta kissé félre biccentve a fejét, hogy :
Te mit keresel itt? Neked nem itt van a helyed…
Majd mellém huppant az ülésre és hosszasan elbeszélgettünk az élet dolgairól. Akkoriban igazából az egyetlen volt akivel beszélgetni tudtam az élet nagy dolgainak témájáról, így jól esett…

A mahamantra titka
Most volt a Krisna templom ezen különleges rendezvénye, mikor is volt lehetőségem részt venni a 24-órás bhajanban. Szombat estétől egészen vasárnap estig ott voltam, hogy kisebb nagyobb megszakításokkal de énekeljem a mahamantrát együtt a bhaktákkal, és csak reggeli program alatt kellett megdőlnöm 2-3 órára…
Vannak akik azt gondolják, hogy ez egy különleges teljesítmény, de azt kell, hogy mondjam ez nem az. Csupán annyi az egész, hogy a „sok” év Ninjutsunak hála rá tudom magamat kényszeríteni arra, hogy egy bizonyos dolgot csináljak kicsit tovább mint az átlag emberek…

Viszont van egy nagyon különleges hatása annak, ha az ember Transzcendentális tettekre kényszeríti magát. Mert Isten szent neveinek az éneklése, az transzcendentális, vagyis lelki cselekedet. Méghozzá egy ilyen intenzív „kúra” után nem az, hogy nagyon különlegesen a fellegekben járva érzi magát az ember, hanem épp ellenkezőleg. Felszínre kerül minden mocsok ami lerakódott abban a bizonyos gyönyörű, kristálytisztavizű tóban, aminek mindenki úgy szeret üldögélni a partján. És mindez azért történik, hogy lehalászhassam, kiszedhessem, kidobálhassam, elengedhessem őket. (Rengeteg és fertelmes dollog van még odabent) 

A héten voltszerencsém azt hiszem sorra szembe találkoznom az összes anarthámmal (nem kívánatos tulajdonság) és mindegyiknek volt alkalmam megkóstolni keserű ízét. Sikerült szembesülnöm saját gyenge gyarlóságommal és ismét megbizonyosodhattam róla, hogy igazából csak egy képmutató álszent kretén vagyok, mert legbelül még mindig a kéj a düh és a mohóság prostituáltjai járják őrült táncukat a szívemben. Erről álmodok, ezen meditálok és erről írok. Nézd csak meg ezt a posztot is. Ebben is végig ilyen dolgokról beszélek…

Viszont van egy reményem. Mert mindig a remény hal meg utoljára. Hogy egy szép napon talán a Hare-Krisna mahamantra éneklésének segítségével képes leszek elengedni és kilapátolni az efféle vendégeket innen belülről, a „völgyből” ahol az a bizonyos kristálytiszta vizű tó megbújik…

Add a kegyed kérlek, hogy sikerrel járhassak…

Gouranga
mahamantra sanskrit