Menü

A mai lecke…


   Három út vezet a
pokolba. A kéj a düh és a mohóság. Ma mind a háromból leckét kaptam Krisnától.

   A kéj.

Reggel neki álltunk
könyvet osztani, megint a helyemen voltam, illetve SyámaBihari pr. helyén.
Aztán egyszer csak engem állított meg három kirittyentett roma prosti. Ezen még
nem lepődtem meg, mert volt dolgom ilyen népekkel még „előző" életemben. Viszont
mikor az egyikőjük kibökte, hogy a túloldalról már régóta figyel és szeretne
tőlem ezt-meg azt, akkor komolyabbra vettem a hangsúlyt és elmondtam nekik,
hogy szerzetes vagyok stb. Elmentek…

   De nem telt bele
10perc és újra próbálkoztak, most mind a hármójukat ajánlották hozzátéve, hogy
itt laknak a közelben, úgyhogy le is rendezhetnénk, de Krisna kegyéből A
tökéletesség útja c. könyvel, melynek megvételét ajánlottam minden egyes
vágyukra. Megint elmentek…

   De pár perc múlva ismét jöttek és nem hitték
el, hiszen mindenki az ő kegyeiket keresi amerre csak járnak. (Nem mondom
tényleg a 25-30 ezres kategóriába tartoztak.) Aztán most beszéltem nekik a négy
szabályról, a végére hagyva nagy nyomatékkal a Mi nem élünk nemi életet, csak
gyereknemzés céljából. Erre elhallgattak, mire a leglelkesebbikük pár
másodperces gondolkodás után reménykedve rávágta, hogy ő szül nekem ikreket,
meg hozzám jön feleségül…  Aztán az Úr
Gourangát hívtam segítségül és ő matrica formájában megszabadított tőlük.

   A düh.

Aztán nem telt el
fél óra és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Ricardot lökdösi egy csapat
romacsávó a túl oldalon. Eleinte el sem hittem aztán jobban megnéztem és mégis
igaz volt. Leraktam gyorsan a könyveket, átugrottam a korláton, átrohantam az
úttesten és odébb taszajtottam a hangadót amolyan erőteljesebben. Hirtelen
megrémült, ahogyan felocsúdott a meglepetéstől, de aztán a velük lévő 20-30fős
csapat visítására és uszítására újra belelovalta magát a dolgokba. Láttam, hogy
fele se tréfa, mert igaz, hogy 17-18éves a legnagyobb is közöttük, meg vagy az
összes egy ütés lenne, azért mégis csak vaisnavának voltam álcázva fényes
nappal egy teli utcán, ahol mindenki minket nézett. A telefonom „hála Istennek"
már egy hete szerelőnél, úgyhogy a rendőrséget nem tudtam hívni, így inkább
Ricardót próbáltam meg átterelgetni a túl oldalra, hogy megszabaduljunk az agresszoroktól,
de jöttek velünk. Sőt egyre csak többen lettek és visított a sakálok nyelvén
mind az összes. Oda adtam Ricardonak a szemüvegemet, meg a harinám csadart (Még
se törjön el, vagy legyen véres egyik se.) Aztán oda értünk a húzókocsimhoz,
ahol körbe vettek bennünket. Egy kicsit még próbálkoztak a lökdösődéssel, de
komoly támadó szándék nem volt bennük, csak ugattak. Mondtam Krisnának, hogy
valamit csináljon, mert ha így folyik tovább szégyent fogok hozni Srila
Prabhupádra azzal, hogy elintézem az összeset az előbb már említett körülmények
ellenére. Aztán eszembe jutottak a surikenek, mint egy lehetséges feloldása a
kialakult patthelyzetnek.

  Szóval előkaptam a
Gourangás matricákat és elkezdtem osztogatni nekik, bele az összes kezébe.
Eléggé meglepődtek, de a határozott kérdéstől amit többször gyors egymásutánban
nekik szegeztem, hogy TUDOD MONDANI GOURANGA?, elkerekedtek a szemeik. A
főkutyák dühtől tajtékozva tépték szét a matricát és ordították magukból
kikelve, hogy MIT AKARSZ AZZAL, HOGY GOURANGA? Aztán magamban már mosolyogtam,
hiszen célba talált az összes hajítás és mindőjük végül nem biztos, hogy a
megfelelő hangulatban, de kimondta az Úr szent nevét, hogy GOURANGA!

   A mohóság.

Aztán levezetés
képen benéztem tréningre a helyi dojoba és ismét szembesültem a ténnyel, hogy
sehol nem tanítják Magyarországon  olyan
magas szintű mély megértéssel a Ninjutsut, mint Bp.-n a Seijin dojoba. Aztán
persze kedves elmém eljátszott a gondolattal ,hogy mi lenne ha? …

    De végül úgy érzem megértettem
Krisnának a mai napi tanítását egy kivénhedt megzuhant, rendkívül frusztrált,
vad materialista, kommunista, nyugalmazott főiskolai tanárral folytatott
beszélgetésből, akit a múltkorihoz hasonló módszerrel rávettem egy
Bhagavat-Gíta megvételére. Hosszabb vitagyanús beszélgetésünk végén csak ennyit
mondott mint egy búcsúzóul idézve a Zsidó nép egyik szent iratából:

 

  „Aki a jót ismeri,
de nem adja azt át másoknak, az ugyan olyan gonosz ember mint az, aki a rosszra
tanít"   

-Talmud-

 

    Ma megmutatta nekem Krisna, hogy a kéj a düh és a mohóság még komolyabb mennyiségben ott van a szívemben. De azt hiszem ha a különböző szituációkban jól döntöttem, akkor Ő is láthatta, hogy már dolgozom azon, hogy ne így legyen…

 GOURANGA!