Menü

A mindannyiunkban szunnyadó, mániákus tömeggyilkosokról…


 
Mindig azt gondoljuk, hogy a problémánkért valaki más a felelős. Mindig valaki mást szeretnénk hibáztatni a rosszkedvünk, a szomorúságunk, vagy csak egyszerűen a bal sorsunkért. De ha nem is valaki mást, akkor legalábbis  a helyet ahol élünk és azokat akik ugyan itt élnek velünk. Mindig valami más vidékre vágyunk, hogy hátha ott majd más lesz és ott boldog leszek és ott majd megtalálom azt amit itt nem lelek.
szikla, rock

Így gondolkodunk, hogy ha nem itt lennék, akkor ez meg az lenne és akkor biztos minden másképp lenne és akkor biztos mindenki másképp lenne velem és én is másképp lennék másokkal. Aztán reggel felkelünk és újra abban a szerepben találjuk magunkat amit annyira nem szeretünk, amin annyira változtatni szeretnénk, ami elől szeretnénk elmenekülni. Újra és újra találkozunk ugyan azokkal az emberekkel, akik vélt szenvedéseink okozói.És a családunk sem lesz más, mert a vér ugye csak nem válik vízzé…


Állandóan tervezgetjük, hogy ha megszabadulok ezektől, vagy azoktól, akkor majd jó lesz itt és most, de ha nem is tudok megszabadulni tőlük, akkor inkább én magam menekülök el. Csak a közelében ne kelljen lennem és csak ne kelljen nap mint nap viszonyulnom velük, vagy hozzájuk.

Csak egy dolgot felejtünk el ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Hogy minden azért van körülöttünk, hogy tanuljunk belőle. Hogy minden ami a problémánk, az igazából a mi magunk problémája amin csak mi magunk tudunk változtatni. De azt nem kívül kell, hanem legbelül. De ehhez általában túl büszkék, vagy lusták vagyunk. Mert az önmegvalósítás bizony egy kőkemény munka magunkkal szemben, amit kívülről senki nem lát. És manapság főleg azért nem mert nem sokan csinálják.

Mindenki elhiszi, hogy ő a tökéletes és ha persze ezt így ki nem is mondjuk, mert ugye olyan nagyképűnek azért nem akarunk látszani, tudhatjuk mikor valaki ideegesít vagy frusztrál bennünket az csak azért van, mert túl büszkék vagyunk a helyzetünkre, vagyis inkább vélt helyzetünkre, és úgy gondoljuk, hogy ebbe a magunkról alkotott idillbe ez –vagy az nem illik bele.

És ilyenkor vagy megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy megszabaduljunk zavarunk vélt tárgyától, vagy ha ehhez nincs elég erőnk, hatalmunk akkor mindent megteszünk, hogy elmeneküljünk valahová messzire, ahol biztos minden más. Vagy csak csendben gubbasztunk egy sarokban és sajnáljuk magunkat, a világ legszerencsétlenebb emberének vélvén.

Pedig minden mindig mindenhol ugyan az, hiszen a gondolataink érzéseink, elképzeléseink, tetteink mindenhol mindig ugyan azokat a következményeket fogják gyümölcsözni, mint ott ahol épp most vagyunk. Az elménk elől nem lehet elmenekülni, és nem lehet onnan dolgokat csak úgy kivágni. Ő kegyelmét bizony szigorú pallérozással kell tréningezni, hogy különféle szituációkra a megfelelően reagáljon.

Szóval nekünk kell változni. Ott legbelül, és erre mindig egy jó lehetőség mikor frusztráltak, zavartak, dühösek, vagy türelmetlenek vagyunk. Csak ehhez nagyon fontos, hogy megtanuljunk egy lépéssel hátrébb élni attól amit magunknak gondolunk. Mert csak ebben az esetben van szemlélőként esélyünk észrevenni, figyelni az érzéseinket. Ha mindig csak utólag vesszük észre, hogy most dühös voltam, akkor úgy elég nehéz fejlődni ezen az úton.

Ezért az első lépés az, hogy lépj egy lépést hátrébb magadtól, aztán kezd el figyelni őt. Majd mikor olyan érzések jönnek amiket nem kedvelsz, akkor tudd meg azok okát és vizsgáld meg, hogy vajon milyen gondolatok és tettek vezettek el idáig, és ahhoz, hogy ne teljesedjen be ez az érzés, kimondott szavakkal, meglépett lépésekkel, megtett tettekkel, esetleg levágott fejekkel, ahhoz lépd meg a következő lépést, bármennyire is nehéz, épp az ellenkező irányba.

Türelem, béketűrés, alázat, megbocsájtás. Ez az a négy dolog ami a békéhez kell. És nem csak a tengerparton a naplementében, mert mikor minden jó és simán megy akkor könnyű jónak és okosnak lenni.

Az igazi önmegvalósítás, a valódi előrelépés a mindennapokban történik az utcán. A hétköznapi szituációkban, amikről azt gondoltad, hogy veled ez sohasem történhet meg. És most mégis csak ott vagy és nem hiszed el…

Ráadásul ha tudnád, hogy milyen könnyű és egyszerű dolgod van azokhoz képest, akik mániákus tömeggyilkosokat igyekeznek kontrollálni minden pillanatban, és rá venni őket, hogy kedves, alázatos béketűrő állampolgárok legyenek…

Gauranga