Menü

A Műelemzésről


lenézésAzon gondolkodtam, hogy vajon az vagyok-e aki vagyok mikor blogot írok. Vagyis az vagyok-e én. Vagyis mennyire érdekes, hogy emberek szeretnének egy-egy leírt gondolat, vagy megélt szituáció alapján (amit leírok a blogba) elmegítélni.

Aztán rá jöttem, hogy bár kétség kívül igaza van annak aki azt állítja, hogy az írásain keresztül át jön az ember. Csak egy dolgot felejt el az aki ezt állítja és ebből von le mélyreható, abszolút igazságként megélt véleményt. Azt,hogy nem ő van a központban. Illetve épp azt nem veszi észre, hogy ő magát helyezi a középpontba.

Vagyis egy blogban megírt bejegyzésnek, akár csak egy szóban elmondott történetnek 3 aspektusa van.

1. Az az, hogy az alkotó, író mit szeretne átadni alkotásával.

2. Az az, hogy milyen képességekkel, rendelkezik hozzá hogy azt amit szeretne át is adja. (Szókincs, gondolatmenet stb….)

3. Az, hogy a közönség, hallgatóság, vagy az olvasó milyen képességekkel rendelkezik a megértéshez.

Legtöbb probléma abból származik, mikor az ostoba emberek úgy hallgatnak, vagy olvasnak el egy történetet, hogy saját magukat magasabb szintre, amolyan felsőbbrendű tudatba helyezik halláskor, avagy olvasáskor. Mert ilyenkor ugye esélyük sincs arra, hogy megértsék az első lépést, hogy mi az amit az előadó át szeretne adni, mert azt gondolják, hogy az a legmélyebb tudás, gondolat ami nekik van. Azt gondolják sokkal intelligensebbek annál akinek az írásait olvassák, így elméjük szüleményei és az ebből fakadó érzéseik megérzéseik, minden bizonnyal mindenek felett állóak.

Aztán míg ezek az ostoba emberek megtartják maguknak ezeket a gondolataikat addig persze nincs is probléma. A baj akkor kezdődik, mikor el kezdik ezen véleményeiket elképzeléseiket másoknak is átadni, vagyis nem azon törekszenek, hogy megértsék az előadó/író alkotásának eredeti üzenetét, hanem felfuvalkodottságukban, csak a harmadik lépéssel képesek foglalkozni, vagyis a saját megértésüket igyekeznek alátámasztani a hallottakkal, vagy olvasottakkal.

És ez a saját megértésük, illetve véleményük ugye nem más, mint hogy ők sokkal jobbak másoknál, de annál aki beszélt, vagy írt mindenképpen, és ezért szavait/írásait a saját céljaiknak megfelelően igyekeznek forgatni, hogy az ő álláspontjuk legyen alátámasztva.

Természetesen ezek az emberek túl ostobák ahhoz, hogy esetleg megkérdezzék magát az írót, művészt, hogy mit is szeretett volna kifejezni alkotásával, hiszen az alkotó ostoba, így hát mit is mondhatna ő nekik…

Én ezért utáltam a művészet történelmet, az irodalmat, a verselemzéssel az élen. És természetesen ugyan ebből az okból van olyan sokféle vallás, olyan sok féle irányzat és olyan sok féle elképzelés Istenről és a Hozzá vezető útról.

Mert vannak olyan ostoba emberek, akik azt gondolják magukról, hogy valakinél jobbak. Pedig senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hiszen Istennek mind ugyan olyan kedvesek vagyunk. Csak ez az anyagi világ az a hely, ahol összegyűlhettünk mi ostobák és azt gondolhatjuk magunkról, hogy különbek vagyunk bárki másnál. És amíg így akarunk gondolkodni, addig bizony itt is maradunk a tudatlanság, elmúlás és boldogtalanság illuzórikus világában.

Szóval mikor ezeket a sorokat olvasod, érdemes elgondolkodnod arról, hogy vajon miért is mondom ezt? És nem azon töprengened, hogy vajon ez most Neked szól, vagy nem Neked szól.