Menü

A nektár a végén jön mindig…


  Kilenc körül ébredtem. Gyorsan ráeszméltünk apával, hogy már késésben is vagyunk, pedig csak most kezdenénk a napot. (Pár napig biztos eltart az átállás a nappali életre.)

  Aztán átbattyogtunk a konyhára és azóta csak pakolok, cipelek, takarítok. Most már kajakra készen volt az elmém, hogy a hét egyetlen pihenő napján (Mert holnap reggel már főzünk is a „gyárban” J. Nektárgyár! J) itt nyomom még mindig. Persze még nem is ettem, mert amit hoztam tegnapról, az megbuggyant a melegben, reggel meg nem voltam éhes.

  Hari bácsi küldött halavát, meg mákos pitét az egyik kocsival „Csepel Vrindavanából.”. És végül most már mindent átvittek az "ipari konyhára", ahol vagy megbukik a Vegafood nevű mutatvány, vagy hihetetlen szárnyalásba kezd. (De asszem az utsó a valószínűbb).

   Csak az a két durván retkes helyiség maradt, ahová berepült a gólya (Nagy vödör vizeket burítottak be. ), hogy felázzon a cuccos, a mozdíthatatlan dolgok alatt is, amik most elszállításra kerültek. Arra viszont senki sem számított, hogy a lefolyók el vannak dugulva és ettől szépen bokáig áll a nektár mind a két ominózus helyiségben.

   Mindenki elfáradt és már mindenki lelépett. Én is ezt terveztem, hogy itt hagyom a francba az egészet. Kicsit írok még, meg levelezek, aztán egy laza tus, majd kocc. Merthogy ma még nem is olvastam, meg amúgy is van még 12köröm a jappán, stb.stb…

  Aztán megtaláltam Srila Gurudeva számomra legújabb kalandját.  Olvasd el te is…

 

  Most tankolok, aztán befejezem egyedül. Adjátok a kegyeteket, hogy 9-ig végezzek, mert be kéne fejezni a köreimet.JJJ

  Mert megígértem, hogy rendben lesz…  

 

 Gouranga!