Menü

“A nép, az Isten adta nép”


    Mondom azért még gyorsan bedobom azt az üveg szent vizet, amit még Indiából cipeltem el egészen idáig, a Rádha-kundtól. Mégis csak ma van húsvét és locsolni aligha hiszem, hogy ennél jobbat találnék… Aztán rohanás a buszra…

  A célpont Szilvásvárad, a híres-neves (ma hallottam róla elősször :)  ) fátyol vízesés alja. Lajossal ketten egy az egyben utca alakzat, kézből könyvek formáció…

  Nagy tömeg volt mire oda értünk, és az elején kissé elverték a szám, mire ráéreztem az „ünnepi" hangulatra. A befelé menőket néhány próbálkozás után hanyagoltam, mert ők még azt hitték, hogy élvezni mennek befelé. Inkább rástartoltam a kifele jövő fancsali arcú, fáradt népekre, akik már megvalósították, hogy hiába gyalogoltak befelé x km.-t és hiába mentek végig a bazársoron, akár kétszer is, a születés, betegség, öregség és halál problémájára nem találtak gyógyírt. Persze ők maguk sem tudták, hogy mi frusztrációjuk oka, hiszen gyönyörű napsütés, madárdal mindenfelé, magyar népzene a hangszóróból stb…

  Na itt libbenek be én a képbe, a frissen borotvált idióta mosolyú szerzetes gyerek egy ősi bengáli áldással, ami most locsoló versként funkcionált: „Jaya sri Krisna Caitanya, prabhu Nityananda, Sri Adveta, Gadádhara, Srivasadi goura bhakta Vrindan"…  Lajos hasonlóan kicsit arrébb, csak ő meg inkább írt egy verset: „Indiába jártam, szerzetesnek álltam, zöld a pálma zöld a banán, nem kell tojás, csak adomány" Párszor ki próbáltam én is, de ez az ő versének bizonyult…

  Jöttek mindenféle arcok, a hatalmas sutyerákoktól, egészen az angyal kategóriába tartozó jámbor népekig. De hát ilyen az utca-cucca. Csak ez most attól volt más, hogy itt általában családostul jött mindkettő, nagyon-nagyon ünnepi hangulatban (Kellemes húsvéti ünnepeket) és nem nagyon lehetett megkülönböztetni őket… Az utóbbiakkal még nem is volt semmi gáz sőt, de az előbbiek, na náluk párszor rezgett a léc…

  Végül egy eredményesnek elkönyvelhető nap lett belőle egy amolyan „azért lehetett volna jobb is" megjegyzéssel…

  Estére meg jött a hír, hogy Suhotra svami ma hajnalban elhagyta testét… Este kis bhajant tartottunk,  „Yeanilo prema dana"… egészen mostanáig. LaksmiPati pr.-val és a régi, mégis új GopiKrisna pr.-val, akinek most itt van minálunk az állomás helye… Reggel is fogjuk…

Srila Suhotra Svami Maharája ki Jaya!

Rádhe-Rádhe!