Menü

A Ninja Búcsú imája…


Ninjai
Szülinapi Roda
Tegnap Volt Panacának a mesteremnek a 33. születésnapja.
Előző héten, ha bicegve is, de lejárogattam tréningre, hogy zenélni tanulhassak tőle. Berimbaoun. Akkor szóltak, hogy lesz neki egy szülinapi Roda egy közeli suli tornatermében, és menjek már el, mert minél többen vagyunk, annál jobb.
És ez tényleg így van.
Ez a közösségi élmény, mikor "Jöjjön mindenki, mert bárkit szívesen várunk, és senkit nem nézünk le, mindegy milyen a vallása, a neme, melyik fajhoz tartozik, mert itt csak „táncolni kell meg énekelni”…
Hát elmentem, bár inkább az iránta érzett tiszteletből, meg hogy egy kis ajándékkal megköszönjem neki amit eddig tanított nekem, merthogy hátha többet nem látom…
Mikor beléptem a terembe, mindenki nagyon jó fej volt, meg mindenki Gourangával köszönt, ahogy az már csak lenni szokott ha megyek valahová huzamosabb ideig… Oda adtam az ajándékot, majd szépen leültem a padra, hogy onnét nézzem végig az ünnepséget.
El is kezdődött a Roda, én meg egy ilyen csörgős dobbal nyomattam bele a ritmust, hogy addig se csak lessek, hanem gyakoroljak is valamit, ha már ott vagyok.

Csodák
Tegnap javasoltam, hogy nézzél be a kis Naru blogjára, ahol olvastam egy bejegyzést, melynek az a címe, hogy Csoda. El is méláztam rajta, hogy igazából velem is annyi csoda történik Krisna kegyéből, de végül nem is szoktam róla tudatos lenni, vagy már olyan természetesnek veszem őket, hogy meg sem említem, ha van valami.
De tegnap, mikor mentem a rendezvényre, vagy 15-20 lámpás gyalogátkelőn kellett átmennem és egyetlen egyszer sem kellett megállnom vagy lassítanom, mert mire odaértem, mindig zöld volt és tényleg az összes. (Ráadásul hazafelé is)

Szóval ott ülök azon a padon a csörgős dobbal a kezemben és zenélek, meg tanulok…
Aztán egyszer csak leült mellém egy lány a 3-év körüli porontyával. Először csak néztem, ahogy a kisfiú nézett hosszan, egyenesen a szemembe. Majd meghallottam a lány talán másodszorra feltett kérdését:
-Te is Capoeirázol?
-Csak mint kezdő, meg ha nem vagyok sérült.  –válaszoltam és böktem az orrommal a lábam fele-

Majd nem teketóriázott és nekem szegezte a kérdést, ami oly sokakban fogalmazódik meg és amire mindenki tudni véli a választ…
-És hogyan tudod össze egyeztetni a Capoeirát a Krisna-tudattal? –erre csak néztem, mint aki nem jól hallja a kérdést-
-Krisnás vagy nem igaz? Szóval hogy fér bele neked? -ismételte meg-

-Hát az vagyok, persze, de mit kéne itt össze egyeztetni? –Gondoltam ez most tényleg egy kérdés? Szóval megkérdeztem tőle, hogy  ő is Capoeirázik-e, mire mondta, hogy nyomta 5 évig de már nem érdekli. Aztán csak nem hagyta annyiban a dolgot és megint rá kérdezett, hogy én ezt hogyan gondolom, hogy a kettő megy együtt.
Erre mondtam neki, hogy ez egy hosszabb történet…
Majd mikor láttam rajta, hogy ennyivel nem úszom meg a dolgot, elmeséltem, hogy hogyan látom én a Capoeirát.
Hát így:
-Na jó, figyelj elmondok neked egy titkot. Nézd őket! –és a Rodára mutattam-. Krisna, mikor ki megy a tehénpásztor fiúkkal a legelőre, akkor pont ugyan ilyet szoktak játszani…vagy valami hasonlót…
-Nem tudom hitt-e nekem a lány a kisfiával, de hát nem is baj, végül válaszoltam a kérdésére…-

Aztán kicsit beszélgettünk még és kiderült, hogy ő jár fel itt Pesten a Krisna-templomba, csak kicsit el van keseredve, mert nem talál senkit akivel le tudna ülni és aki válaszolni tudna a kérdéseire, pedig már egy csomó könyve meg van, meg nagyon érdekli a dolog.
Szóval megadtam neki Kamsari prabhu telefonszámát, hogy na ő egy pont olyan ember akit keres, mert mindent nagyon vág…
A mester szavai
Aztán vége lett a „táncnak” és Panaca egy rövid beszédet mondott születés napja alkalmából. Nagyon tetszett ahogy kezdte:

„-Szeretném megköszönni Istennek, hogy most itt lehetek!”

Meg még megköszönte anyukájának, a mestereinek, a barátainak, meg sok mindenkinek, mert tudja, hogy nem magának köszönheti azt amit tud. Aztán beszélt arról, hogy sokan vitatkoznak arról, hogy a Capoeira egy harcművészet-e, vagy csak egy tánc. Majd elmondta, hogy csak attól függ, hogy mi milyen tudatban meg hozzá állással gyakoroljuk. Mert az lesz belőle… És nagyon durván igaza volt. :)

Mire ezeket olvasod
Már valószínűleg túl vagyok életem első (remélem utolsó is egyben) szemműtétén, és éppen egy sötét szobában fekszek könnyező szemekkel (Megható, de állítólag ez lesz a következménye a cuccnak). Ha gondolsz rám, akkor kérlek, csak jó dolgokat gondolj rólam, meg pozitív dolgokat, mert úgy gyorsabban gyógyulok…

Egy kiváló lehetőség a társulásra
Akkor így szerettem volna bevezetni ezzel a kis történettel az első bogszabimat, amit egészség ügyi okokból veszek ki. De nem kell parázni, mert a blog megy tovább a ti jó voltotokból, mivel annyian írtatok, hogy szilveszterig minden napra jut egy Harciszerzis vendég blog bejegyzés.

A bejegyzések minden nap délután 5-kor fognak megjelenni, napi egy szinten, mert előre progiztam őket, és jó szórakozást kívánok hozzájuk…
Többen is vagytok így az országban akik említitek, hogy egyedül gyakoroljátok, vagy gyakorolnátok a Krisna-tudatot, mert nincs más a városban, és örültök annak, hogy van ez a blog, mert akkor minden nap kaptok tőlem valamit.
Akkor most szeretném felhívni a figyelmeteket arra hogy itt a kiváló lehetőség, hogy egy kicsit megismerkedjetek egymással és beszélgessetek azokkal akik írtak mint „Harciszerzi” olvasó. Én nem hiszem, hogy be fogom kapcsolni most egy ideig a gépet, szóval az, hogy éljen a blog ahhoz ti, vagyis te kellesz. Lehet dumcsizni a kommenteknél, szabad a pálya, barátkozzatok össze. Úgy is mondhatnám: „Szeressük egymást gyerekek” :)

Búcsú szó… egy végső ima…
Végezetül pedig egy rajzfilmmel szeretnék búcsúzni tőled a 2008-as évben. Tegnap találtam és persze Ninjákról szól. De ez egy nagyon különleges darab,  mert gyönyörűen van megrajzolva, gyönyörű zene van alatta, meg főleg mert van benne egy csodálatos ima, melyet a főhős mond el, a halála előtt. Így hangzik:

"Uram!

Te vagy az én legjobb barátom.

Képességeket adtál, hogy megvédjem magam.

Mégis gyenge vagyok, mert a hamis vágyak mindig legyőznek.

Most a Te kezedbe helyezem az életem.

Csak Tőled függök.

Ha azt akarod hogy éljek, boldogan élek.

Ha halálomat akarod, boldogan meghalok.

Rendelkezz velem akaratod szerint!"

Krisna-tudatos karácsonyi ünnepeket, meg Krisna-tudatos új esztendőt kívánok mindenkinek…
 Gouranga

Ninjai