Menü

A Ráhu árnyékából


„Néha el kell engedned a dolgokat – engedd magad kitisztulni. Bármi is legyen, ami elkeserìt, meg kell szabadulnod tőle. Ha szabad a lelked, akkor szárnyal a kreativitásod és akkor vagy igazi önmagad. ” (Tina Turner, Énekesnő)

Mostanában nem nagyon volt időm írogatni, meg reagálgatni a blogban. Többnyire azért, mert a TanVermet csináljuk a ninjákokkal. Az edzéseket már elkezdtük, de a terem úgy 80%-os. Folyamatosan csinálgatjuk, építgetjük.

Ráhu

Abali rahuzt mondják, hogy most éppen a Ráhu korszakomban vagyok, ami azt jelenti, hogy talán az egyik legkeményebb időszak az ember életében. Valami olyasmiről szól, hogy ez a tapasztalás ideje. Vagyis az ember megtapasztal hihetetlen magasságokat, de hihetetlen mélységeket is. Ez egy évig tart, vagyis januártól, az új évtől változni fog nekem. (Azt mondják utána meg 3 év vénusz következik, amiről nem is mertem többet kérdezni az asztrológustól) Vagyis ha Ráhu, akkor tök jól hozz, mert éppen eléggé érdekse az élet amiben vagyok. (Amúgy akkor kezdődött amikor kirúgtak, vagyis akkor teljesedett ki a hatás)

De igazából nincs más dolga ilyenkor ugye az embernek, mint máskor sem amikor könnyen mennek a dolgok, mint mindvégig kitartani.

Ráhu a Google szerint

TanVerem

A minap például a ki kezelő helyiséget festettem volna narancssárgásra, amiből aztán baracklett, amit sensi csak egyszerűen lerózsaszínezett. Utána meg bevarrtam a parkettát, aztán talán lassan megérkeznek az ablakok is, és csinálunk lépcsőt, hogy ne a hátsó bejáraton kelljen bejönni edzésre, és akkor a lányoknak nem kell átmenni a fiúk között, hanem majd csak simán meg tudnak érkezni.

Elkezdődtek a héten a gyerek edzések is. 5 éves kortól lehet hozni a kiscsávókat, meg kiscsajokat, merthogy vannak lányok is.A padló egyenlőre egy vékony polifoam takarást kapott, de hamarosan lesz rajta tatami is.

Blog

Közben mindenfelé alakul a Birodalom visszavág c. bejegyzés beszélgetése, amit igazából nem én irányítok, hanem csak engedem. Eddig összesen egyetlen egy kommenttel kellett variálni, a többi minden megjelent.

Többen is említették, hogy miért nem beszélek Gurumaharájával a dolgokról. És hát az a helyzet, hogy úgy néz ki fogok, meg már kellett volna is. Csak hát mikor írtam neki, akkor válaszolt, hogy előbb japázzak egy nap 128 kört, és akkor meditáljak el a dolgokon és akkor utána szívesen beszél velem, csak arra nem kíváncsi, hogy elméből panaszkodom. Nekem nagyon jól esett ez a válaszsa, kérése, mivel ez azt jelenti, hogy kinézi belőlem, hogy képes vagyok egy egész napot meditációval, a maha-mantra éneklésével tölteni.

A sors furcsa fintora viszont, hogy úgy néz ki még sem vagyok képes, mert azóta sem tettem meg, mivel az építkezés rengeteg időmet elvette, hogy elkészüljünk időre, sőt a 16 körökkel is rendesen meg kell küzdenem, hogy azok befejeződjenek estére.

Aztán közben jelezte, hogy beszéljünk, de éppen a befejezés előtt kellett volna Krisna-völgybe menni, így megkértem, hogy halasszuk el ezt a beszélgetést. És most úgy néz ki, hogy 24.-én jön Budapestre és akkor fogunk valamikor azokban a napokban beszélni.

Nem tudom mit fog mondani, nem tudom milyen hangulatban lesz, csak az biztos, hogy fogunk beszélni. Azt már hallhattam a blogján a podcastben, hogy mit gondol erről a szituációról és a dolgok amiket mond, azt engedik sejteni, hogy már tájékoztatta az egyik oldal a saját nézőpontjáról. Aztán akkor utána én következem. Meglátjuk m i lesz.

Ninjutsu

Az edzések jól mennek. Sokan jöttek, hogy szeretnének Ninjutsut tanulni. Végre én is tudok gyakorolni, anélkül, hogy mindig beszélni kéne. A keményebb asztrológiai időszaknak köszönhetően, viszont kissé befeszült az elmém, és vele együtt a test is és a mozdulatok is. Valamint az elmúlt egy évben, főleg a teljesen alapok tanításával gyakorlásával foglalkoztam, és nem nagyon foglalkoztam a magasabb szintekkel. De igazából cseppet sem bánom, hiszen nagyon sok minden került egészen új megvilágításba azzal, hogy visszatértem a kezdetekhez  és azt próbáltam meg átadni másoknak.

Főleg mert egyszer kétszer már átmentem a lágyság és keménység közötti kapun, csak most megint kell egy kicsit tudatosan haladnom a könnyed lágyság irányába az ütések és rúgások határozott és kezdetekben nagy bizodalmat jelentő világából. Edző társaim közül többen is említették, hogy kissé feszesek a technikáim mostanában, úgyhogy ezen is sikerül telgondolkodni. Még jó, hogy Ninjutsuban így szólunk egymásnak, ha nem jó amit csinálunk, mert tudunk fejlődni és nem csak némán figyeljük, ahogy a másik egyedül próbál rájönni azokra a dolgokra amiken változtatnia kell, kéne ahhoz, hogy fejlődni tudjon…