Menü

A részeges ninjamester és a csalóka tükör…


Tegnap edzésre menet még
beugrottam a templomba a gamsámért (törölköző). A templom előtti
kereszteződés zebráján egy idős néni feküdt eszméletlenül. Valami
szivárgott a fejéből. Többen is körbe állták, a forgalom is meg állt
abban a sávban amelyikben volt. Úgy látszott elüthették. Dilemmába
kerültem azt illetően, hogy oda menjek-e és megpróbáljak tenni érte
valamit, vagy rá hagyjam az esetet a körülötte lévő honfitársaira.

 

Végül mivel késésben voltam, szóltam a nálam idősebbeknek a templomba, hátha nekik több tudásuk és idejük van az esetet illetően. Aztán roham léptekben tovább száguldottam. El gondolkodtam, vajon mit jelenthet életem filmjében ez a baleset. Útközben találkoztam egy másik fiúval, aki úgyszintén tréningre tartott. Beszélgettünk kicsit. Mondta, vallás filozófiával foglalkozik azon bellül is a kereszténységgel és a hinduizmussal, Krisna-tudatról azonban nem nagyon tud semmit. (Na bumm.) Gyorsan egy pár szóval felvázoltam a Vaisnavizmus helyzetét a hinduizmuson bellül és már oda is értünk. (Ha Krisnáról beszélek, csak úgy elillan az idő.) Még kényelmesen át tudtunk öltözni, viszont az abszolút igazságról alkotott miénkkel gyökeresen ellentétes máyávádi (személytelen) nézetei (amely helyességéről mindenáron meggyőzni igyekezett.) némi versengés alakult ki köztünk. Elkezdődött a tréning, ahol egymást választottuk gyakorolni (hátha ki derül kinek van több megvalósítása a fálydalmat illetően. :) ) Magasabb övfokozatán felbuzdulva kedvesen elkezdett oktatni harci filozófiájára, melynek hiányosságaira néhány gyengéd pofonnal világítottam rá gyakorlat végrehalytás közben…

Ezzel persze csak ghít (tisztított vajat) öntöttem a yagja (áldozat) tüzére mitől még hevesebben magyarázgatott. Erre mondtam neki: -Gyakorolni-edzeni jöttem, nem beszélgetni. Ha beszélgetni szeretnél edzés után megtehetjük, de most gyakoroljunk. Aztán a tréning vezetője is oda jött és csak annyit mondott, hogy igazam van. Aztán párt váltottunk. Elérkeztem hát a nap fénypontjához, gondoltam. Végre egy jót összeütök ezzel a ninja mesterrel (Akit kifogtam.) Néhány technika után (Testközelbe kerülve szeszgyár feelinges, üdének cseppet sem nevezhető lehelletével.) konstatáltam a tényt, hogy részeg s így a fájdalmat sem érzi annyira. (Hurrá! Végre valaki aki nem nyavajog minden mozdulatnál. 😀 Persze mint fekete öves amúgy sem tenné, de így biztosabb.)

Neki álltam hát kicsit jobban gyűrni, amit kedvesen viszonzott is. Szeretek danosokkal edzeni, mert beszéd helyett csak fejbiccentésekkel és pár szóval jelzik mi a helyzet. Csak egyszerűen. Aztán elérkeztünk egy összetettebb mozdulatsorhoz, mely végén egy látványos földre vitel volt (dobással). Néhány sikeres végrehajtáson belelkesedve, folyamatosan elkezdtük egymáson csinálni.

Épp szólni akartam, de már késő volt…

Az utolsó végrehalytásnál a táncterem (Tánc iskolában vannak az edzések.) egyik hatalmas tükrében kötöttem ki, ami ahol a lábam érte, óriási csörömpöléssel betört. A tréning vezető oda lépett, pár szóval kifejezte nem tetszését (Én addig összeszedtem a szilánkokat.) Majd mintha mi sem történt volna folytattuk tovább. Jól elfáradtam és sokat tanultam arról, hogy Kali-yugában (A bűn és a veszekedések korában.) semmin sem szabad meglepődni. Egyre sikeresebb vagyok ezen törekvésben. Hála Krisnának, hátha ez az utolsó napom… :)

A mai menü:

Ma lencseleves, lasagne, és Gopinátha-golyó volt. A lefolyót, csak 4-5-ször kellett megdolgozni, forgalom felől pedig egy viszonylag nyugodt napként könyvelhettem el. Rajtunk maradt azonban a menü negyede, így most pár napig nem kell főznünk , viszont nagyon jókat fogunk szokás szerint "prasadolni".

Hari Bolo