Menü

A rettegés illata…


Az eső egyre nagyobb szemekben kezdett kopogni a járdán, és a kopasz fején is. Nem állt be a fedett váróba, mert látta, hogy a villamos az egyel előbb lévő megállóban tart már. Meg amúgy is nyár volt és egy kellemes nyári zápornak jó fílingje van hazafelé menet. Ahonnét a villamos jött, ott már régebb óta eshetett, legalábbis a felhők elhelyezkedéséből erre a következtetésre jutott és hagyta, hogy a szél, ami szintén abból az irányból fújt és amely valószínűleg hajtotta ebbe az irányba a kis nyári viharfelhőket, bele-bele szabjon a ruhájába.

rettegés félelem

Az elemek efféle kakofonikus tombolása régebben libabőrössé tette, de már tudta uralni az érzést, amit a tűz, a víz és a szél együttes efféle tánca okozott. Elengedte magát, és hagyta, hogy teste hullámozhasson lágyan és észrevétlenül az errefelé vonuló vihar szélének lágy cirógatásában. Persze túl sokáig nem állt volna így, mert a jelek arra utaltak, hogy pár perc múlva, mikor a természeti jelenség epicentruma eléri ezt a megállót is és beelőzi a villamost, az már nem volna ilyen kellemes, mint a vihar jelenleg érzékelhető pereme. Mélyeket szippantott hát az utcákat egyre vadabbul tépázó, jellegzetesen kellemes illatú szélből, mely egy kezdődő mini orkán lehelete lehetett csupán.

A távolból egy halkan morajló mennydörgés is felhangzott, majd két egymás utáni pillanatra is kifehéredett az ég, és a sárga menedéket jelentő szerelvény méltóságteljesen begördült elé, szépen lelassított, majd megnyitotta ajtajait. Bent emberek, akik onnan jöttek, ahol a vihar már megmutatta magát. És ez csak egyet jelenthetett…

Ahogy fellépett a villamosra, megcsapta a jellegzetes illat, amit mások csak szagnak hívnak, hiszen ha az ember fia nem tudatos arról, hogy mit is érez, akkor kellemetlennek, vagy egyenesen bűzösnek skatulyázza azt a jelenséget, ami akkor történik, ha egy csomó ázott ember zsúfolódik össze kis helyen, és esetlegesen még van köztük egy kutya is…

Gondolatok:

Az öreg Joda mester mondja, hogy „Nem szabad félni, mert a félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, a gyűlölet pedig erőszakot, háborút”. Aztán mindenki mosolyog egyet, bólint, gyorsan megvizsgálja magát és konstatálja a tényt, hogy ő most éppen nem fél. Ezzel el is van rendezve a dolog a legtöbb esetben és a félelem le is van tudva gondoljuk legtöbben…

Csakhogy a félelem ettől egy sokkal összetettebb dolog. Harcművészettel foglalkozó emberként komolyabban van lehetőségem tanulmányozni ezt az érzést, mind magamban, mind másokban. Sőt Ninjutsu edzéseken azt szoktuk mondani, mikor valaki eljön egy kezdő edzésre, hogy  első lépésként a 3F-et kell legyőznie mindenkinek. De ez igazából nem csak egy harcművészeti tréningre vonatkozik, hanem az élet minden területére.

3F: Félelem, Fájdalom, Fáradtság

Ez a három F betűs ellenségünk van, melyek igazából egyek, mert az első, a félelem az alapjuk. Így valójában bármibe kezdünk is bele, először mindig a félelmünket kell legyőzni, a félelmet a fájdalomtól és a félelmet a fáradtságtól.

A harcművészeteknél, így a Ninjutsuban is, sokkal egyértelműbb eleinte a fájdalom fogalma, hiszen mindig a fizikai kontaktus által okozott kellemetlen élményről van szó. De aztán gyorsan szembesül az ember a belső, szellemi fájdalommal, ami a tudás hiányából, vagy egy-egy képesség alacsony szintjéből fakad. Ez a belső szellemi fájdalom nyilvánul meg az élet más területein is a „békés” társadalmakban, ahol törvényekkel próbálják meg a szellemi fájdalom okozását kiküszöbölni.

De a szellemi fájdalom nem egy kiküszöbölhető dolog, hiszen okozhatja bárki és bármi. Valami hiánya, valami elvesztése ugyan úgy, mint más emberek, élőlények ártó szándéka, gonoszkodása. Manapság például egyre inkább tért nyernek emberi kapcsolatokban az „egymás szívatása” jellegű kontaktusok, és erre épülnek a „barátságok”, emberi kapcsolatok. Ami nagyon lehangoló tud lenni. Mert az emberben az lesz benne, amit kap másoktól, és az fog megerősödni benne, amit ad másoknak. Mert a szívatás, nem születik velünk, hiszen lelki szinten mind nagyon kedvesek, aranyosak és szeretettel teliek vagyunk. De ahogy öregszünk és kapjuk valakitől az ártó szándékot, melynek a következménye belső fájdalom (és ez már nagyon korán elkezdődik, például amikor a nagyok lejönnek a játszóra és szétrúgják a kicsik homokvárát) így magunk is megtanuljuk a fájdalom okozás és ártás művészetét, amolyan védekezésképpen, amikor feltámad bennünk a félelem.

Ős Magyarul a félelem:

A Félelem pedig, ahogyan a magyar nyelv gyönyörűségessége is mutatja, két szóval szerepel az életünkben. Fél és elem. Arra utalva ezzel, hogy mikor hiányzik belőlünk a teljesség, a harmonikus látásmód, szemléletmód, vagyis a teljes elem, nem teljes, hanem csak fél, akkor érezzük a félelmet. Más szóval, amikor nem vagyunk EGÉSZ-séges-ek, akkor FÉL-elemet vagyis félelmet tapasztalunk.

Ez vonatkozhat természetesen mind a durva fizikai testünkre, mind a finom fizikai testünkre, ami a szellemünk tulajdonképpen. De a lényege tulajdonképpen ennyi, hogy a félelem mindig abból indul ki, hogy valamit nem érzünk teljesnek és ezért el kezdünk aggodalmaskodni miatta.

Düh és félelem?

A félelem pedig, ahogy a fenti idézet is mutatja, ami amúgy nem a StarWars-ban hangzik el először, hanem a sokkal-sokkal ősibb szentírások némelyikében is szerepel kissé más megfogalmazásban (Pl: BhagavadGita) sokszor dühként nyilvánul meg az életünkben.

Amikor dühösek vagyunk valakire, vagy valamire valamiért, akkor igazából az azt jelenti, hogy félünk. Csak a félelmünk egy következő fokozatba lépett át. A düh nem más, mint amikor félünk attól, hogy valami nem úgy lesz, ahogy mi akarjuk, vagy mi jónak látjuk, vagy valaki valami olyat tesz, amit mi nem érzünk, gondolunk helyesnek.

Tehát, ha szeretnénk megtudni, hogy szoktunk-e valóban félni, vagy szeretnénk megtudni, hogy mennyire vagyunk gyávák, akkor nincs más dolgunk, mint megvizsgálni a napjainkat, hogy mennyit szoktunk dühösek lenni. És itt nem csak a felszínre törő dühről beszélünk, hanem arról is, amikor csak belül elfojtjuk az érzéseinket. Mindenféle düh igazából a félelemből táplálkozik, vagyis a félelem következő szakaszából a rettegésből.

Mert a rettegés egy nagyon-nagyon kellemetlen érzés. A félelemhez képest sokunk számára elviselhetetlen, ezért szokott egyből átváltozni a következő szintre a legtöbb esetben azoknál az embereknél, akikbe szorult egy kis harciasság. Rettegni akkor szoktunk, amikor nincs kiút, vagyis amikor azt gondoljuk, hogy nincs lehetőségünk változtatni a világ menetén és úgy gondoljuk, hogy az ahogy van, vagy lesz, nekünk nem jó.

Akikbe szorult egy kis harciasság, azoknál pedig kimarad a rettegés, és egyből düh lesz belőle, hogy aztán, ha a dühünkkel sem jutunk semmire az adott szituációban, gyűlöletté érlelődjön bennünk, mely aztán képes oly mértékben mérgezni a szívünket, hogy bele is betegedhetünk, vagyis elveszíthetjük az Egészségünket, az EGÉSZ-ségünket.

Na de hogyan lehet legyőzni a félelmet és rettegést, hogy ne váljon dühvé és GYŰL-ÖLET-té?

Ezt általában csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy szeretettel fordulunk a világ és a történései felé, vagyis elfogadóak és pozitívak próbálunk maradni, még ha az elménk igyekszik is megGYŐZni, leGYŐZni bennünket, hogy nem lesz jó nekünk.

Test-Szellem-Lélek

Intelligenciával képesek lehetünk keresni, hogy mit tudunk tanulni, hogyan tudunk fejlődni ebben a szituációban, ha eleget tanultunk a lélek eredeti természetéről, és abból indulunk ki, hogy a lélek örök, tudással és boldogsággal teli. Tudatosnak kell lennünk arról, hogy minden, ami nem ez, az csak azért van, mert valahol elbillent bennünk az EGÉSZség érzése, vagy a finom, vagy a durva fizikai testünkben, vagyis a szellemi, vagy a testi szinten.

Szeretettel kell fordulnunk minden élő és élettelen felé, és azt, hogy miért, azt most itt nem, hiszen hamarosan egy egész könyv fog megjelenni a témában. Egyszerűen csak amolyan ŐsMagyarosan érvelnék:

a szer-ETET

a gyűl-ÖLET

Ember és állat

Mikor emberként születünk meg, akkor tulajdonképpen van lehetőségünk ezt a tudást meghallgatni tőlünk bölcsebbektől, van lehetőségünk elolvasni nálunk sokkal régebbi írásokból, vagy csak megtudnunk a miénktől sokkal ősibb kultúrákból.

De egy állatnak például nincs lehetősége erre. Ezért az állatok nem tudnak felkészülni a halálra. A jó halálra. Sőt a mai világban elég sok állatnak nem is adatik meg, hogy jó halált haljon, mert vágóhidakon és mészárszékeken végzik egy hóhér kezei alatt.

Ha valaki ismeri a halálfélelem fogalmát, akkor tisztában lehet azzal, hogy talán a félelemnek ez az utolsó foka, feladata, amivel emberi életünk során meg kell birkóznunk, közvetlenül a továbblépés előtt. Ez az érzés egy teljes, harmonikus emberi élet után is komoly kihívás, főleg, ha a halál az erőszak képében közelít felénk.

Egy állat számára nincs is lehetőség felkészülni az erőszakos halálra.

Talán mindenki volt már disznóölésen, vagy más állatnak a lemészárlásánál. És ott hacsak nem a végkimerülésig legyengített egyedről volt szó, akkor az az élőlény sivított, és rettegett. Ez a rettegés pedig, úgy, ahogy mi is tapasztalni szoktuk, átjárja minden egyes porcikánkat és zsigerünket.

Úgy mondják, a macska is azért játszik az egérrel miután elkapta, hogy a kisegér jobban féljen rettegjen, mert ettől megváltozik a húsának az íze. Van mindenféle tudományos teória, hogy az adrenalin, vagy valami más szer keletkezik ilyenkor egytől egyig minden élőlény szervezetében, de ami biztos, hogyha a saját félelmünkből indulunk ki, amikor a fejünk búbjától a lábujjunkig megdermeszt bennünket ez az érzés, és ólmossá teszi a végtagjainkat, hogy mozdulni alig bírunk, akkor sejthetjük, hogy minden más lény ugyan ezt tapasztalja ennek az érzésnek a hatására.

Amikor pedig a félelem és a rettegés ily módon elönti testünket, vagy szerencsétlen állatét, akkor az bizony megmarad bennünk a halál után is.

Na most, mi emberek néhány extrém kivételtől ellentétben általában nem esszük meg egymást. De az eképpen, mindenféle rettegések közt elpusztult állatokat igen.

A félelemhez és a rettegéshez való ragaszkodás.

Jó magam már vagy 10. éve vagyok vegetáriánus és azt figyeltem meg, hogy azóta mióta nem eszem húst, vagyis nem fogyasztok rettegések közt kimúlt állati tetemeket, azóta a félelem-rettegés-düh-gyűlölet, sokkal kisebb mértékben van jelen az életemben. És sokkal-sokkal egészségesebb is vagyok. Gyógyszert sem vettem be ez idő alatt, csak gyógynövényekkel gyógyulok, meg másféle ősi módszerekkel. Ezért meg még sok minden másért is gyakran javaslom embereknek, hogy váltsanak ők is az úgynevezett „erőszakmentes” életmódra és több kevesebb sikerrel sikerül is a váltás.

De azok, akiknek mindez nem megy, és előbb vagy utóbb visszatérnek a húsevéshez, általában csak a hús íze, az ami miatt ezt teszik. A hús íze pedig ily módon nem más, mint a félelem és a rettegés íze, amihez a legtöbb ember ragaszkodik, nem pedig az amit általában gondolunk erről. Így amikor valaki azt mondja nekem, hogy ő nem tud hús nélkül enni, lenni, akkor az számomra azt jelenti, hogy nem tud meglenni a rettegés efféle megtapasztalásától.

A legtöbb esetben az így elfogyasztott rettegést szokták felhasználni arra, hogy a félelemből egyből dühössé váljanak és így képesek legyenek a mai világban a mai világ szabályai szerint elérni düh-vel és erőszakkal, amit akarnak. Vagyis enélkül, hogy az ő szavaikkal éljek, “Gyengének érzik magukat”.

Hiszen aktív edzések és rendszeres testmozgás végzése mellett mondom azt nagyon bátran, hogy a hús nem az ember étele…

Aztán a villamos meg is érkezett a két megállóval arrébb lévő megállóba. A Vihar persze jó alaposan beelőzte már a kis sárga szerelvényt, mely dacolva a tomboló elemekkel, végezte napi rutinját és szállítgatta a mogorva embereket az egyik megállótól a másikig.

Mert a villamoson senki sem mosolyog. Mert nincs rá semmi oka. Sőt, amikor odakint tombol a vihar, akkor még pluszba is rossz kedvük lesz, és legbelül talán nem is tudják, hogy miért, de egy kicsit talán félnek is. Hiszen a szervezet igyekszik a tőle telhető leggyorsabb módon megszabadulni minden méreg anyagtól, így a bélcsatornában lévő rothadó, rettegés bűzét árasztó félig megemésztett állati tetemektől is, melyek árasztják magukból a félelmet. Hiszen ezt programozták beléjük a legvégső pillanatban, amikor még élő szövetek voltak. Ez pedig szépen, ha valaki megeszi, bekerül a véráramba, eljut a sejtekhez, és minden porcikájukat átjárja, hogy aztán, amikor valami indokot találni tud, kitörjön akár a pólusokon keresztül is az úgynevezett kellemetlen testszagot generálva.

Ami igazából nem más, mint a rettegés illata extrémen tömény verzióban, mert nem csak a saját félelmét árasztja ilyenkor az ember, hanem mindannak a rettegését is, ami még a bélcsatornáiban kering abból a rettegésből, amit elfogyasztott.

Hatalmas mély lélegzettel lépett ki a szerelvényből, és élvezte, ahogy a viharszaggal megtömheti a tüdejét az áporodott és ázott, „rettegő emberszag” helyett. (Az ázott kutyáról már nem is beszélve.) Nagyokat koppantak a hatalmas nyári zápor cseppjei a kopasz fején és eszébe jutott, amikor még minden este lábat kellett mosnia egy végig gyalogolt nap után, mert ott áramlott kifele belőle a legjobban ez a jelenség.

Aztán lendületet vett és ronggyá ázott hazáig, de nagyon élvezte. Otthon Friss, vajban pirított Baszmati Rizs várta, egy kis zöldség raguval. Szeretettel és odaadással elkészítve, hogy még nyoma se legyen benne azoknak a dolgoknak, amiktől minden ember szeretne megszabadulni, de mégis nap mint nap tudattalanul megtömi magát vele.

Persze tudom, hogy Magyarországon ennek nincs kultúrája, de meg lehet tanulni tudatosan táplálkozni, úgy, hogy nem bántunk más élőlényeket. Éppen ezért, hamarosan lesz harciszerzi főző tanfolyam is, ahol szívesen mutatom meg Neked is, hogy miként lehet komoly fizikai terhelést is kibírni úgy, hogy az ember okosan rakja össze az étrendjét…

, , , , ,