Menü

A Sasszem lézerkezelés


 Előtte/utána
előttesasszem után így láttam ki az ablakon
Az úgy volt, hogy gyerek kora óta rosszabb volt az egyik szeme mint a másik. A baloldalival élesen látott, még lövészetre is járt, de a másik csak 60%-ot nyújtott úgy mondták az orvosok. Viszont az egyik kiegészítette a másikat, így nem volt zavaró, sőt… A vizuális manipulációról szóló plakátok, látvány elemek, 3d-s filmek nem működtek nála, hiszen ahhoz ugyan olyan teljesítményű kamerákra van szükség, így ezek nélkül élte az életét, meg azok a gondolatok nélkül, amiket az efféle eszközök közölni, hirdetni kívántak.

Aztán ahogy telt múlt az idő, romlani kezdett mind a kettő. Persze a különbség megmaradt a kettő között, de a jobbik bal szeme is lecsökkent -3 dioptriára, a másik meg -5-re. Ehhez hozzá jött még valami cilinder is, de ezt a részét már sosem értette az orvosi diskurzióknak, csak a tényt fogta, hogy nem úgy lát mint egy átlag ember. Mert nem lát.

Eleinte elkezdett szemüveget hordani, de sokkal okosabbnak látszott benne mint amilyennek valójában mások találták, így letette. Meg különben is olyan kis törékeny volt az a divatos okuláré, és hát ha szájba verik és eltörött volna, bizony a lelkére vette volna, így letette és csak olvasáshoz, vagy íráshoz használta.

Az utcán az életben, megtanulta legyőzni a hunyorgásra való késztetést, és megtanulta elfogadni, hogy bizony csak annyit lát amennyit. Kábé 1m-en belül voltak az utolsó konkrét körvonalak, onnan a világ átváltozott színek, fények, majd később érzések halmazává.

Sokat gyakorolt, hogy megtanuljon ne a szemével látni és így élt jó pár éven keresztül. A látás egybe fonódott az érzésekkel és apró rezdülésekkel, és a méteren túli világ egyes elemeinek jellegzetes mozdulataival. Így lettek arcok és nevek helyett, hangulatok és rezdülésekhez kötve a személyek.

Elvesztették jelentőségüket az álszent barátnak látszani akaró mosolyok, és hatástalanok maradtak a női praktikák, melyek főleg látványon alapulnak. Másképp látott. Illetve nem látott, hanem érzett. Egészen odáig fajult a helyzet, hogy az élőlényeknek nem is kellett már megszólalniuk, az esetek nagy százalékában előre tudta, hogy mit szeretnének elérni.

Jó kis gyakorlásnak gondolta ő is, sőt egy idő után már kifejezetten mókásnak találta, hogy míg ő mást lát, addig mások nem is sejtik, hogy mást lát mint amit mutatni szeretnének neki.

Persze a játék nem mehetett örökké és vissza hatások nélkül, hiszen a távolabbi dolgok rejtve maradtak előle, és csak azokkal a dolgokkal volt tisztában, amik a közvetlen környezetében történtek, vagy amiket konkrétan neki címeztek. Rejtve maradtak előle a rejtett mosolyok, vagy cinkos pillantások, melyekről mivel nem tudott, így ellaposodtak és elvesztek azok akik küldték felé. Az érzések jöttek, de az érzések forrása a távolságok miatt csak foltok, árnyak és nagy színgombócok maradtak. Csak azok tudtak vele szót érteni, akiknek volt érzékük ahhoz, hogy ahhoz, hogy valami átmenjen neki előbb a közelébe kell kerülniük, különben nem lesz képes meglátni a jó szándékot. Így csak kevés igazán jó barátja lett ebben az időben és gyakran egyedül érezte magát…

Aztán:
Egyik napról a másikra egy csoda folytán, mely  a modern orvostudomány kezein keresztül nyilvánult meg Isten akaratából, visszanyerte a látását. Egyik pillanatról a másikra.


Sokan mondták neki, hogy ne kockáztassa a szeme világát, meg sokan mondták neki, hogy persze csináld meg. De ekkor már évek óta törte rajta a fejét. Aztán egy szép napon nem halogatta tovább belevágott. Néhány vizsgálat után kiderült, hogy hát még épp belefér, de nagyon rossz a látása, így tökéletes garanciát nem ígérnek, de mindenképpen jobb lesz.

Nagy reményekkel feküdt be az 5 perces lézerkezelésre, amelytől a csodát várta, és próbált pozitívan gondolkodni még akkor is, mikor a Doki csak annyit mondott neki, hogy nézzen a lézershow közepébe és a második percnél elkezdte érezni saját szaruhártyájának égett szagát. Nem fájt, csak szokatlan volt, hogy tudta mi a szag forrása, de nem érez semmit…


Végül aztán felült és meglepetten tapasztalta, hogy lát. Sőt mi több élesen lát, mint egy sas. Hirtelen tört rá a kis műtő szoba összes apró részlete, melyek addig jelentéktelenek voltak, hiszen nem látta őket. Aztán kilépett a műtőből és elámulva, lassan lépkedett végig a kórházfolyosón, ahol az összes apró részletet megcsodálta, fülig érő szájjal. Néhányan várakoztak a műtétre még és az egyikük aggódva kérdezett oda, hogy „minden rendben van?”.  Jó ízűen nevetve mondta oda a meglepett embernek, hogy: „Persze, rendben van minden, látlak…”
Úgy volt, hogy egy cimborája haza viszi a műtét után, mert az orvos nagyon kötötte az ebet a karóhoz, hogy frissen műtött szemmel nem lehet buszozni, de aztán úgy alakult, hogy kellett volna várni a cimborára, de ő épp bevállalósban volt és úgy döntött neki vág a másfél órás útnak egyedül.

Eleinte jól is alakult minden, bár páran furán méregették, hogy éjszaka miért van rajta full sötét napszecsó, de mindezt leszámítva nagyon élvezte, hogy lát. És nem csak úgy, hanem mindent amire csak ránéz, mindent lát, élesen.

Aztán jött a krimbusz, mert már vagy 6 éve vegetáriánus, meg ugyan ennyi ideje nem vett be gyógyszert sem, szóval eléggé kitisztult a szervezete. Viszont műtét előtt minden áron bedobattak vele egy szanaxot, hogy „ellazuljanak a szemizmok”.

Nos a szanax biztos ellazította a szemizmokat, viszont hazafele út felénél úgy szét csapta, mint aki már háromnapja kőpunkba nyomja és bevesz mindent amit a kezébe nyomnak egy fulldrogos partyn.

Először egyensúlyi problémák léptek fel, aztán nagyon neház lett a feje, de szererncsére mikor át kellett szállnia, plussz mikor a ház elé ért a busz, felébredt.

Aztán 3 napot töltött alaposan elsötétített szobában, erőteljesen könnyező szemekkel és csak este merészkedett ki onnét. (Régen „sírt már ennyit”. Persze ezek nem azok az igazi könnyek voltak, amik elő-elő törnek az emberből néhanapján, hanem csak amolyan valami belement a szemembe cuccok, de azért csak könnyek voltak.) Még napokig a látását helyrehozó lézershowal álmodott, de aztán szép lassan helyre állt minden és újra elkezdte használni, a most már reparált kaeráit.

Az elő pár napban lenyűgözte az eddig sosem látott világ aprólékos részletessége, aztán ahogy gyógyulgatott, meg alakulgatott a látása, szép lassan hozzá szokott a változatos grafikához.
Most már általában a környezetére figyel ismét, meg a mesterlövészekre az ablakokban, amik akár 1000méterre is lehetnek. :)

Bár a két kamera közötti különbség és az illuzórikus látványmanipulációkon alapuló vizuális effektek továbbra is kimaradnak az életéből, most már messziről mosolyog, meg integet mindenkinek, akivel akár csak egyszer is találkozott az életben.

Arcokat, arcrezzenéseket kezdett el csatolni az addig csak érzés és mozdulat ismerősökhöz, és mivel most már messzire lát, így elkezdett élni vele, hogy tovább lásson az orra hegyénél…

Még csöpögtetnem kell a szemembe, de már csak napi 4-szer, és még jó néhány hónapig napszemcsiben fogok nyomulni, ha süt a nap, de végső soron minden rosszul látó sorstársamnak, csak ajánlani tudom a Sasszem lézeres szemműtétet…


Főleg mert ügyes a marketingjük, és adtak nekem ilyen ingyenes szemvizsgálatra szóló papírt, amivel megnézik, hogy egyáltalán érdemes-e. Meg ha valaki bevállalja, és azt mondja, hogy Horváth Ádám ajánlotta a Sasszemet neki, akinek 2008dec.16.-án volt a műtétje, akkor nekem levonnak a befizetendő részletekből… Ja, mert az én vagyok. :)  

Szólj, ha megnézetnéd, adok kupont… :)

sasszeMC Előtte/utána

Gouranga