Menü

A szépségről.



 

  Manapság rengeteg mindenre használják ezt a szót. Az emberek általában úgy látják a dolgokat, hogy ami a saját érzékkielégítésüknek jó, az szép és jó, ami pedig nem az csúnya és rossz.

  Értékrend függő a szépség. Megértés függő. Van akiknek egy „kerekperec”, racionális végrehajtás a szép és van akinek egy kis szentimentális érzelgősség egy (hasracsap) naplementés képpel a háttérben. Van akinek egy jól kivitelezett ütés a szép amitől a másik fél egyből padlót fog és van aki szerint az a szép ha egy ilyen ütés elől összhangban a támadó energiáival valaki kitér, elkerülve ezzel a konfliktust. Aztán szép lehet egy szín, vagy egy forma, vagy bármire hajlamosak vagyunk rá mondani, amiről úgy érezzük, hogy nekünk bejön, vagy bejönne.

  Mi alapján választunk? Mit is jelent ez?  Csak annyit, hogy  kellemes-e az elménknek foglalkoznia vele, vagy nem. Azt mondja-e az elménk, hogy ez jó, ezt akarom, vagy azt, hogy nem nem ez nem kell. Így döntünk.

  Például egy jól menő üzletember családapa, akinek pénze, háza, gyereke, felesége van nem fogja szépnek találni a halállal kapcsolatos gondolatokat, mert ez jelenlegi helyzetének a biztos végét jelenti, azaz elveszítheti ezeket. De egy vénséges beteg hajléktalan, akibe a lélek is csak hányni jár valószínüleg már alig várja a „megváltó” halált és szépnek tartja, ha ezen mereng, mert ettől várja sanyarú sorsának végét.

  Általában az éppen aktuális életvitelünkhöz igazodó vágyaink döntik el, hogy mit találunk szépnek és mit nem. Ezt az értékrendet az idő és életünk további alakulása is változtatgatja.

  Pl: Egy kis fiú szívesen játszik háborúsdit a homokozóban a többi gyerekkel és elszántan küzd a győzelemért, meg szívesen nézi az effélékről készült dolgokat és szépnek találja amikor emberek gyakják egymást. De mikor idősebb lesz és elviszik a háborúba, akkor valószínüleg nem fogja olyan szépnek találni, mert már máshogyan látja.

  Vagy mikor egy kislány eldönti a barátnőivel, hogy ők bizony világhíres topp-modellek lesznek és e képpen játszanak egymással a játszótéren. Aztán amikor felkérik az első munkára, akkor azt hiszi, hogy elindult az álmai megvalósulásának irányába. De rá kell jönnie, hogy épp belecsöppent a kábítószerek, a prostitúció és a perverzió világába és akkor már nem fogja olyan szépnek látni. (Valószínűleg, meg ha van egy csöppnyi intelligenciája. Ha nincs, akkor meg vagy hulla, vagy világhírű topmodell lesz.)     😉  

  Ahogyan egyre csökkennek a lelket körülvevő test élvezetéből fakadó lehetőségeink az öregedés hatására, úgy fogjuk az egyre egyszerűbben elérhető dolgokat is szépnek látni.

Pl: 20évesen még annál szebbnek számít valaki, minél többen epekednek utána az ellenkező (Sajnos meg kell említenem, hogy ma már az azonosból is.) nemből. De 90 évesen, ha valaki nem szenilis, meg nem véres mindig a vizelete +nem olyan beteges. Ja és még a családja is szóba áll vele, akkor azt mondják rá, hogy szép öregkort élt meg.

   Eképpen változik az idő hatására az elvárásunk az élettől.

  Sajnos egy alapvető probléma, hogy az emberek másik emberek véleményét fogadják el a szépséget illetően, ahelyett, hogy a szentírásokra, Isten szavára támaszkodva próbálnák megérteni a szépség valódi jelentését.

  Pl: Ott volt Adolf Hitler és a Nemzeti Szocializmus szép eszménye aminek szépségéért egy egész állam népe harcolt, vagy ott vannak azok, akik azt találják szépnek, ha gyerekeket kényszerítenek szexuális életre. (Mert ez is van, akár tetszik akár nem.)

  Az a szitu manapság , hogy  az egyén maga találja ki, hogy mi a szép. Aztán, ha tetszik másoknak is, akkor szép művészetnek hívják, Pl József Attila versei és azok mondanivalója (Sínen vagyunk, mint J.A. :)  ) aztán, ha nem jön be, akkor elítélik, mint Pl: a darabolós gyilkosokat, vagy a jó öreg Hasfelmetsző Jackot. Pedig milyen alapon? Mert az egyik azt találja szépnek, hogy zsidók millióit küldi gázkamrába, a másik meg azt, hogy feldarabolja az ismerőseit? Ha mindenki maga dönti el, hogy mi a szép, akkor el kéne fogadnunk ezeket az embereket is és a szépérzéküket is.

  Azt kérdezem mennyivel másabb egy velős kenyér, ha disznó és nem pedig emberi alapanyagokat használnak fel az elkészítéséhez?

  Ugyanolyan lélek mind a kettő és Isten törvényei szerint (Ne ölj!) bűn így cselekedni.

  Jelenleg van egy rendszer, ami eldönti, hogy mi a jó és mi a nem jó. Azaz megmondják, hogy mi a szép és mi nem az. De ezek nem Isten törvényei, hanem ugyanolyan embereknek a kitalációi, mint az előbb említett személyek. Ha egy másik országban nevelődtünk volna fel, akkor más lenne az értékrendünk is. Csak inteligencia kérdése, hogy elfogadjuk-e a magasabb rendű Isten által megszabott elveket és elkezdjük azokat gyakorolni a saját életünkben, vagy folytatjuk egy hülye által kreált éppen népszerű filozófiai irányzat követését.

  Miért küzd az iszlám a nyugati kultúra ellen? Amerika ellen?

  Mert mást találnak szépnek. (Aztán mindig tudni kell azt is, hogy milyen fegyverrel kell harcolni.)

 

De  kanyarodjunk vissza egy kicsit…

 

  A szépség szimbóliumai, illetve megtestesítői, mindig is a nők voltak. Manapság persze sok mindenkire rámondják, hogy szép. De mi is a szépség valójában?

  A szépség a tisztaság. Minél tisztább erkölcsösebb, erényesebb valaki annál szebb. Mert ez a titka a valódi szépségnek. A szépségnek belűlről kell jönnie. Mert e test a lélek vágyainak a megnyilvánulása. Minél tisztább valaki a lelki önvalót illetően, embertársai annál szebbnek látják. Ez a helyzet.

  Mostanában sajnos elhitetik a nőkkel, hogy ez pont nem így van. Elhitetik, hogy minél többet mutatnak meg magukból, annál szebbek. De ez nem szépség, hanem kéjesség. Az erénytelenség a bűn velejárója, a bűn pedig soha nem volt szép.

 

  „Egy valóban szép dolog az, ami mindenféle önző élvezni akarás vágyának a megjelenése nélkül is, valóban tetszik.”

 

És mi ez?

Minden ami lelki, az szép. Minden ami anyagi (elmúlik) az csupán a szépség illúziója.

 

Ami Istennel kapcsolatban áll, az mind szép, mert Isten örök és sosem múlik el. Ettől gyönyörű.

 

 Keressük az örök szépséget! Ne hagyjuk, hogy becsapjon bennünket az anyagi megnyilvánulások elmúló ragyogása!

  Mert ha ezt megértjük, akkor sikerül olyan dolgokkal megtölteni a szívünket, amik örökké örömet okoznak és nem hagynak maguk után végtelennek tűnő hideget és ürességet. Mert az anyagi szépség iránti ragaszkodásnak csak szenvedés a vége. Mert elmúlik. Lehet, hogy nem ma, lehet, hogy nem holnap, de bizonyosan véget ér. Mert nem örök.

 

Ha tisztán a valódi szépséget akarjuk látni, akkor énekelni kell a maha-mantrát, mert ez felszabadítja a lelket az anyagi világ illúziójából:

 

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

 

(Akár hiszed, akár nem.)

 

Gouranga