Menü

A Szeretet Háza


A föld alatt él, a föld alatt dolgozik. Akkor éri csak a nap, ha úgy akarja. Amúgy nem is látná egész nap. Még ablak sincs a szállásán. De nem is hiányzik neki. Csak este. Mikor arra ébred, hogy a föld alá van zárva és olyan sötét van, hogy fogalma sincs hol van, merre van a kijárat. Van-e egyáltalán kijárat. Ilyenkor csak a mellé tett kard mutat utat amire automatikusan rányúl ébredéskor. Az mindig úgy van ahogy hagyta mielőtt átlépett volna az álmok birodalmába.

Bhaktikutir

Úgy mint a botnak ennek is két vége van, és mindig az ellenfél felé mutat a hegye. Innen tudja, hogy merre is a bejárat. Most már tesz mellé egy elem lámpát is, meg egy üveg vizet. Így gyorsan tudja helyrehozni a hirtelen ébredés jelentette bizonytalanságot, melyet a szoba száraz levegője, vagy valami más okoz. Persze sokszor nem kapcsol lámpát, csak nyugodtan fekve próbálja fejben rendezni a közel múltat és a nem túl távoli jövőt. Így érkezik meg abba amit most valóság ként élünk meg.

Persze aludhatna a sokkal szellősebb és rengeteg ablakos szobában is, ahogy tette sokáig. De most valahogy ezt tartja megfelelőnek, hogy ilyen körülmények közül, a nullából, a teljes sötétségből kiindulva építse fel napjait. Most ebben kell fejlődnie.

Meg tanulta értékelni azokat a kis talpalatnyi helyeket a városban amiket fű, fa bokor, vagy “ne adj Isten” virág borít. Kezd együtt érezni azokkal a helyhez kötött élőlényekkel akik megalkuvást nem tűrőn az életért kiabálva próbálnak létezni itt a nagyváros kellős közepén a betonrengeteg repedéseiben megbújó porból és kevéske folyadékból táplálva létüket. Nem olyan szerencsések mint ő, hogy bármikor egy kis utazás árán eljuthatnak a természetbe, ahol friss levegő és sok napfény van.

Ilyenkor csak harapja a levegőt jó nagyokat kortyolva belőle befelé, hogy minél több jusson belőle minden sejtbe ami ezt az univerzumot alkotja amit most testének nevez.

Sokféle ember is megfordul ott a Pokol közepén. Menedékért jönnek a kicsiny kis földalatti templomba, amit a mester csak Bhakti Kutirnak, a “Szeretet házának” nevezett el. Őt is ő és csapata  fogadta be mikor a Jedi-tanács száműzte a  Rideg Márvány templomból. S mikor ide is megpróbáltak utána nyúlni a jéghideg karmok, óvón léptek fel személyével és azóta is segítik életét. Fizetséget pedig nem kérnek, nem fogadnak el, pedig azóta is etetik itatják, sőt még két pólót is kapott egyiküktől.

Néha már kezdi kellemetlenül érezni magát, s csak a hit engedi maradni, hogy egy nap el fog jönni az az idő, amikor valahogy viszonozhatja a rengeteg törődést és szeretetet amit itt kapott ezektől az emberektől.

Persze az is sok erőt ad neki, hogy tudja ez csak átmeneti állapot, hiszen épp az egyik legrosszabb asztrológiai időszakát éli. Na meg hamarosan elkészül a másik földalatti bázis ettől a helytől néhány saroknyira. Ezt  néhány barátjával készítik. Ez is egy templom lesz. Csak ezt  Ninja Templomként emlegetik majd…